A Bokros Lajos lemondása utáni nyolcadik napon a kormányfő Medgyessy Pétert, a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank Rt. jelenlegi elnök-vezérigazgatóját jelölte a március elsejével megüresedő pénzügy-miniszteri posztra. Személyében olyan, komoly államigazgatási gyakorlatot szerzett, a gazdasági reformok iránt elkötelezett, nemzetközi tekintélyű szakember kerül (vissza) a József nádor téri palotába, aki nem csupán a gazdasági válságkezelésben, de a politikai manőverezésben is járatos. A miniszterjelölt mindenekelőtt nagyobb döntési jogkört kért a kormányfőtől a gazdasági kabinet számára. A lényeg – valamint a várható konfliktus – alighanem éppen ebben rejlik.
Szinte hallani lehetett a budapesti city felszabadult sóhaját, amikor a múlt hét végére egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a miniszterelnök nem mást, hanem Med-gyessy Pétert szándékozik a pénzügyminiszteri posztra jelölni.
Bokros lemondására idegesen, általános árfolyameséssel reagált a tőzsde. Az egyik napról a másikra több mint 105 pontot zuhant budapesti tőzsdeindex ugyan már két nappal később, amikor Járai Zsigmond neve felmerült a megüresedett posztra, magához tért, és lassú növekedésnek indult. Medgyessy nevének hallatán a tőzsde már több mint 60 ponttal korrigálta indexét, ami hétfőn, a hivatalos bejelentést megelőlegezve, már 122 ponttal növekedett.
A befektetők számára tehát Medgyessy neve éppen olyan garanciát jelenthet a stabilizáció, valamint az autentikus kormányprogram folytatására, mint akár Bokrosé, akár Járaié. Ez is jelzi, hogy a pénzvilág értékítélete alapvetően apolitikus, hiszen Medgyessy MSZMP-s politikai múltja messzebbre nyúlik vissza, mint a jelenlegi főprivatizátoré, akiért ugyanez a kör aligha lelkesedne. Igaz azonban, hogy a rendszerváltás küszöbén egy interjúban Medgyessy az SZDSZ programját nevezte olyannak, amely igazán közel áll hozzá. “Alapvető kérdés, hogy az adórendszer, a bankreform, a liberalizált gazdaság nem lehet sikeres a tulajdonrendszer átalakítása nél-kül” – mondta 1990 márciusában.
Nem ő az egyetlen, aki 3-4 évvel korábban – meggyőződésből vagy taktikai megfontolásból – még korántsem beszélt a tulajdonviszonyok érdemi megváltoztatásáról: “Olyan feltételek kialakítására kell törekedni, amelyek között a különféle tulajdonformák sokszínű rendszere (a társadalmi tulajdon meghatározó szerepe mellett) önfejlődésre, átalakulásra, közös vállalkozásra képes” – mondta az MSZMP KB politikai akadémiáján tartott előadásában éppen nyolc évvel ezelőtt, 1988. február 17-én.
Igazságtalan és félrevezető lenne azonban az akkor elhangzottak alapján Med-gyessy tevékenységét ideológiai skatulyákba beszorítani. A téma 1988 elején is – mi más lehetett volna? – a stabilizációs program volt. Medgyessy késő Kádár-kori munkássága szorosan összefonódott az 1985-ös megalapozatlan élénkítési politikát követő, tűzoltó jellegű stabilizációval.
Ez a bizonyos stabilizációs program egy, a magyar gazdaságtörténetben szinte menetrendszerűen, nagyjából ötévente jelentkező ciklus következménye. A fizetésképtelenség határára sodródott ország a nyolcvanas évek elején szovjet engedély nélkül, “puccsszerűen” belépett a Nemzetközi Valutaalapba. Az ország ily módon megmenekült a pénzügyi összeomlástól, és az ezt követő 1983-1984-es gazdasági szigorító intézkedések hatására javult is a külkereskedelmi egyensúly és a fizetési mérleg. Az állampárti vezetés ezt követő megalapozatlan derűlátása azonban veszélyes döntések sorozatához vezetett. 1985-ben a bérkiáramlás fokozódott, az import tovább bővült. Eközben nem csupán a várt élénkülés nem következett be (a növekedés mindössze 1,3 százalékos volt), de természetesen a gazdaság szerkezete sem változott, és versenyképessége sem nőtt. Így az ország külső és belső egyensúlyi helyzete ismét, még drasztikusabban romlott, a konvertibilis valutákban fennálló adósság tovább halmozódott. A válság 1986-ra érte el a mélypontját. Ekkor is csak a legkeményebb pénzügyi szigor következtében kerülte el az ország az államcsődöt – többek között Medgyessy Péter pénzügyminiszter közreműködésével.
