“Minden esélye megvan annak, hogy az egy éve megkezdett gazdasági és pénzügyi politika változtatás nélkül folytatódik. Örömömre szolgál, hogy Medgyessy Péter első nyilatkozataiban is egyértelművé tette: ki kell tartani a stabilizáció mellett, s ezt az államháztartás reformjával kell megvalósítani” – mondta pénzügyminiszteri minőségében utolsó nyilvános fellépésén, a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara február 28-i rendezvényén Bokros Lajos.
Most bizonyos feltételek megvannak ahhoz, hogy a siker reményében el lehessen vállalni ezt a feladatot – indokolta Bokros Lajos tavaly februárban, miért bólintott rá a miniszterelnök felkérésére. Igenlő válasza nemcsak a szakembereket, hanem a politikusokat is optimizmussal töltötte el. “Az az egyöntetű támogatás, amelyet mind a szocialista, mind a szabaddemokrata parlamenti frakció a jelölésem után kifejezett, kellő erőt ad ahhoz, hogy – persze állandó vitában és egyeztetésben, de végül is – a kormányprogramot meg tudjam valósítani”.
Bokros mégsem omlott első szóra a miniszterelnök karjaiba. Erre bizonyíték 25 pontból álló, hamar legendássá vált feltétellistája. A vájtfülűek akkor már sejtették, de igazából még őket is meglepte, hogy ez a program a március 12-i “fekete vasárnapi” intézkedésekhez készíti elő a terepet. Nem nagyon volt ugyanis “hagyománya” annak, hogy egy pénzügyminiszter-jelölt meg is próbálja valósítani (ráadásul ilyen hamar), amit székfoglalójában beígért.
Persze azt Bokros nagyon is tudta: döntő lesz, hogyan díszíti fel csomagját, milyen lesz a tálalás. “A pénzügyminiszter tevékenységének a fele marketing. Nekem el kell adni a magam politikáját. Ehhez komoly meggyőző munkára, propagandára, közszereplésre, közkapcsolati munkára, sajtóbeszélgetésekre, előadásokra, oktatómunkára van szükség. Meg kell szólítani az embereket”.
Hogy ez utóbbi nem egészen az elképzelései szerint alakult, arra éppen azok figyelmeztették, akiktől talán a legkevésbé várta: a felsőoktatási tandíj bevezetésekor a Pénzügyminisztérium előtt az egyetemistákkal szemben kellett megvédenie az állami mundér becsületét. Alkalmasint az akkori párbeszéd nem emelkedett nyelvművelői magasságokba, nemegyszer a miniszter is elveszítette türelmét, lehetőséget adva, hogy bírálják úgymond kioktatós stílusát. Pedig alig néhány héttel azelőtt még arra kért mindenkit: “figyelmeztessenek, ha az látszik rajtam, hogy a szerénység és a meggyőzés helyett az agresszivitás és a pökhendiség kezd eluralkodni a fizimiskámon.”
Népszerűségét annak ellenére sem tudta visszaszerezni, hogy az eredmények kezdtek megmutatkozni. Az említett kamarai “búcsúfellépésen” Bokros Lajos mindenesetre úgy látta: eredményes volt az elmúlt év, az egyensúly helyreállítása mellett nem torpant meg a gazdasági növekedés. Szerinte remény van arra, hogy az ország fokozatosan kinövi az elmúlt 25-30 év elhibázott gazdaságpolitikájának következtében felhalmozódott adósságállományt. Igaz, az 1995-ben folytatott gazdaságpolitika leggyengébb pontjának az infláció növekedése bizonyult. Ám erre az egyszeri nagyobb mértékű leértékelés, majd a csúszó-árfolyamrendszer bevezetése okán éppúgy számítani lehetett, mint a vámpótlék alkalmazása, valamint az energiaárak emelése miatt.
Három évet tervezett a pénzügyi bársonyszékben. “Ennél rövidebb idő alatt érzékelhető eredményeket nem lehet elérni ezen a területen, különösen, ha olyan átfogó intézményes reformokban gondolkodunk, mint az államháztartásé.” Akkor talán még nem sejtette, hogy éppen ez utóbbi szándékai miatt kell egy év után távoznia. Hogy hová, az egyelőre rejtély. “Lehet, hogy most én is elérkeztem arra a pontra, ahol az alkalmatlanságomat fogom bebizonyítani. De azt gondolom, hogy ha ez esetleg bekövetkezik, azután még mindig meg tudom keresni a kenyeremet a pénzvilágban.” Az ma már biztos, hogy nem korábbi munkahelyén teszi majd ezt – a Budapest Bankba, minden ellenkező híreszteléssel ellentétben, nem tér vissza. S bár a napokban mégis-csak belépett a Magyar Szocialista Pártba, ebből aligha következik, hogy boldogulását a hivatásos politikacsinálók között keresné. Mint korábban mondta: “A szívem bal oldalon van, de a fejem középen.”
