Több mint egy hónappal ezelőtt lapunk is hírül adta, hogy 31 éves korában elhunyt Jákli Mónika – halálos autóbalesetet szenvedett. Az influenszert január 29-én temették el a szlovákiai Alistálban.
Jákli volt párja és kislányának édesapja, Boráros Gábor nemrég a Story magazinnak adott interjút a tragédiával kapcsolatban. Mint mondta, gyermeke édesanyjával, akit csak Moncsinak hívott, 13-14 évvel ezelőtt szerettek egymásba, és bár nem azzal a szándékkal lettek egy pár, hogy családot alapítsanak, mégis így hozta az élet.
Aztán úgy alakult, hogy már több éve szétmentünk, és nem volt épp felhőtlen a viszonyunk, de soha nem akartam, és nem is gondoltam rá, hogy nélküle kell felnevelnem Zorát. Hogy a kislányomnak úgy kell felnőnie, hogy az anyukája nem lesz mellette. Imádták egymást…
Az MMA-harcost a baleset napján reggel hét órakor hívta fel zokogva Jákli egyik barátnője, ám az édesapa először fel sem fogta, mit mond az ismerős. Közben azonban az öccse is hívta, aki Dunaszerdahelyen tűzoltó. Amikor az ő nevét is meglátta a kijelzőn, már tudta, hogy tényleg komoly a helyzet.
Mondta is, hogy Zora anyukája nincs többé. Meghallottam a testvérem szavait, de nem tudtam felfogni. Igazából máig nem hiszem el.
Mindeközben Jákli és Boráros kislánya épp mesét nézett a kanapén ülve, így a sportoló próbált úgy beszélni, hogy a gyereke ne észleljen semmit a történtekből. Bevallása szerint akaratlanul is úgy tett, mintha semmi nem lenne igaz, majd elvitte Zorát óvodába.
Nem tudta elhinni, hogy kislánya édesanyja nincs többé
Közben egyre jöttek a telefonhívások, de úgy voltam vele, én addig biztos el nem hiszem, hogy Moncsi meghalt, amíg nem látom. Úgyhogy odaszóltam a kórházba, hogy várjanak, amíg megérkezem, addig el ne vigyék sehova! Végig az volt bennem, egyszerűen meggyőződésem volt, hogy amikor kitakarják a testet, nem ő lesz ott.
Emlékei szerint amikor meglátta volt párja holttestét, csak egy dolgot tudott ismételgetni:
»Azt a kurva életbe!« Ezt ismételgettem folyamatosan, akaratlanul. De még ekkor sem hittem el. Meg kellett őt érintenem. A fejére tettem a kezem, és akkor ott rengeteg dolog lepörgött bennem… Legfőképp a lányunk, és hogy az ő életében senki sem fogja tudni pótolni Moncsit. Én sem. Fáj, hogy mennyi szép anya-lánya pillanat nem fog már bekövetkezni. Évek óta nem voltam együtt Moncsival, én Zora anyukáját veszítettem el. Szörnyű volt így látni őt, de rosszabb lett volna, ha nem megyek be, mert akkor tényleg sosem hinném el, hogy nincs többé.
A beszélgetés alkalmával Boráros az is elárulta: pszichológus segítségét kérte abban, hogyan mondja el hároméves kislányának, hogy édesanyja nincs többé.
A baleset szerdán volt, és vasárnap adódott az első alkalom, hogy elmondjam Zorának. Épp játék közben voltunk, lelőtt egy játékpisztollyal, és azt mondta: »Apa, apa meghaltál!« Ekkor elkezdtem kérdezgetni, tudja-e mit jelent »meghalni«, de nem volt tisztában vele. Olyanokat mondott, hogy ilyenkor az ember szurit kap, a doktor bácsi meggyógyítja… Elmagyaráztam neki, hogy ez nem így van, és ha valaki meghal, akkor azt nem látjuk többé, hogy a halál szó kapcsán semmilyen tévhit ne legyen benne. Este pedig nagy levegőt vettem, és elmondtam neki, hogy mi történt az anyukájával: hogy este volt, köd volt, hogy anya gyorsan ment az autójával, fának ütközött, és meghalt.
