Szép üzleti sikereket hozott tavaly a magyar búza a külföldi vevőknek. Eközben itthon egymásnak estek az érintettek. Vádaskodások sora, parlamenti interpelláció, mezőgazdasági bizottsági kihallgatás, versenyhivatali, számvevőszéki vizsgálat követte egymást, pedig jóformán azt sem lehetett tudni, miről folyik a vita: megbízható adatok hiányában az elemzők ellentmondó következtetésre jutottak. A főhivatali késlekedés, bizonytalanság már az új termés exportját is veszélyezteti.
Pontosan ma sem tudni, mekkora a búzakészlet, azonban egy-kétszázezer tonnás eltéréssel jól becsülhető. Tavaly mintegy 4,6 millió tonna búza termett. Ebből 1,6-1,8 millió tonna az élelmezési célú sütőipari és a lakossági szükséglet, újabb 1-1,2 millió tonna a takarmányigény, a lehetséges exportárualap tehát összesen 1-1,5 millió tonna. Ennyit azonban nem szállítottak ki, sőt még az egymillió tonnát sem érte el tavaly az étkezési búza kivitele – becsüli Popp Imre, az AGP Rt. brókerház gabonaszakértője.
Vermes András, az Agrograin Kereskedelmi Rt. elnök-vezérigazgatója másképpen számol. Az uszály- és vagonkapacitás alapján július huszadikától december végéig legfeljebb 1,8-2 millió tonna búzát lehetett volna kijuttatni. A tavalyi export azonban cseppet sem volt gördülékeny. A horvát-szlovén vasúti tumultus csak a kezdet volt, novembertől a kormány felfüggesztette az engedélyek kiadását kukoricára is. Vermes András szerint azonban olyan nagy volt az érdeklődés, hogy – ha a szemes, illetve a lisztté őrölt búzát együtt számoljuk – mintegy 2-2,2 millió tonnányit szállíthattak ki a kereskedők.
A liberalizált gabonakivitelből, a második félévtől megugrott árakból ugyanis sokan meg akartak gazdagodni. Mintegy 190-200 cég kért és kapott tavaly búzaexport-engedélyt, hiszen azt szinte semmilyen feltételhez sem kötötték. Sem az árualapot, sem a vevőt, sem a szakmai, pénzügyi fedezetet nem kellett igazolni. Ezzel is magyarázható, hogy mintegy 14 millió tonna búza kivitelére adtak ki automatikusan exportengedélyt.
A szakemberek szerint tehát, aki akarta, tavaly kiszállíthatta a gabonát. Az engedélyezés befagyasztása (másfél hónapra) legfeljebb a politikai szándékot mutatta, mert a kereskedők már a nyáron, előre megszerezték a rendelésállományhoz szükséges évi passzusok többszörösét. (Ezért javasolta ősszel a Gabonaszövetség, hogy ha az ellátás védelmében szükséges, inkább magát a kivitelt tiltsák le. Igaz, ekkor az államnak kellett volna fizetnie a korlátozás miatt nem teljesített szerződésekért.)
A szerencsétlen szabályozás miatt adtak ki ennyi engedélyt, azonban Vermes András szerint ez önmagában nem jelent semmit. Az adatlapon ugyanis fel kell tüntetni, hogy melyik rendeltetési országba, melyik vevőnek szállítják majd ki a búzát. Magyarországot hét irányban: Záhonynál, a Dunán le és fel, valamint Horvátország és Szlovénia, Lökösháza és Szlovákia felé hagyhatja el a gabona – de hogy az adott tétel végül merre fog menni, azt hónapokkal előre nem lehet tudni. A biztonság kedvéért ezért a kereskedők eleve hétszer annyi engedélykérelmet adnak be, mint amennyi szükséges. Az engedélyezés ugyanis ingyenes, automatikus, nyilvántartás jellegű és felelősség nélküli. Vermes András szerint a szerencsétlen engedélyforma miatt olyan is előfordult, hogy tízezer tonna búza kivitelére 300 ezer tonnára szóló engedélyt kértek.
Ez egyébként nem magyar sajátosság. Az EU-ba irányuló évi 236 ezer tonnás magyar búzakvótára az uniós kereskedők nem kevesebb mint 40 millió tonna(!) importengedély-kérelmet adtak be. Volt olyan importőr, aki egymaga 12 millió tonnára kért engedélyt. A túljelentkezésnél ugyanis az igényelt mennyiségek arányában osztják el a kvótát. Aki sokkal többet kért, annak még mindig elég maradt. A kereskedők szerint az lenne a megoldás, ha a hivatal pénzletétet is kérne, s azt akkor adnák vissza, ha a kereskedő az engedélyben szereplő mennyiség 80-90 százalékát teljesítette. Az engedély persze olyan lenne, hogy egy üzlethez ne kelljen többet kérni belőle.
A külföldi vevők számára is tanulságos volt az elmúlt év. Jobban járhattak a biztos, de drágább nagy társaságokkal, mert sok olcsó, kis cég nem tudott szállítani. Komoly persorozat várható a szerződésszegések miatt – állítja Lacfi Dániel, a Gabona Rt. elnök-vezérigazgatója. Az előzetes megállapodások után ugyanis gyorsan felszöktek az árak, ezért egyes kis cégek nem tudták megvásárolni a megígért mennyiséget, vagy másnak, többért adták el. Százmillió forintos szerződések hiúsultak meg. A magyar kereskedők vakon egymás alá kínáltak; akkor is lenyomták az árat, amikor már látni lehetett az árrobbanást. A vevő ugyanazt a búzát tonnánként akár tíz dollárral is olcsóbban vehette meg a konkurens magyartól.
