Gazdaság

AZ ÉV MENEDZSERE – Egy fényes karrier

Horváth József nincs reflektorfényben. Munkája és – az általa vezetett, s részben birtokolt cég, a Tungsram-Schreder – eredményei nem számítanak médialátványosságnak. A vállalatot megszemélyesítő első számú vezetőre a közelmúltban mégis rávetült a hírnév fényszórójának finom pászmája, amikor megkapta az “év menedzsere” elismerésként is aposztrofált Aschner Lipót-díjat.

Az indoklásban volt egy mondat: megfeleltem az aschneri normáknak – mondja Horváth József. Aschner Lipótról azt kell tudni, hogy több mint 30 évig volt a Tungsram vezérigazgatója, és az ő irányítása alatt lett a vállalat világszerte ismertté, a Philips vagy a General Electric egyenrangú partnerévé. A kutatás-fejlesztés – többek között a Műegyetem atomfizikai laboratóriumának megalapítása -, a kiemelkedő pénzügyi szaktudás és a mintaszerű szociális tevékenység az a három ismérv, amely az ő normarendszerének alappilléreit alkotta. “Amennyiben én megfelelek ezen hármasság követelményeinek, az számomra a legnagyobb dicséret.”

Szabad a kéz

A ma 56 éves Horváth József villamosmérnöki diplomát szerzett, azután előbb a Budapesti Elektromos Művek közvilágítási osztályán dolgozott, majd a Tungsram fényrendszer-irodáját irányította. Mostani cégéhez 1991-ben került: a Tungsram részéről őt bíztak meg a cégalapítás munkájával, később az igazgatótanács elnökhelyetteseként gyakorolta a tulajdonos funkcióit.

A Tungsram-Schreder (TS) 1983-ban alakult a magyar névadó 40 százalékos, a belga Schreder ugyancsak 40 százalékos, illetve az akkori Magyar Alumíniumipari Tröszt 20 százalékos részesedésével. 1991-ben a Tungsram, az időközben tulajdonosává lett General Electric döntése alapján, megvált a TS-részvényektől. Így a papírok 65 százalékát ma a Schreder-csoport, 30 százalékát a Hungalu, 5 százalékát pedig a frissen felkért vezérigazgató, Horváth József birtokolja. “Elnök-vezérigazgató-tulajdonosként abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a különböző funkcióimból fakadó, látszólag eltérő érdekek egymást erősítik.”

“Mivel flottul mennek a dolgok, néha egy-két hónap is eltelik, míg a belga tulajdonossal beszélünk. Schréderék hihetetlen szabadságot adnak, és kezdettől fogva ez volt a koncepciójuk. Amikor beszálltak ebbe a vállalkozásba, tudatták velünk, hogy a komoly tradíciókkal bíró magyarországi elektrotechnikai kultúra az, ami idehozta őket. Mivel elismerik szaktudásunkat, és számukra alapvető a helyi viszonyok ismerete, ezért nem delegáltak ide egyetlen külföldi vezetőt sem, és az idő ezt a megközelítést igazolta.”

A TS termékei elsősorban közvilágítási és egyéb külsőtéri lámpatestek, amelyeket a dísz-, sport-, közlekedési és ipari világításban használnak. Megalakulása óta a társaság minden évben növelte forgalmát. Nem volt olyan esztendő, amikor ne lett volna nyereséges, exportja folyamatosan meghaladja importját. A hazai piacon a TS-nek közel 70 százalékos a részesedése, termékeit több mint 30 országba szállítják, és termelésének 30 százalékát teszi ki az export. A cég 12 éves fennállása alatt eredeti alaptőkéjét a kezdeti 15-szörösére, a vállalat vagyonát pedig az indulóvagyon 40-szeresére növelte nyereségéből. Zöldmezős beruházásban építettek Pilisszentivánon egy 120 millió forint értékű gyárat, amelynek kapacitása 50 ezer lámpatest évente. “E beruházásban a legfontosabb az volt, hogy saját erőből hajtsuk végre. Ugyan nem volt elegendő pénzünk, de az akkor felvett 50 millió forint hitelből ma már kamatokkal együtt is csak 10 millió törlesztése van hátra, mindezt az eredetileg tervezett 5 év helyett 3 év alatt sikerült elérnünk. Annak idején a belgák kijelentették: nem akarnak eladni Magyarországon, sőt az alkatrészellátásban sem érdekeltek. A termékeinkért egyébként royaltit fizetünk, az általunk nyújtott minőség csereszabatos. A gyártás importhányada nem éri el a 10 százalékot, több mint 40 magyar beszállítóval állunk szoros kapcsolatban, nem egy kisvállalkozás szinte kizárólag belőlünk él.”

“Egyszerre jó is, meg rossz is, hogy – bár nem tulajdonosunk – nevünkben ott szerepel a Tungsram. A jogi helyzet szerint semmi közünk egymáshoz, de az alapító okiratban a ma is használatos nevünk szerepelt. Bár a Tungsram az elválás után kérte, hogy hagyjuk el az ő nevét, mi ezt nem tettük meg. Gyártmányainkat több mint harminc országban ezen a néven ismerték meg, és nagyon sok energiába került volna egy új logóval ugyanezt az ismertséget elérni. Néha, amikor olyan hibákat rónak fel nekünk, amelyeket nem mi követtünk el, hanem a nagy Tungsram, akkor bizony egy kicsit rossz is, hogy így hívják a céget.” Egyébiránt a társaság vezetőinek 60 százaléka volt tungsramos, mindegyikük számára nagyon fontos az “anyacégnél” eltöltött idő.

