Gazdaság

A PÉNZÜGYMINISZTER-JELÖLT: MEDGYESSY PÉTER – Da capo

A Bokros Lajos lemondása utáni nyolcadik napon a kormányfő Medgyessy Pétert, a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank Rt. jelenlegi elnök-vezérigazgatóját jelölte a március elsejével megüresedő pénzügy-miniszteri posztra. Személyében olyan, komoly államigazgatási gyakorlatot szerzett, a gazdasági reformok iránt elkötelezett, nemzetközi tekintélyű szakember kerül (vissza) a József nádor téri palotába, aki nem csupán a gazdasági válságkezelésben, de a politikai manőverezésben is járatos. A miniszterjelölt mindenekelőtt nagyobb döntési jogkört kért a kormányfőtől a gazdasági kabinet számára. A lényeg – valamint a várható konfliktus – alighanem éppen ebben rejlik.

Szinte hallani lehetett a budapesti city felszabadult sóhaját, amikor a múlt hét végére egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a miniszterelnök nem mást, hanem Med-gyessy Pétert szándékozik a pénzügyminiszteri posztra jelölni.

Bokros lemondására idegesen, általános árfolyameséssel reagált a tőzsde. Az egyik napról a másikra több mint 105 pontot zuhant budapesti tőzsdeindex ugyan már két nappal később, amikor Járai Zsigmond neve felmerült a megüresedett posztra, magához tért, és lassú növekedésnek indult. Medgyessy nevének hallatán a tőzsde már több mint 60 ponttal korrigálta indexét, ami hétfőn, a hivatalos bejelentést megelőlegezve, már 122 ponttal növekedett.

A befektetők számára tehát Medgyessy neve éppen olyan garanciát jelenthet a stabilizáció, valamint az autentikus kormányprogram folytatására, mint akár Bokrosé, akár Járaié. Ez is jelzi, hogy a pénzvilág értékítélete alapvetően apolitikus, hiszen Medgyessy MSZMP-s politikai múltja messzebbre nyúlik vissza, mint a jelenlegi főprivatizátoré, akiért ugyanez a kör aligha lelkesedne. Igaz azonban, hogy a rendszerváltás küszöbén egy interjúban Medgyessy az SZDSZ programját nevezte olyannak, amely igazán közel áll hozzá. “Alapvető kérdés, hogy az adórendszer, a bankreform, a liberalizált gazdaság nem lehet sikeres a tulajdonrendszer átalakítása nél-kül” – mondta 1990 márciusában.

Nem ő az egyetlen, aki 3-4 évvel korábban – meggyőződésből vagy taktikai megfontolásból – még korántsem beszélt a tulajdonviszonyok érdemi megváltoztatásáról: “Olyan feltételek kialakítására kell törekedni, amelyek között a különféle tulajdonformák sokszínű rendszere (a társadalmi tulajdon meghatározó szerepe mellett) önfejlődésre, átalakulásra, közös vállalkozásra képes” – mondta az MSZMP KB politikai akadémiáján tartott előadásában éppen nyolc évvel ezelőtt, 1988. február 17-én.

Igazságtalan és félrevezető lenne azonban az akkor elhangzottak alapján Med-gyessy tevékenységét ideológiai skatulyákba beszorítani. A téma 1988 elején is – mi más lehetett volna? – a stabilizációs program volt. Medgyessy késő Kádár-kori munkássága szorosan összefonódott az 1985-ös megalapozatlan élénkítési politikát követő, tűzoltó jellegű stabilizációval.

Ez a bizonyos stabilizációs program egy, a magyar gazdaságtörténetben szinte menetrendszerűen, nagyjából ötévente jelentkező ciklus következménye. A fizetésképtelenség határára sodródott ország a nyolcvanas évek elején szovjet engedély nélkül, “puccsszerűen” belépett a Nemzetközi Valutaalapba. Az ország ily módon megmenekült a pénzügyi összeomlástól, és az ezt követő 1983-1984-es gazdasági szigorító intézkedések hatására javult is a külkereskedelmi egyensúly és a fizetési mérleg. Az állampárti vezetés ezt követő megalapozatlan derűlátása azonban veszélyes döntések sorozatához vezetett. 1985-ben a bérkiáramlás fokozódott, az import tovább bővült. Eközben nem csupán a várt élénkülés nem következett be (a növekedés mindössze 1,3 százalékos volt), de természetesen a gazdaság szerkezete sem változott, és versenyképessége sem nőtt. Így az ország külső és belső egyensúlyi helyzete ismét, még drasztikusabban romlott, a konvertibilis valutákban fennálló adósság tovább halmozódott. A válság 1986-ra érte el a mélypontját. Ekkor is csak a legkeményebb pénzügyi szigor következtében kerülte el az ország az államcsődöt – többek között Medgyessy Péter pénzügyminiszter közreműködésével.

