Az ország talán legkorszerűbb malmának egyik tulajdonosa Máté László, a kormányzó Magyar Szocialista Párt alelnöke. A malmot működtető cég két évvel ezelőtti privatizációja felettébb kalandos volt. Az üzletember-politikus úgy tartja kezében a céget, hogy üzletrésze formálisan mindössze két százalék.
Kincset tartanak a kezükben a budai hengermalom tulajdonosai. Az évtized elején az akkor tulajdonos állam 360 millió forintos ráfordítással korszerűsítette a Pest Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat (GMV) legnagyobb kapacitású üzemét, majd a vállalat többi malmától elkülönítve kínálta eladásra. Az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) 1993-ban írt ki pályázatot a budai hengermalomra.
Az érdeklődők között volt az Észak-Amerika legnagyobb malomipari csoportjai között jegyzett Cargil, valamint egy svájci, “szakmán kívüli” pénzügyi befektető, oldalán egy magyar korlátolt felelősségű társasággal. Az amerikaiak nem arattak sikert, az ÁVÜ attól tartott, hogy a privatizáció hazai kritikusai azzal támadnak majd: tengerentúli, ellenőrizhetetlen kézre juttatják a főváros lisztellátásában kulcsfontosságú malmot.
A svájci érdeklődés pályázat formáját öltötte. Az ÁVÜ munkatársai azonban kiderítették, hogy a cég által megadott svájci címen – nomen est omen – egy órásműhely található, amelynek tőkeereje aligha alkalmas a malom megvásárlására. Az ÁVÜ bankgaranciát kért a svájciaktól, ami éppúgy nem érkezett meg, mint ahogy a svájciak sem tértek vissza többé Budapestre. Visszatért azonban a svájciakkal közösen szerepelt magyar kft., az IGM, s végső soron megvehette a malmot. Ami nem ment a svájciakkal, ment Máté Lászlóval.
Károlyi Vilmos budapesti üzletember 1991-ben 1,05 millió forintos törzstőkével alapította meg az IGM Kft.-t, családi vállalkozásként. A kis cég két éven át észre sem vétette magát, épp csak fenntartották a tulajdonosai, mígnem Károlyi Vilmos, a svájci kapcsolatban bízva, kísérletezni kezdett a budai hengermalommal. Az első kudarc nem szegte kedvét az üzletembernek: 1993 végén a második pályázaton is indult, ekkor már Máté Lászlóval. A politikus a Mozgó Világ 1995. decemberi számában megjelent nyilatkozatában beszélt az ügyről, részben a részletek nélkül, részben a tényektől eltérően.
Máté 1993 decemberében tőkeemeléssel, 1,2 millió forint készpénzzel szállt be az IGM-be, s közben a Károlyi család tagjai átruházták üzletrészeiket a családfőre. 1994 február elején az IGM Kft.-ben már Máté László határozta meg a malom megvásárlásának részletes menetrendjét. Menet közben Károlyi korábbi 1,05 millió forintos törzstőkerészét 1,2 milliósra emelte, ezzel 50 százalékos tulajdonos lett Máté László mellett. A malom adásvételi szerződésének aláírása előtt azonban Máté valósággal lesöpörte a pályáról tulajdonostársát: kikötötte, hogy csakis az általa kijelölt személy lehet a majdani malmos cég főkönyvelője, s az ügyvezető csak akkor maradhat a helyén, ha ezt a kijelölést elfogadja. Az ügyvezető Károlyi Vilmosnak, aki formálisan éppúgy fele részben volt tulajdonos, mint Máté, valamilyen okból esze ágában sem volt vitatni az egyoldalú verdiktet.
1994. április 27-én aztán az ÁVÜ eladta az IGM Kft.-nek a budai hengermalmot. A vételárról egy forrás szól, maga Máté László a már említett interjúban: 1,5 milliárd forint, “csak részben kárpótlási jegyért” (Máté szóhasználata), részben hitelért. A hitel forrása a Postabank Rt. – legalábbis ez az egy bank kért zálogjogbejegyzést a malomra az IGM Kft.-vel kötött hitelszerződésre hivatkozva. Külön érdekesség: az IGM Kft. tulajdonosai azt is elintézték, hogy a malom rendkívülinek mondható, 398 millió forintos folyószámlahitelt is kapjon.
