A fejlett nyugati piacgazdaságokban a gazdasági szereplők igénylik azt, hogy több forrásból kapjanak tájékoztatást a makrogazdasági helyzetről, a rövid, a közép-, sőt a hosszú távú gazdasági kilátásokról. E kereslet kielégítésére nagy számú állami intézmény, bank, értékpapír-kereskedő, tanácsadó cég, kutatóintézet stb. készít gazdasági helyzetelemzéseket, különböző időtávra szóló makrogazdasági prognózisokat. A tapasztalatok alapján a kormányzat és a legtekintélyesebb kutatóintézetek prognózisait fogadják el a végső felhasználók (vállalatok, szakszervezetek, munkavállalói érdekképviseletek, bankok, biztosítótársaságok stb.). Az ezen intézmények által publikált adatokra, értékelésekre támaszkodva, azokból kiindulva készítik elemzéseiket az ügyfeleik speciális igényeit figyelembe vevő továbbfelhasználók (befektetési bankok, brókercégek stb.).
Magyarországon primer információkra épülő rendszeres makrogazdasági előrejelzéseket a kormányzat részéről a Pénzügyminisztérium, a kutatóintézetek közül a GKI Gazdaságkutató Rt. és a Kopint-Datorg Rt. készít. Jellegüket, felépítésüket tekintve a kutatóintézeti szférához sorolhatjuk a Budapest Bank Rt. prognózisait is. A kereskedelmi bankok, értékpapír-kereskedők, tanácsadó cégek “hozott anyagból” dolgoznak, az említett intézmények prognózisaira alapozzák – rendszerint nem publikált – értékeléseiket.
A továbbiakban a felsorolt makrogazdasági elemző műhelyek év eleji, publikált előrejelzéseit elemzem a tényszámok tükrében. Azonos mutatókör alapján azt vizsgáltam, hogy melyik intézmény prognózisa közelítette meg a legjobban a tényszámokat. (A Pénzügyminisztérium előrejelzései nem a vizsgált évek elején, hanem az azt megelőző évek végén készülnek.)
Az elemzés 1993-ra és 1994-re vonatkozik. Erre az időre az egyes kutatóintézetek prognózisainak a profilja is többé-kevésbé kialakult, így az általuk publikált adatok is nagymértékben összehasonlíthatóvá váltak.
A relatív hibák mértékével arányos osztályozási rendszer segítségével kvantifikáltam az egyes mutatókra vonatkozó előrejelzések pontosságát. Az 1 és 10 közötti skálán a 10 százaléknál kisebb mértékű hiba – a prognosztizált érték és a tényszám különbsége osztva a tényszámmal, figyelembe véve a pozitív és a negatív előjeleket is – 10, a 100 százaléknál nagyobb hiba 0 pontot kapott. Az előrejelzés egészének a pontosságát a részmutatókra kapott eredmények súlyozatlan átlagával fejeztem ki, így azok az esetek nem torzítják el a végpontszámot, amikor nem volt megadva prognózis (a számtani átlagban csak a megadott elemek szerepelnek). Minél nagyobb e szintetikus mutató értéke, annál nagyobb a prognózis pontossága. Ez a szintetikus mutató alkalmas az egyes előrejelzések megbízhatóságának mérésére, és egyúttal lehetővé teszi az egyes intézmények által készített prognózisok összehasonlítását is. A szöveges prognózisok esetén a stagnálást nullának, az enyhe növekedést és csökkenést +1- -1-nek, az érezhető megélénkülést +3-nak értelmeztem. A kapott eredményeket a táblázat tartalmazza.
A táblázatból a többi között az a következtetés vonható le, hogy 1994-ben a legtöbb előrejelzés pontossága javult az előző évihez képest. Ez arra is empirikus bizonyíték, hogy a valóság, a reálgazdasági folyamatok – az adott feltételrendszer korlátainak szem előtt tartásával – megismerhetők, sőt bizonyos korlátok között előrejelezhetők. Noha nem lehet teljesen figyelmen kívül hagyni a szerencse szerepét sem a javuló találati pontosságban, mégis úgy gondolom, hogy a pontosabb előrejelzések elsősorban a gazdaságkutató műhelyek elemző munkájának javulására, gyarapodó tapasztalataira, az eszköztár bővülésére, minőségének javulására vezethetők vissza.