A kislány ekkor sírni kezdett, és azt kérdezte édesapjától, édesanyja melyik fának ment neki, és ott van-e még az autója.
Azóta is sokszor szóba hozza Moncsit, de már maga teszi hozzá, hogy anya nem jön többé, mert meghalt. A szakember szerint nagyon jó, hogy beszél róla, nem fojtja magába, nem úgy tekint erre az egészre, hogy nem szabad beszélnie róla. Ugyanakkor mégis tudatában van annak, hogy Moncsi már soha többé nem jön, és így nem várja. Elmondtam neki, hogy anya az angyalokkal van, de figyeli őt mindig, és látja, milyen szépen rajzol, táncol, énekel, ennek pedig örül.
A kislány látni akarja a fát, aminek édesanyja nekiütközött
Ami a temetést illeti, Boráros azt mondja, számára egyértelmű volt, hogy Zorát nem viszi el a búcsúztatóra. Attól tartott, hogy a sajtó munkatársai a kislányról is fényképeket akartak volna készíteni, és azt sem akarta, hogy a gyermeke lássa, ahogy az édesanyját a sötét, hideg földbe helyezik.
De egyszer erre sort kell kerítenem, mármint hogy kiviszem a temetőbe, és arra is, hogy meglátogassam vele a baleset helyszínét, mert látni akarja a fát… Képen már meg kellett mutatnom anya autóját. Nyilván nem a legszörnyűbb fotót mutattam meg, hanem egy olyat, amin bár látszódik, hogy összetört az autó, de még megmutatható egy kisgyereknek
– osztotta meg a lappal a sportoló, akinek jelenleg a családja és a párja, Dóra jelenti a legnagyobb támaszt. Barátnője egy ideje hozzá is költözött, de még sokat ingázik Pest és Dunaszerdahely között.
Még nem tudta otthagyni az ottani életét, a családját. Ez a mostani helyzet pedig még nehezebbé teszi a dolgokat. Nem szeretném ráerőltetni Dórára az anyaszerepet, még akkor sem, ha már régóta elfogadták és szeretik egymást Zorával. És a kislányommal sem szeretném azt éreztetni, hogy az anyukája helyébe léphet valaki. De ha Dóra úgy dönt, velem együtt gondoskodna Zoráról, én lennék a legboldogabb, mert tudom, mennyire jól helytállna ebben a szerepben is.
Négy héttel a tragédia után Boráros Gábor azt mondja, egyik pillanatról a másikra változott meg az egész élete, és tudja, hogy egy darabig eltart még, amíg feláll az új rendszer a kislányával közös életükben. Hozzátette: ez nehéz lesz, hiszen rengeteg dolog szakadt a nyakába, de helyt kell állnia, méghozzá jobban, mint korábban bármikor, lányának ugyanis szüksége van rá.
Tudom, hogy küzdjek meg ezzel az egész helyzettel, csak idő kérdése. De már a két héttel ezelőtti önmagamhoz képest is látom a fejlődést. Ami pedig Moncsit illeti, nem az én hibám, ami történt. Hajszolt egy életet, amit nem kellett volna. Mindvégig vigyáztam rá, ameddig mellettem volt, de el kellett engednem a kezét… Amit mára tehetek, hogy vigyázok életem legnagyobb ajándékára, amit tőle kaptam, és ha rajtam múlik, a kislányom sosem felejti az édesanyját.
Nemrég a barátnője is autóbalesetet szenvedett
A hónap elején újabb nehézséggel kellett szembenéznie a sportolónak: röviddel Jákli Mónika halála után a párja, Dóra is közlekedési balesetet szenvedett. Boráros ekkor azt mondta, hogy az említett kereszteződésben gyakran történnek balesetek, szinte minden nap, nemrégiben pedig ketten is életüket veszítették ott. Barátnőjének szerencsére nem történt komoly baja, de a történtek érthető módon így is nagyon megviselték a ketrecharcost.
