A három héttel ezelőtt még a 86-89 százalékos ársávban mozgó Elmű-részvények igencsak megszolgálták a befektetők bizalmát. A papírok árfolyama két, esetleg három nagy vevő színrelépése után “elszabadult”: röpke két hét alatt előbb a lélektaninak számító 90-es, majd a 95-ös, végül pedig a 100 százalékos árfolyamhatárt is áttörte.
A vevők sorában a hírek szerint a papírokat stabilan vásárló német szakmai befektetőnek, az RWE-nek komoly konkurense támadt. A több milliárd forintos megbízással piacra lépő konkurens kilétéről értékpapír-piaci berkekben két verzió terjedt el. Ezek szerint vagy egy német középbankról vagy egy, Magyarországon ugyancsak aktív másik német szakmai befektetőről lehet szó.
A két gigász együttesen – névértéken számítva – kétmilliárd forintot is meghaladó megbízásával szemben azonban a kínálati oldalon sokáig nem állt komolyabb pakett. A kárpótlásijegy-cseréből piacra került Elmű-papírok jelentős részét a nagy vevők korábban már felvásárolták, a megmaradt tételekre pedig profi spekulánsok ültek rá. Így csak az egyenként 20-50 milliós csomagokat birtokoló Pest megyei települési önkormányzatok maradtak meg reménybeli eladóknak – ezeket a brókercégek azonnal el is kezdték bombázni folyamatosan emelkedő ajánlataikkal. A kéthetes agresszív vételi roham végére a kisebb önkormányzatok többsége elesett az Elmű-fronton; becslések szerint talán négy-öt település nem vált még meg a papírjaitól. A nagyobb eladók – a fővárosi önkormányzatok, néhány több száz millió forintos csomagot összegyűjtő hazai pénzügyi befektető, közvetítő és két komolyabb tétellel rendelkező kereskedelmi bank – viszont egészen a bűvös 100 százalékos határig kivártak az értékesítéssel. A névérték környékén azonban, elsősorban az áremelkedés kifulladásától tartó nagyspekulánsok és közvetítők portfóliójából, több száz millió forintos tételek kerültek piacra, a hét elejére pedig kialakult a 99-102 százalékos sávban mozgó vételi és eladói oldal.
A jövőbe tekintve további lassú árfolyam-emelkedés valószínűsíthető, a 95 százalékos árszint pedig egyelőre egyfajta padlónak is tekinthető. Ez alatt az eladói oldal minden bizonnyal beszűkülne, de az is kérdéses, hogy a néhány megmaradt, milliárdos pakett felett rendelkező lehetséges eladó milyen árszinten hajlandó részvényeitől megválni. Ugyanakkor a jelek arra utalnak: a vevő(k), ha kisebb-nagyobb szünettel is, de feltehetően a piacon marad(nak).
A három hete kitört Elmű-láz egyelőre a többi áramszolgáltatói papír árfolyamának alakulását csak kismértékben befolyásolta. Az Elmű mellett leginkább favorizált másik két társaság, a Dél-magyarországi és az Észak-dunántúli Áramszolgáltató Rt. (Démász és Édász) részvényei néhány százalékpontot drágultak; a papírok iránt a kereslet valamelyest növekedett, a kínálat pedig csökkent. A Démászra a hét elején 63-67 százalékos, az Édászra 76-80 százalékos sávban születtek kisebb üzletek. A fő kínálati forrást továbbra is a települési önkormányzatok jelentik, míg a vevők “a hatok” közül a legjobb pénzügyi mutatókkal büszkélkedő Démász esetében inkább kül- és belföldi pénzügyi befektetők, az Édász esetében pedig vegyesen szakmai és pénzügyi invesztorok közül kerülnek ki.
A fennmaradó három, szerényebb gazdálkodási mutatókkal, így óhatatlanul kisebb befektetői respekttel bíró áramszolgáltató társaság: az Észak-magyarországi (Émász), a Dél-dunántúli (Dédász) és a Tiszántúli Áramszolgáltató Rt. (Titász) piacán viszont minden változatlan. A Titászt és a Dédászt lassan már kőbevésettnek mondható áron továbbra is vásárolja egy-egy, a szakmai befektetőt képviselő brókercég. Az Émászra viszont, úgy tűnik, egyelőre egyetlen komolyabb vevő sincs; az árfolyamot csupán az tartja, hogy a magasabb ajánlatokhoz szokott önkormányzatok 60 százalék alatt csak elvétve adnak el papírjaikból.
A hat regionális áramszolgáltató mezőnye így két táborra szakadt. A három favorit: az Elmű, az Édász és a Démász piaca már ma is többszereplős, és a közelgő tőzsdei bevezetés (lásd külön írásunkat) után e részvények a nyugati befektetési alapok kedvelt portfóliópapírjaivá válhatnak. A Titász, a Dédász és az Émász esetében viszont a szakmai befektetőkön kívül nem várható más vevő színrelépése. E papírok kereslete talán akkor ugorhatna meg, ha árfolyamuk jelentősen elmaradna az éllovas részvényekétől.
