A négy éve alapított pásztói Avonmore Kft.-nek folyamatosan sikerült növelnie termelését, ennek ellenére még tavaly is veszteséget kényszerült elkönyvelni. Az idei évre viszont már nyereséget vár. Az ír tulajdonos tevékenységének legfontosabb hatása, hogy a tejtermelők segítésével megállította a nógrádi tejhasznú szarvasmarha-állomány évek óta tartó csökkenését.
Az ír többségi tulajdonban lévő Avonmore Kft.-nél az 1992. évi alapítás óta még ma is tart a stabilizációs program. A mérlegadatok, részben a takarékossági intézkedéseknek köszönhetően, látványosan javultak. Két évvel ezelőtt még mínusz 8 millió forintos üzemi eredménnyel búcsúztatták az évet, tavaly viszont már plusz 80 millió szerepelt ugyanebben a rovatban.
Ezzel együtt a cég még 1995-ben is veszteséges volt. Az idén viszont már mindenképpen nyereséget várnak, ez a tulajdonos elvárása is. Az eddigi javulást a cég saját számításai szerint 70 százalékban a termelés növekedésének, 30 százalékban pedig a takarékossági intézkedéseknek köszönhette, és ezt az arányt továbbra is szeretnék megtartani.
“Folyamatosan igyekszünk az optimális szintre csökkenteni termelési költségeinket – mondta Harmos Ferenc, a cég termelési igazgatója. – A belső terhek növekedését másként aligha tudnánk elviselni.” A tavalyi évhez viszonyítva az idén csak az üzemegészség-ügyi szolgáltatás 1 millió forint többletkiadást jelent.
Folyamatos fejlesztés
A Magyarországon feldolgozott tej 3 százaléka ma a pásztói üzemből kerül ki. Saját számításaik szerint a fővárosban a dobozostej-piac harmadát tudhatják magukénak. Gyakorlatilag a cég megalakulása óta minden évre jutott valamilyen új termék. A kezdet kezdetén csak zacskós tej, illetve kakaó gyártására képes üzemben 1993-tól készülnek dobozos termékek is. Két évvel ezelőtt indult a kefír gyártása, tavaly pedig megjelentek a darabos gyümölccsel készülő joghurtok, majd az év végén az ízesített tejek is.
Ebben az évben összesen 60 millió forintot kívánnak beruházni. Ennek nagyobb részét egy hűtőtároló építésére fordítják, amire már tavaly szükségük lett volna, csak pénz nem volt rá. Kisebb részben pedig gépekre költik.
Amikor az írek megvásárolták, az üzem napi 25 ezer liter tej feldolgozására volt alkalmas. A Közép-Magyarországi Tejipari Vállalat két nógrádi üzeme közül azért a pásztói mellett döntöttek, mert a szécsényi ennél is rosszabb állapotban volt. Az első percben nekiláttak a technológia fejlesztésének. Mára gyakorlatilag teljesen lecserélődött a géppark. Hozzávetőlegesen 200 millió forintot fordítottak fejlesztésére 1993-95 között, és további 100 milliót vitt el többek között az elavult épületek, valamint a szennyvízcsatorna felújítása.
Legelső feladatuknak az alapanyag minőségének javítását tekintették. Beállítottak egy embert kifejezetten arra a feladatra, hogy járja a beszállítókat és szakmai segítséget adjon nekik, hogy mielőbb át tudjanak állni a bakterológiai tisztaságra. Ez a folyamat több mint fél évig tartott. Ma már az összes általuk felvásárolt tej 80 százaléka az extra minőségi osztályba tartozik. A háztáji termelőktől a csak fizikai tisztaságú tejet is átveszik, de azt egy, az üzem területén kívül eső tárolóban gyűjtik, és bérmunkában dolgoztatják fel, például tejpornak.
Termelői támogatás
Az írek kezdettől fogva igen nagy súlyt fektettek a termelők kiszolgálására. Nemcsak a pontos fizetésre, hanem anyagi támogatásukra is. Nógrádban különösen nagy szükség volt erre. A kilencvenes évek elején még évi 25 millió tejet termeltek meg a nógrádi gazdaságok, a szövetkezetek és állami gazdaságok összeomlásának következtében azonban ez a mennyiség gyorsan évi 11 millió literre csökkent. Harmos Ferenc szerint most kezd megállni ez a tendencia, sőt mintha néhány helyen már gyarapodás is mutatkozna.
Az írek annak idején azzal kezdték, hogy megvásároltak 400 vagon répaszeletet: legyen mivel etetniük az állatokat a rossz pénzügyi helyzetben lévő gazdaságoknak. Ezt a kölcsönt aztán 8-9 százalékos kamattal számolták le a tejpénzből. A termelőknek nyújtott anyagi támogatásból 1995-ben 5 millió forint kamatveszteséget kellett elkönyvelniük, összesen 40 millió forintjuk volt kint az előző évben ilyen célra. Ma is van olyan gazdaság, amellyel csak úgy szerződött a gabonaforgalmi vállalat, és adott el számára takarmányt, ha harmadikként az Avonmore jótállt a fizetésért.
Ennek a magatartásnak köszönhetően például az erdőtarcsai szövetkezetben a korábbi 50-60 helyett ma 150 tejhasznú szarvasmarhát tartanak. A bátonyterenyei közös gazdaságban is gyarapodik az állomány: 120 darabtól indultak, ma már 200 fölött van az állatok száma. A nógrádi termelők azonban minden erőfeszítésük ellenére csak egynegyedét tudják előállítani a szükséges mennyiségnek. Hasonló mennyiséget szállítanak az enyingi állami gazdaságtól, a komáromi is jelentős partnerük, és Szolnok térségéből is hoznak tejet Pásztóra.
