Megtorpant a lengyel bankprivatizációs program gyorsító stratégiája. Nagy nehézségek után végre lezárult a Bank Gdanski (BG) eladása, de hiúnak bizonyultak azok a remények, hogy a bankszektor nagyobb része 1995 végére magánkézbe kerül. Most új, a regionális bankok összevonásán alapuló stratégiát dolgoznak ki.
A kormány rájött arra, hogy az alacsony belföldi kereslet és a lanyha külföldi érdeklődés miatt kudarcra van ítélve a bankok gyors, egyenkénti eladásának programja, amelynek keretében már elkelt a Wielkopolski Bank Kredytowy (WBK), a Bank Slaski (BSK) és a Bank Przemyslowo Handlowy (BPH). Ehelyett a kormány olyan tervet fogadott el, amelynek alapján több regionális kereskedelmi bankot két erős pénzügyi csoporttá vonnak össze, az állami tulajdonban lévő Bank Handlowy és a PKO SA bankok vezetése alatt. A csoportok alaptőkéjének egyötödét 1997-ben nyilvános kibocsátással eladják, a fennmaradó részvényekből pedig a tervezett szociális reformok során létrehozandó nyugdíjalapokat tőkésítik.
A terv így lökést ad a Bank Handlowynak, amely az idén ünnepli fennállásának 125. évfordulóját, és külföldi külkereskedelmi bankként túlélte a kommunista korszakot. A bank nyilatkozatban közölte, hogy egyetért az új elképzeléssel. Ez nem is csoda, hiszen komoly versenyt jelentenek számára a német bankok, köztük a Deutsche Bank és a West LB, amelyek a közelmúltban kaptak engedélyt pénzintézeti tevékenység végzésére, és 100 százalékos tulajdonú leánybankokat alapítottak Lengyelországban.
Az összevonási terv azonban, amelyhez külön törvényt kell elfogadni és megvalósításához legalább fél évre van szükség, egyes regionális bankok ellenállásába ütközik. A szczecini központú Pomorski Bank Kredytowy (PBK) például szeretné megőrizni önállóságát.
A terv részeként a lengyel kormány úgy döntött, hogy a tőzsdén jegyzett krakkói BPH-ban még meglévő 46 százalékos tulajdoni hányadát – a BPH vezetőinek és magánrészvényeseinek megkérdezése nélkül – átadja a Bank Handlowynak. Ez a lépés igencsak felborzolta a kedélyeket a BPH-ban jelentős részesedéssel rendelkező holland ING Bankban és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankban. A zavart fokozta, hogy a kormány egészen másképp cselekedett, amikor a tőzsdén jegyzett Lengyel Fejlesztési Bank (PBR) – amelyben az amerikai Citibank kisebbségi részvényes – 64 százalékát adta át a PKO SA-nak: akkor előzetesen egyeztetett a bank vezetőségével. A Financial Times szerint “a kormányintézkedés stílusa a külföldi befektetőkben is felébresztette azt a félelmet, hogy Alekszander Kwasniewski elnökké választása erősítette az egykori kommunisták pozícióit, és ennek nyomán a kormány a keményebb vonalat fogja követni”.
Az átgondolatlan BPH-döntést ráadásul úgy “nyomták át” a minisztertanácson, hogy a pénzügyminisztériummal sem konzultáltak, holott az – a kormány kabinetirodájával közösen – felelős a bankpolitikáért. A lépés a két intézmény közötti kommunikáció hiányát jelzi. Néhány nappal az elhamarkodott döntés előtt a pénzügyminisztérium még arról tárgyalt a BPH-val, hogy nyílt versenytárgyalást írnak ki az állami részesedésre. Ez az összeütközés a Financial Times már idézett cikke szerint “nem fokozta sem az ország kormányába vetett bizalmat, sem a nyugatiaknak a lengyel bankok iránti érdeklődését”.
A külföldi kereslet továbbra is lanyha. Ezt jelzi például, hogy a pénzügyminisztérium a várt 27-30 zlotyról 24 zlotyra csökkentette a Bank Gdanski részvényeinek kibocsátási árfolyam-ajánlatát. Ugyanezen az árfolyamon kínálják a részvényeket a belföldi befektetőknek is, akiknek a kormány a részvények 30 százalékát szeretné eladni. További körülbelül 30 százalékot külföldi intézményi befektetők számára tartottak fenn.
Az egyenkénti bankeladás stratégiájára visszatérve: azt eredetileg nemzetközi pénzügyi intézmények ösztönzésére alakították ki; a Világbank például úgy látta, hogy a lengyel piaci reformok fontos eleme a gyors bankprivatizáció. A stratégia részeként hozták létre a 460 millió dollárnyi támogatásból és hitelből álló Lengyel Bankprivatizációs Alapot, amelyet jórészt az amerikai pénzügyminisztérium finanszírozott, de a japán hatóságok is 130 millió dolláros hitellel segítettek. E forrásokat most előreláthatóan arra fogják felhasználni, hogy fedezzék a lengyel kormány által kibocsátott kötvényeket, amelyekkel a belföldi vállalatoknak nyújtott rossz hitelek leírásából származó lyukakat tömték be. Ám az alapból csak privatizált bankok részesedhetnek. Ez tehát az eredeti, sietve kidolgozott és most módosuló stratégia egyik magyarázata.
A régi program néhány eleme azonban megmarad. A varsói Powszechny Bank Kredytowy (PBK) és a wroclawi Bank Zachodni (BZ) egyedi privatizációja például 1996-ban megtörténik. Az állami regionális bankok esetében viszont (ilyen a lodzi PBG, a lublini BDK és a szczecini BPKSSS amelyeket az új tervek szerint összefognak a Bank Handlowyval és a PKO SA-val) a hasonló módon történő eladás csak lejjebb nyomná a részvényárfolyamokat. Könnyen elképzelhető, hogy az ezzel járó veszteségek nagyobbak lennének, mint a Bankprivatizációs Alapból lehívható források. Ráadásul még több banki részvény zúdulna a varsói tőzsdére, amelynek 11,1 milliárd zloty (4,5 milliárd dollár) tőkeértékéből a bankok már ma is 34 százalékkal részesednek.
