Ritkaságnak számít a hazai közgazdasági könyvpiacon az olyan, regionális összehasonlító elemzésekből álló tanulmánykötet, amellyel most a Világgazdasági Kutatóintézet munkatársai rukkoltak elő. A könyv a gazdasági átalakulásban a piacgazdaság fejlettségi fokát tekintve élenjáró visegrádi-országok és Szlovénia gazdaságát vizsgálja.
A régió államait hasonló kihívások kötik össze, elsősorban a piacgazdaság intézményrendszerének kiépítése és az európai uniós tagság elérésének kívánalma. Míg az első cél a vizsgált öt országban többé-kevésbé megvalósult, a következő évek nagy kérdése az lesz, hogy melyik országnak és mikor sikerül elérnie a teljes jogú EU-tagságot.
A Változások és kihívások című könyv tanulmányai módszertanukat illetően eltérnek a piacot elárasztó gazdasági vizsgálatoktól. Az olvasó nem csupán konjunktúrajelentést kap kézhez, vagyis az elemzések nem ragadnak le a közelmúlt kvantitatív makrogazdasági adatainak feldolgozásánál. Ezekből ugyanis – mint Inotai András, a VKI igazgatója a könyv előszavában írja – néha félrevezető következtetéseket lehet levonni a követendő gazdaságpolitikai lépéseket illetően. Megalapozottabb, éppen ezért előrejelzésre, vagyis a politika befolyásolására alkalmasabb az a megközelítés, amely a mikroökonómiai szereplőknek – mindenekelőtt a vállalatoknak – az átalakulásban betöltött szerepét vizsgálja.
Minden kétségtelen különbség ellenére – ha hosszabb távú trendeket vizsgálunk – a közép-európai országok gazdaságainak fejlődése számos ponton mutat hasonlóságot. Csáki György a bankrendszerekről szóló tanulmányában például azt fejtegeti, hogy a bankszolgáltatások színvonala egyik vizsgált országban sem lehet sokkal magasabb, mint a vállalatok piacgazdasági érettsége. Ebből következik, hogy a vállalati szektor következetes reformja szükségszerűen megrendíti a bankok pozícióit. A megoldást az átgondolt és sikeres privatizáció jelentheti, amelynek alapvető kérdése, hogy angolszász vagy német típusú pénzügyi rendszer jön létre Magyarországon.
Gáspár Pál, a kötet szerkesztője az öt ország árfolyam-politikáját vizsgálva szintén azt állapítja meg, hogy a nyilvánvaló eltérések ellenére az árfolyam-politikai trendek némi hasonlóságot is tükröznek. Ilyen közös pontnak tekinthető például az az ellentmondás, amely a gazdaságra nehezedő inflációs nyomás és az exportösztönzés között feszül. További hasonlóság, hogy az alkalmazott árfolyam-politika szinte mindenhol korrekcióra szorul.
A vállalatok alkalmazkodását áttekintő fejezet végső következtetése ugyanakkor az eltérést hangsúlyozza Szlovákia és a másik négy ország között. Szanyi Miklós szerint északi szomszédunknál még van esélye egy olyan forgatókönyvnek, amely szerint az állami szektor aránya 60-80 százalék marad, miközben a gazdaságpolitikai döntések meghozatalában továbbra is nagy szerep jut a minisztériumi hivatalnokoknak. A másik négy ország gazdasági átalakulása azonban visszafordíthatatlan.
Az agrárszektor átalakulásának közös tanulsága – véli Kiss Judit -, hogy a privatizáció önmagában nem oldja meg az agrárgazdaság évtizedes gondjait, hanem olyan új problémák is felszínre törnek, mint a mezőgazdaság finanszírozásának megoldatlansága, valamint a növekvő falusi munkanélküliség és az elszegényedés.
A pontos elemzések szüntelen igénye miatt csak helyeselhető, hogy a VKI kutatói rendszeressé kívánják tenni a kötetet, amely – miután továbbra is angolul jelenne meg – magyar és külföldi szakembereknek egyaránt támpontot nyújthat.
(Changes and Challenges, Akadémiai Könyvkiadó, Budapest)