Figyelmet érdemel az a körülmény, hogy a vizsgált szintetikus mutató alapján az egyes műhelyek végső pontszámai között, amelyek 1993-ban még egymáshoz közel álltak, 1994-ben számottevő differenciálódás ment végbe. A vizsgált adatok alapján a legsikeresebbnek a Budapest Bank bizonyult 6,64 ponttal. A második helyet a GKI Gazdaságkutató Rt. szerezte meg 6,36 ponttal, majd a kormány 5,21 ponttal és a Kopint-Datorg Rt. “A” változata következett 3,55, illetve “B” változata 4,00 ponttal.
A szűkített (csak a legfontosabb mutatókat tartalmazó) táblázatok esetében az előrejelzések pontosabbak, és a sorrend is hasonló: Budapest Bank 8,00 pont, GKI 7,75 pont, PM 6,50 pont, Kopint-Datorg “A” változata 4,17, “B” változata 5,33 pont. A jelek szerint a műhelyek a legfontosabb makrogazdasági mutatók (a GDP és az ipari termelés dinamikája, a fogyasztói és termelői árindex, a külkereskedelmi és folyó fizetési mérleg egyenlege, a költségvetési deficit és a lakossági nettó megtakarítások) esetében már elég nagy pontosságú előrejelzéseket adnak. Az ördög itt is a részletekben van elrejtve, nem pedig a legfőbb makrogazdasági mutatókban vagy aggregátumokban.
Nyilvánvaló, hogy egy vagy két év adatainak elemzéséből nem szabad messzemenő következtetéseket levonni az egyes műhelyek előrejelző munkájával kapcsolatban. A fenti számok a jelenlegi állapotot tükrözik, ami jövőre változhat. Az általam alkalmazott módszert is lehetne természetesen tovább finomítani, például úgy, hogy a gazdasági elemző műhelyeknek nemcsak az év eleji előrejelzéseit vizsgáljuk, hanem az évközi értékeléseit is. (Ez utóbbi esetben torzító tényező lehet az, hogy az egyes intézmények évente nem ugyanannyi prognózist készítenek, és az általuk készített prognózisokat is eltérő időpontokban hozzák nyilvánosságra.)
A gazdasági műhelyek előrejelzései és a tényadatok közötti különbségek mérséklődése nem jelenti automatikusan a reálgazdasági és a pénzügyi folyamatok jobb megismerését és előrejelezhetőségét. Az előrejelző műhelyek “hozott anyagból” dolgoznak, a prognózisok output adatainak javulása semmit nem árul el az inputok minőségéről. A gazdasági és pénzügyi folyamatok jobb megismerése a statisztikai adatgyűjtő szervezetek munkájával szemben (Központi Statisztikai Hivatal, Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága stb.) is fokozott követelményeket támaszt, nem beszélve a fekete-, szürke- vagy meg nem figyelt gazdaság jellemzőinek, mozgásainak feltárásáról.
Magyarország elérhető közelségbe került OECD-tagsága mind a statisztikai adatokat gyűjtő, mind pedig az azokat felhasználó, elemző, előrejelző szervezetekre fokozott felelősséget ró. Az OECD-tagság lényeges előfeltétele a makrogazdasági prognózisok input és output adatainak a javítása.
Az egyes elemző műhelyek egyaránt a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján készítik el prognózisaikat. Ezek a legfontosabb források, de a minél nagyobb pontosság érdekében különböző egyéb információkra is szükség van. Így például az elemző műhelyek rendszeresen kérnek információkat az Ipari, a Munkaügyi, a Pénzügyminisztériumtól és a Magyar Nemzeti Banktól. A GKI rendszeresen készít felméréseket a vállalkozók, a bankok és a lakosság körében. Ezek a felmérések (közvélemény-kutatások) különböző időintervallumokban készülnek attól függően, hogy a prognózisok mikor jelennek meg. Amennyiben a helyzet megkívánja, a speciális adatgyűjtést is végeznek.
Források:
1. Makrogazdasági folyamatok: előrejelzés 1993-ra
Makrogazdasági előrejelzés 1994-re
Budapest Bank Rt. Gazdasági Elemzések főosztálya
2. A gazdaság szereplőinek várakozásai az 1993.,
1994-es gazdasági folyamatokról (1. sz. előrejelzés)
GKI Gazdaságkutató Rt. Budapest
3. Konjunktúrajelentés 1993/1., 1994/1.
Kopint-Datorg Konjunktúra-, Piackutató és Számítástechnikai Rt.
4. Pénzügyminisztériumi Tájékoztató 1993., 1994. évi gazdasági folyamatokról (havi kiadványok)
5. Magyar Nemzeti Bank éves jelentései 1993., 1994., 1995. (tervezet)
BUDAÖRS