1987-től a “húzd meg- ereszd meg” reformfolyamat újabb lendületet kapott. Erre az időszakra tehető a piackonform jogszabályok kidolgozása (az önbevalláson alapuló személyi jövedelemadó-rendszer, az általános forgalmi adó, a gazdasági társaságokról szóló törvény).
Medgyessy a kilencvenes évtized fordulóján szorgalmazta a KGST gyökeres átalakítását is. Laza, bürokráciamentes, piaci alapon működő, a szerződő felek egyenrangúságán és kölcsönös érdekein alapuló együttműködési formát képzelt el. 1990 tavaszától Magyarország és Oroszország áttért a szabad deviza-elszámolásra, ezzel párhuzamosan Magyarország számára igen kedvező 1 Rbl = 0,92 USD árfolyamon konvertálták a volt szovjet adósságot. Med-gyessy ugyanakkor javaslatot tett egy, a nemzetgazdaságok hasonló fejlettségi szintje alapján szorosabban kapcsolódó, esetleg szabadkereskedelmi övezetté fejlődő együttműködésre (lényegében a mai CEFTÁ-ra) Csehszlovákia, Magyarország és Lengyelország között.
Két évvel korábban, még 1988 elején merült fel egy gazdasági koordinációs munkacsoport felállításának a gondolata a gazdasági döntések társadalmi hatásmechanizmusainak vizsgálatára, egyúttal a szűk tárcaérdekek és -szemlélet közötti falak áttörésére. 1988 márciusától Grósz Károly kormányfő életre is hívta a Tervgazdasági Bizottságot (TGB), amelynek vezetője Medgyessy lett. “A TGB nem dirigista csúcsminisztérium, hanem kormányzati egyeztető fórum” – fogalmazta meg egy interjúban az akkor már miniszterelnök-helyettes, aki azonban hangsúlyozta: a TGB-ben kialakult szakmai álláspontok nem egyszerűen irányadóak, hanem meghatározóak a kormány számára is.
Nincs tehát új a nap alatt: 1996 februárjában Med-gyessy ismét a TGB-hez hasonlatos jogosítványokat kér a miniszterelnöktől, aki őt egyébként már a kormányalakításkor is szívesebben látta volna kabinetjében, mint Békesi Lászlót. Akkor azonban Horn csak kérészéletű tanácsadói testületének vezetésére tudta rábírni a mostani pénzügyminiszter-jelöltet.
A da capo: zenei műszó. Arra utal, hogy egy adott dallamsort az elejétől a végéig meg kell ismételni. Med-gyessy helyzete 1996. március 1-jén ehhez hasonlatos. A dallamot, amely kísértetiesen ismerős a nyolcvanas évek közepéről, el kell játszania – remélhetőleg nem úgy, mint Karinthy Cirkuszában: magányos, bohócnak öltözött hegedűsként, féllábbal a trapézon. Most, éppen egy évtizeddel később, a Békesi sugallta, Bokros végrehajtotta stabilizáció első, éretlen eredményei több meghatározó befolyású politikust rögvest lazításra, élénkítésre sarkallnának. Medgyessy pénzügyminiszter tehát ennek a kísértésnek kell, hogy ellenálljon, ha a tűzoltócsapok elzárása után legalább olyan átfogó, koncepciózus és távlatos munkához akar látni, mint amilyen 1987 és 1990 között folyt az országban.
A két időszak és helyzet között van azonban egy alapvető különbség: annak idején a biztos vesztő Németh-kormány sok mindent megtehetett, amit olyan kormányok, amelyeket választásokon ringbe szálló pártok alkotnak, aligha tennének meg. Bokros erről feledkezett meg. Medgyessy talán kevésbé bizonyul feledékenynek.
