Az “intranet” kifejezést az Internet ihlette. Azt a számítástechnikai megoldást jelzi, amikor az Internetről jól ismert grafikus képernyőfelületre, a Web-technológiára vállalati belső információs rendszereket építenek. Az intranet jövője a szakértői jóslatok szerint fényes: néhány év múlva a ma jellemző külső, bárki által elolvasható Web-oldalak aránya csak tizede lesz a zárt, belső vállalati információkat tartalmazó Web-oldalakéhoz képest.
A tavalyi év a Windows 95 éve volt, ám miközben zajlott a Microsoft új operációs rendszerének óriási marketingkampánya, úgy tűnik, az Internetes Web-technológia valahogy fontosabbá vált a világnak, mint a Windows. Három céget, a Netscape-t, a Sun-t és a Silicon Graphics-t sorolják abba a “kemény magba”, amely új utakat, új lehetőségeket kínál a világ számítógép-alkalmazóinak, mégpedig hálózatra és a Web-technológiára alapozva.
A World Wide Web – magyarra fordítva: világszéles háló – nem egy hálózati adatbázis, hanem egy olyan grafikus technológia, barátságos, könnyen kezelhető képernyőfelület, amely jelenleg kétségtelenül a számítástechnika leggyorsabban fejlődő szakterülete. Egyre-másra születnek például az újabb és újabb szoftverek, amelyeknek az a feladatuk, hogy könnyeddé tegyék a nem számítógépes szakemberek számára is a Web-oldalak elkészítését. A szövegszerkesztő használatát már majdnem mindenki megtanulta, ezekkel az új szoftverekkel a grafikus képernyőoldalak elkészítése épp ilyen egyszerű lehet.
A jól ismert történetet eleveníti fel Halász Gábor, a Silicon Graphics Magyarország Kft. igazgatója az Internet-alkalmazások térhódításának jellemzésére. Valahol Svédországban megépült a lakótelep, elkészült a füvesített park és a tervező, mielőtt utakat betonoztatott volna bele, hagyta, hogy a járókelők kitapossák az ösvényeket. Másfél hét alatt kialakult a parki úthálózat, lehetett betonozni. És utána mindenki a járdán járt, senki se a füvet taposta. Valahogy így alakul-formálódik az Internet világa is, a szabványok-szokások az “ösvénytaposás” során alakulnak ki, és nem egy vagy néhány cég diktálja a saját maga alkotta megoldások alkalmazását a világnak.
A World Wide Web-technológiát – ami tulajdonképpen a képi információk elrendezésének, továbbításának igen ötletes és egyszerű módja – egy svájci kutatóintézetben dolgozta ki valaki, feltette az Internetre és aztán a Web, mint közkincs meghódította a világot. A nyílt, mindenki által elérhető Internetes Web-lapok mellett egyre szaporodnak a világon azok a Web-oldalak, amelyek csak egy zárt, cégen belüli hálózatban érhetők el. A vállalati belső információáramlásnak ez az új módja – amit intranetnek neveztek el – szédületes gyorsasággal terjed a világon.
Mire jó egy Web-alapú vállalati információs rendszer? Mondjuk, ha a cég jogászát naponta 28-an kérdezik meg arról, hogyan, hol, milyen feltételekkel használható a vállalat logója, érdemes az erre vonatkozó információkat rátenni egy Web-oldalra. Attól kezdve, akárki, akinek erre szüksége van, néhány kattintással hozzáférhet a jogi tudnivalókhoz éppúgy, mint a logót tartalmazó grafikus adatállományhoz. Egy irodaház tanácskozásra alkalmas termeit könnyen nyilván lehet tartani, a hálózaton keresztül bárki bármikor lefoglalhatja. Prezentációs szoftverrel előre elkészített oldalakat lehet termékbemutatáshoz lekérni egy Web-lapról. Egy multinacionális vállalat a hirdetési anyagait erre felviheti, olcsóbb is, gyorsabb is a grafikai anyagokat Webről leszedni, mintha mondjuk gyorsposta-szolgálatokkal kellene küldözgetni. A fejlesztési, marketing, értékesítési, szerviz stb. területek szintén sokféle információ tárolására és szétosztására használhatják. A szakmai továbbképzés is megoldható a belső Web-rendszeren belül: a tréningek tananyaga interaktív módon elvégezhető , és még sorolhatnánk.
Merre tart a Web-technológia? A Web ma még úgymond statikus megoldás, azaz első sorban lapokból áll, a lapokon lévő információk között lehet keresgélni. A jövő – nem a távoli, hanem a néhány hónapon belüli jövő! – dinamikát hoz ebbe a rendszerbe, azaz háromdimenzióssá, mozgóképessé, valódi élő , multimédiás, virtuális térré változik a hálózat. Napról napra köttetnek az újabb szövetségek mindazon gyártó, fejlesztő cégek között, amelyek az Internet-üzlettel és a virtuális valósággal foglalkoznak, a fejlesztői kapacitások összegződnek, készülnek az új alkotói-programozói és kereső-közvetítő szoftverek. A cél: a néző ne csak böngésszen, szemlélődjön az Interneten, hanem aktív részese, formálója lehessen a valósidőben közvetített információknak.