Az export-tülekedésben egyszer csak veszélybe került a belső ellátás. Legalábbis erre hivatkozva rendelték el az illetékes tárcák a kivitel korlátozását az év közben, pánikszerűen. November 15-től a búzaexportra nem adtak ki új engedélyt. A kereskedők szerint nem igaz, hogy nem lehet tudni, mennyi a kivitel. Legfeljebb, ha az érintett főhivatalok, tárcák nincsenek beszélő viszonyban egymással vagy nincs pénzük arra, hogy a Kopint Datorgnak (ingyen) adott adataikat feldolgozva megvásárolják. Az FM megyei hivatalai rendre leadják a termésbecslések eredményét, ez a vetésterület 60 százalékát lefedi. Ezenfelül a növény-egészségügyi szolgálat és a vámszervek is kilogrammra pontosan nyilvántartják, mennyi gabonát exportáltak. A kapkodás azt mutatja, hogy házon belül is rossz a kontaktus.
Ha a hivatalos előrejelzés nem is, a magyar tőzsde azért követte a világpiaci árakat – állítja Lacfi Dániel. A chicagói árak 140 dollárral indultak az év elején, de áprilisban, amikor az ár mélyrepüléssel 110 dollárra csökkent, még nagy támogatással adtak el 800 ezer tonna francia búzát. Óriási szakmai hiba lenne összekeverni a tavalyi első és második félév búzakereskedelmét – hangsúlyozza Lacfi. Az első félévben az 1994-es fölösleget nagy támogatásokkal helyezték el az európai nagykereskedők. Itthon “hevert” a búza, a Gabona Rt. az első félévben szállított ki 300 ezer tonnát. Még júniusban is sok óbúzát vittek ki rekordsebességgel, mert nyakukon volt az új termés. Vermes András és Lacfi Dániel szerint július 10-ig valóban szükség volt a magyar búza támogatására. Ezután következett be az árrobbanás, azonban csak a későbbi exportszállításokban. A külkereskedőknek ugyanis hónapokkal előre kell szerződni, lekötni a szállítókapacitásokat, a tengeri kikötői raktárakat. Ez a magyarázata annak, hogy az áru 90 százalékát 100 dolláros áron adták el előre a júliustól októberig tartó szállítási időszakra. Az azonban már biztos, hogy nem fogják feloldani az ótermésű búzára az exporttilalmat.
A molnárok azonban legalább részleges lisztexporthoz ragaszkodnak, hogy frissen szerzett piacaikat megtartsák. A felesleges őrlőkapacitás miatt a kivitelben életmentő szalmaszálat látnak. Tavaly több malom nemcsak a lisztet, de még az őrléshez vásárolt búzát is exportálta abban a hiszemben, hogy olcsón tud majd venni, de elspekulálta magát. A búzaárak időközben az egekig, 26-27 ezer forintra szöktek, az ebből készített liszt valószínűleg már nem lenne versenyképes. Az exportstop egyébként megtette a hatását. Ha apró lépésekkel is, de mennek le az árak. Igaz, ebben az is szerepet játszik, hogy lassan közeledik az aratás.
Az előrejelzések szerint az új termésre folytatódhat a búzaboom. Az ősszel elvetett terület kevéssel, 80-100 ezer hektárral nagyobb, mint tavaly, így az időjáráson múlik, mennyi búza terem. Egy-millió tonna exportárualapra biztosan számítanak a kereskedők, akik szerint 800 ezer tonna 75-80 százalékát az előző évek forgalmának arányában kiviteli kvótaként kellene felosztani az exportőrök között, a fennmaradó 20-25 százalékot pedig az újaknak kellene fenntartani. Aratás előtt idejében meg kell ugyanis tudniuk, hogy mekkora szállítmányról tárgyalhatnak, mert az aratás közeledtével leesik az ár. Ha késlekedik az engedélyezéssel, a tárca az idei termés értékesítését rontja. A május végi, júniusi utolsó termésbecslést követően a külföldi kereskedők is tudják, mekkora lesz a termés, olyankor már nem lehet jó üzletet kötni.
A kül- és belpiacokon várhatóan az ősszel is magasak lesznek az árak. A tavalyi exporteredmények alapján a hisztéria az új terméssel folytatódik. Égbe emelkedhetnek az árak, akár van elég termés, akár nincs. Míg tavaly a magyar határon 88 dolláros tonnánkénti árral indult a szezon, most 140 dollárral szerződnek az új termésre. Ezért a kereskedők szerint helyesen dönt az a termelő, aki már most leköti a tőzsdén a búzája egy részét. Az újtermésű júliusi ára 20 ezer forint. Ha határidős ügylettel eladja, tonnánként ötezer forintot kereshet, 25 százalékos nyereséget érhet el a termelési költséghez képest. Érdemes sietni, mert a beharangozott exportadó csökkentheti a belföldi árakat. Vermes András szerint ugyanis ezt is elsősorban a termelő fizetné meg a kisebb felvásárlási árakban, ahogy a szubvenció is beépült az árakba a termelő javára. Kereslet is lenne az újtermésűre, a malmok, a spekulánsok érdeklődnek, az eladói ajánlatok mégis módjával érkeznek. A kereskedők szerint a termelők meg vannak zavarodva a tavalyi áremelkedéstől. Tonnánként 30 ezer forintos árban bíznak, pedig nekik veszélyes spekulálni. Akik tavaly előre, olcsón lekötötték a termést, most 18 ezerért sem akarják odaadni, pedig már 15 ezer forintnál tisztességes jövedelmet könyvelhetnének el. A tapasztaltabb szakemberek – ismerve az égiek szeszélyeit – azonban igyekeznek lehűteni a sikerlázban égő gabonatermelőket: a szerencse forgandó.