Ismerős módszerek

“Annál a vállalatnál hihetetlen sokat lehetett tanulni, a Tungsramnál eltöltött 13 év alatt mind az öt világrészre eljutottam, üzleti tárgyalások garmadáját folytathattam, így számomra nem voltak idegenek a “kapitalista” üzleti módszerek. Ez adta az alapokat, amelyen a belgák természetesen finomítottak, de nyugodtan állíthatom, hogy olyan nagyon mást nem tanultam.” Mindamellett azt sem kell elfeledni, hogy a TS és a Tungsram ma már konkurensei egymásnak. “Néha tréfásan azt szoktam mondani: ha esetleg az amerikaiak úgy döntenének, hogy nem használják tovább a Tungsram nevet, akkor maradnánk mi, egy magyar cég, amely méltó utódként továbbra is viseli majd ezt a jól csengő és patinás nevet.”

“Nincs más út, csak a növekedés.” Mivel a TS részesedése a hazai piacon több mint kétharmados, a bővülést inkább új termékek bevezetésével, nagyobb választékkal próbálják elérni, azaz a közeljövőben nem csak a közvilágítás és a külsőtéri lámpatestek piacán kívánnak megjelenni. Horváth József régi álma egy saját kutatólaboratórium kialakítása; ez is az elkövetkező néhány év feladata lesz. Mindezeken túl növelni szeretnék a környező államokba irányuló exportot, illetve a szomszéd országok gyártóival való szorosabb együttműködést.

“Pár éve elég nehéz időket éltünk. Legfontosabb hazai megrendelőink, az önkormányzatok ugyanis kifejezetten rossz pénzügyi helyzetbe kerültek, és félő volt, hogy mindebből igen komoly piacvesztés következik. Ennek elkerülése érdekében létrehoztunk egy kicsiny mérnöki irodát, Lisys néven, amely a lámpatestek elhelyezésének tervezésével, illetve e munkák kivitelezésével foglalkozik. Ily módon komplett rendszereket tudunk szállítani megrendelőinknek. Ám mindez még kevésnek bizonyult, ezért Credilux néven megalapítottuk harmadik vállalkozásunkat. Ennek célja volt pénzügyi fedezetet teremteni az önkormányzatoknak közvilágításuk korszerűsítéséhez.”

Utcai lámpáktól a bazilikáig

A konstrukció lényege az, hogy a beruházáshoz az önkormányzatnak nem kell saját tőkével rendelkeznie. A hálózat felmérését, a korszerűsítést “ingyen” elvégzik: a törlesztés abból a pénzből történik, amit a település az áramdíjból e modernizáció révén megtakarít. “Furcsa mód az önkormányzatok először idegenkedtek ettől a megoldástól; gyanakodtak, hogy valami simli van a dologban, és az akción biztos nagyon nagyot kaszálunk. Rájöttek azonban, hogy egy ilyen beruházás, főleg akkor, ha közvetlen forrás nem is kell hozzá, hihetetlenül látványos, és azonnal pénzt takarít meg, vagyis az önkormányzat növelheti népszerűségét. Ma már ott tartunk, hogy más módszerrel nem is akarnak közvilágítást korszerűsíteni.”

A hazai díszvilágítások közül a Lánchíd, a Halászbástya vagy a Vajdahunyadvár közvilágítása éppúgy Horváth József, illetve az általa irányított cég nevéhez fűződik, mint az egri bazilikáé vagy legutóbb a kazányi kremlé. Most folynak az utómunkálatai a világreferenciaként sem utolsó libanoni baalbeki templom díszvilágításának. “E legutóbbi munkánk a Schreder cég számára is óriási jelentőségű.”

Horváth József szabadideje eltöltésének legkellemesebb módját a jazz-hallgatásban találta meg. “Sajnos nem zenélek, bár az annak idején az ország legjobb úttörő-zenekaraként számon tartott Gömb utcai fúvósegyüttesnek is tagja voltam. Ebben a zenekarban olyanok játszottak, mint Kállai Kis Ernő vagy Tomsics Rudolf. Egyébként az első magyar jazzklub alapítójaként is részt vettem a magyar jazzkultúra felélesztésében.” Amúgy a TS első embere megszállott borszakértő és -gyűjtő, több mint ezer palackos kollekcióval büszkélkedhet.

Hibák és erények

“Alapvetően gyenge vezetőnek tartom magam. Nem okoz örömet a parancsolás, könnyen befolyásolható vagyok. Legnagyobb hibámnak talán azt tartom, hogy amikor megoldhatatlan problémával találom magam szembe, szeretem azt halogatni, pedig a sakkból is jól tudni: a rossz taktika is jobb, mint taktika nélkül húzogatni a bábukat. Legfontosabb érdememként azt jelölném meg, hogy végigjártam a szakmai ranglétrát, ezért ilyen tekintetben elég magabiztos vagyok, nehéz “beküldeni az erdőbe”; mindamellett jó gazdasági ítélőképességgel is rendelkezem. Érdekes, hogy azok a menedzserek, akik mérnökként kezdték, talán kicsit mások, mint a többiek. A mérnök ugyanis viszonylag nehéz felfogású ember, csak az egyszerű dolgokat tudja megérteni. Ezért, ha valami bonyolult problémával találkozik, akkor elkezd egyszerűsíteni, s mivel a gazdasági élet is néha igen bonyolult dolgokat hoz létre, ugyanezen egyszerűsítéssel – melynek révén a lényeg nyilvánvalóvá válik – jut el a megoldásig.”

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.