A malomra kért jelzálogbejegyzések között talányos az Agrobank Rt.-é. Ez a bank 1996-ban kért terhelést a malomra, holott az év első munkanapján már Mezőbank Rt.-re keresztelték, az említett bankkal történt fúzió miatt. A jelek szerint a Károlyi-Máté páros az utolsó pillanatban még képes volt tőkét kicsiholni az Agrobankosokból. Érdekes lehet latolgatni, mennyiben ártott a banknak ez a kapcsolat akkor, amikor a pénzintézet állami újraélesztéséről vagy az első számú vezetőjének juttatott botrányos végkielégítésről volt szó.
A malomcég mérlegei közül az eddig megismert 1994. évi 604 millió forint pénzügyi műveletekből származó egyéb bevételt tüntet fel; vélhetőleg ez származik a Postabanktól. A malom az első évben szolid hasznot hozott új gazdáinak: 636 millió forint árbevétel mellett 47 millió volt a mérleg szerinti eredmény.
1994 végén nagy jövés-menés volt a malomudvaron. Addigra már megalakult a malmot üzemeltető Budai Hengermalom Kft., Károlyi és Máté urak tulajdonában. A két tulajdonos 1994. októberében döntést hozott arról, hogy a Hengermalom Kft.-be beolvadhat egy Lacto Soft nevű másik kft. A nagykovácsi székhelyű Lacto tárgyi eszközeinek és forgó eszközeinek együttes értéke a beolvadáskor 58, 5 millió forint volt, a Hengermalom Kft.-é 1,26 milliárd forint. A Hengermalom Kft. tulajdonosai, Károlyi Vilmos és Máté László beleegyeztek abba, hogy a Lacto tulajdonosai 41 százalékos részt szerezzenek a milliárdos vagyonból a nem egészen hatvan millióval. A Lactóval tulajdonosként megjelent a Hengermalom Kft.-ben Éliás András ügyvéd, s az édesapja, egy II. kerületi székhelyű, 1 millió forintos törzstőkéjű kft. a GP and F, valamint a Dublinban off shore-cégként bejegyzett Favourite Experts Managment Limited Corporation.
A Hengermalom Kft. immár népes tagsága 1994 őszén megmozgatta a törzstőkét, egymás között adogatták az üzletrészeket, 10 és 3 százalék közötti vételáron. Máté László üzletrésze sosem mozdult, ő a maga 1,2 milliójával mindig 2 százalékban maradt tag a Hengermalomban. Az ír cég is őrzi egyharmados tulajdonrészét. A legfeltűnőbb tranzakció keretében Károlyi Vilmos kaszálta a legnagyobbat: 2,68 millió forintért megvette a már említett GP and F Kft. 24,44 milliós üzletrészét. A Hengermalom ura tehát, 60 százalékkal, Károlyi Vilmos lehetne, aki ráadásul ügyvezetője is a cégnek – ha nem diktálna neki Máté László a maga 2 százalékával.
“Ebben a cégben én ötvenszázalékos tulajdonos vagyok” – nyilatkozta a Mozgó Világban Máté László. Vagy elfelejtette, hogy csak 2 százaléka van, vagy ő rendelkezik a Dublinban bejegyzett cég felett, vagy Károlyi Vilmos a strómanja. A feledékenység nem magyarázza az üzletrészek adásvétel-sorozatát. Annál alaposabb a feltevés, hogy az IGM Kft. vagyonszerzése óta különböző nevek és cégek alatt Máté László rendelkezik a Budai Hengermalom Kft.-vel. Ez önmagában nem is lenne baj, de vajon mi magyarázza a tulajdoni viszonyokat övező nagy titkolózást?