1987-től a “húzd meg- ereszd meg” reformfolyamat újabb lendületet kapott. Erre az időszakra tehető a piackonform jogszabályok kidolgozása (az önbevalláson alapuló személyi jövedelemadó-rendszer, az általános forgalmi adó, a gazdasági társaságokról szóló törvény).

Medgyessy a kilencvenes évtized fordulóján szorgalmazta a KGST gyökeres átalakítását is. Laza, bürokráciamentes, piaci alapon működő, a szerződő felek egyenrangúságán és kölcsönös érdekein alapuló együttműködési formát képzelt el. 1990 tavaszától Magyarország és Oroszország áttért a szabad deviza-elszámolásra, ezzel párhuzamosan Magyarország számára igen kedvező 1 Rbl = 0,92 USD árfolyamon konvertálták a volt szovjet adósságot. Med-gyessy ugyanakkor javaslatot tett egy, a nemzetgazdaságok hasonló fejlettségi szintje alapján szorosabban kapcsolódó, esetleg szabadkereskedelmi övezetté fejlődő együttműködésre (lényegében a mai CEFTÁ-ra) Csehszlovákia, Magyarország és Lengyelország között.

Két évvel korábban, még 1988 elején merült fel egy gazdasági koordinációs munkacsoport felállításának a gondolata a gazdasági döntések társadalmi hatásmechanizmusainak vizsgálatára, egyúttal a szűk tárcaérdekek és -szemlélet közötti falak áttörésére. 1988 márciusától Grósz Károly kormányfő életre is hívta a Tervgazdasági Bizottságot (TGB), amelynek vezetője Medgyessy lett. “A TGB nem dirigista csúcsminisztérium, hanem kormányzati egyeztető fórum” – fogalmazta meg egy interjúban az akkor már miniszterelnök-helyettes, aki azonban hangsúlyozta: a TGB-ben kialakult szakmai álláspontok nem egyszerűen irányadóak, hanem meghatározóak a kormány számára is.

Nincs tehát új a nap alatt: 1996 februárjában Med-gyessy ismét a TGB-hez hasonlatos jogosítványokat kér a miniszterelnöktől, aki őt egyébként már a kormányalakításkor is szívesebben látta volna kabinetjében, mint Békesi Lászlót. Akkor azonban Horn csak kérészéletű tanácsadói testületének vezetésére tudta rábírni a mostani pénzügyminiszter-jelöltet.

A da capo: zenei műszó. Arra utal, hogy egy adott dallamsort az elejétől a végéig meg kell ismételni. Med-gyessy helyzete 1996. március 1-jén ehhez hasonlatos. A dallamot, amely kísértetiesen ismerős a nyolcvanas évek közepéről, el kell játszania – remélhetőleg nem úgy, mint Karinthy Cirkuszában: magányos, bohócnak öltözött hegedűsként, féllábbal a trapézon. Most, éppen egy évtizeddel később, a Békesi sugallta, Bokros végrehajtotta stabilizáció első, éretlen eredményei több meghatározó befolyású politikust rögvest lazításra, élénkítésre sarkallnának. Medgyessy pénzügyminiszter tehát ennek a kísértésnek kell, hogy ellenálljon, ha a tűzoltócsapok elzárása után legalább olyan átfogó, koncepciózus és távlatos munkához akar látni, mint amilyen 1987 és 1990 között folyt az országban.

A két időszak és helyzet között van azonban egy alapvető különbség: annak idején a biztos vesztő Németh-kormány sok mindent megtehetett, amit olyan kormányok, amelyeket választásokon ringbe szálló pártok alkotnak, aligha tennének meg. Bokros erről feledkezett meg. Medgyessy talán kevésbé bizonyul feledékenynek.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.