Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank kibocsátotta 1995-ös helyzetjelentését. Ennek az ad különös jelentőséget, hogy az áprilisban Szófiában tartandó évi közgyűlésen a bank tevékenysége szempontjából rendkívül fontos döntések várhatók. A leglényegesebb feltehetően az, hogy az EBRD-t, jelentős tőkeemeléssel, 10 év alatt a kétszeresére “hizlalják”.
Az EBRD részvényeit kezükben tartó EU-államok és intézmények már beleegyeztek abba, hogy a jelenlegi 10 milliárd ecu-ról (12,8 milliárd dollár) az évtized végéig 20 milliárd ecu-re növeljék a bank alaptőkéjét.
A tőkeemelésre azért van szükség, mert Közép- és Kelet-Európa finanszírozási igényei egyre nőnek, olyannyira, hogy tevékenysége jelenlegi szintjének fenntartása esetén az EBRD 1998 végére kimerítené jelenlegi alaptőkéjét. Maga az elnök jelentette ki, hogy 1995. december 31-éig az alaptőke csaknem 80 százalékát kitevő projektet hagyott jóvá.
A tőkeemelés részleteivel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy azok nem jelentenek olyan megterhelést az egyes országokra, mint azt a szám, az említett 12,8 milliárd dollár, sugallná. A Financial Times magyarázata szerint ugyanis az EBRD jelenlegi alaptőkéjének csak 30 százalékát reprezentálják az úgynevezett “befizetett” (paid in) részvények. A feltőkésítés is ilyen arányban fog történni; ily módon a többi részvény úgynevezett “lehívható” (callable) részvény lesz. Ezeket kényszerhelyzetben lehet lehívni, amikor a bank enélkül nem tudná teljesíteni pénzügyi kötelezettségeit. A Financial Times fogalmazása szerint ezek a “callable” részvények ugyanakkor létfontosságú védelmet jelentenek abból a szempontból, hogy segítségükkel az EBRD megőrizheti AAA minősítését a nemzetközi tőkepiacokon, és ennek megfelelően kedvező feltételek mellett vehet fel hitelt. (Egyébként a feltőkésítést az is indokolja, hogy az alapító okmány értelmében a bank csak az alaptőke mértékéig bocsáthat ki kölcsönöket.) Ezért a feltőkésítés nélkül az új projektek finanszírozása évi 500 millió ecu-re csökkenne. A feltőkésítés lehetővé teszi, hogy az 1995-ös 2 milliárd ecu nagyságrendű finanszírozás 1999-re 2,5 milliárdra növekedjék.
Jacques Attalit, a bank első elnökét túlságosan költséges menedzsment-stílusa, valamint a londoni székház indokolatlan fényűzése miatt komoly bírálatok érték. Ez vezetett 1993 nyarán Attali idő előtti lemondásához. De Larosiére szigorú kormányzása alatt rendkívül komolyan ellenőrizték a bank adminisztratív költségeit, amelyek Attali lemondása óta alig emelkedtek, noha az EBRD tevékenységének volumene megsokszorozódott. Egyébként ennek a gazdálkodásnak köszönhető az is, hogy a most kibocsátott jelentés szerint 1995-ben a bank 7,5 millió ecu nettó hasznot produkált, ami hétszerese az 1994-esnek. Az adózás előtti üzemi eredmény 82,9 millió ecu volt az elmúlt évben, több mint háromszorosa az 1994-esnek.
Az EBRD pénzügyeiért felelős alelnök, Bart le Blanc úgy nyilatkozott, hogy a bank helyzete és tartalékai jelentősen megszilárdultak, és ötesztendős tevékenység után a pénzintézet elmozdult a “tartós profitabilitás” irányába.
Értékelésében a Financial Times úgy véli, hogy Attali távozása után a bank tevékenysége elmozdult a De Larosiére által megszabott kulcsfontosságú célok irányába. Ezek a következőkben foglalhatók össze. 1. A kölcsönnyújtási és beruházási tevékenység súlypontját eltolni a magánszektor irányába. 2. Kiterjeszteni a tevékenységet a régió “kockázatosabb” országaira is. 3. Előnyben részesíteni a helyi magánvállalatokat a nyugati befektetőkkel létrehozott közös vállalkozásokkal szemben. 4. Erőteljesebben támaszkodni a helyi pénzintézetek együttműködésére.
