A német polgárok felhatalmazták Kohl kancellárt az eddig halogatott gazdasági reformok megvalósítására és arra, hogy megtegye az általa szükségesnek tartott lépéseket az Európai Monetáris Unió felé vezető úton. Így, ha az általa vezetett kormánykoalíció jónak látja, a német márka 1999-ben beleolvadhat a közös európai valutába, az euróba – ez a legfontosabb üzenetük a piacok számára a hétvégi tartományi választásoknak, amelyek a koalíciós pártok vitathatatlan győzelmét hozták. A CDU támogatottságának növekedése mellett az FDP, kétéves mélyrepülés után, Rajna-Pfalzban és Baden Württembergben 9 százaléknál több, és Schleswig-Holsteinben is 6 százalék fölötti szavazatot szerzett. A választások nagy vesztesei a szociáldemokraták, akiknek populista platformról induló EMU-ellenes, valamint a kelet-európai etnikai németek beengedése elleni érvei nem hatottak a választókra.
A frankfurti tőzsde, mint a piac első visszhangja, kedvezően reagált a fejleményekre. A DAX tőzsdeindex hétfőn 2510,32 ponttal rekordot állított fel. Ugyanakkor elemzők kissé ünneprontóak, arra figyelmeztetve, hogy Kohlnak és csapatának sok tennivalója van még a német gazdaság Maastricht-éretté tétele érdekében. A rendelkezésre álló idő pedig rövid.
Csak radikális lépésektől remélhető a célok elérése, figyelmeztetnek az utóbbi időben publikált gazdaságstatisztikák is. Így a Hamburgi Világgazdasági Kutató az 1995-ös 1,9 százalékos GDP-növekedést nem tartja megismételhetőnek, előrejelzése szerint 1996-ban a bővülés mindössze 1,5 százalék lesz. A munkanélküliség elkeserítő adatait csak tetézi a fémipari szakszervezeti elnök, Werner Stumpfe minapi nyilatkozata, miszerint a januári paktum “halott”; a szándék, hogy 2000-ig a felére csökkentsék a jelenleg 4,3 millió embert sújtó munkanélküliséget, megvalósíthatatlan. Aggasztóan alakulnak a pénzügyek is. Az M3 mutató a januári 8,4 százalék után februárban 12,6 százalékkal emelkedett, miközben a Bundesbank 4 és 7 százalék közötti éves bővülést tervez. A kérdés ezek után az, hogy lesz-e a jegybanknak mozgástere a gazdaságélénkítő kamatlassításra, a kormánynak pedig elegendő elszántsága, hogy nekilásson a költségvetési és adóreformoknak.
