A mi rókák réme ebünk születésétől fogva alkalmas arra,
hogy a rókát, alias dúvadat, a kotorékból kihajtsa.
A dúvaddá titulált róka csak akkor van a kotorékban nappal,
mikor az időjárás átkot szór rá egy jókora adaggal.
Az eső a mi legeslegjobb jó barátunk,
ilyenkor van az esély, hogy a kotorékban rókát találunk.
Bár olykor az eső talál meg minket,
de se ez, se más nem állíthat meg minket.
Máskor meg hosszasan kell várakozni, szélben, esőben vagy fagyban.
Nem vagyunk mi eszkimók, az ég szerelmére, hogy ezt hosszasan hagyjam!
A fenti költemény egy YouTube-ra feltöltött felvételen hallható, a videó a kotorékvadászat izgalmait hivatott bemutatni. Arra, hogy a lírai én mennyire pontosan fogalmazza meg szellemének elkülönülését az eszkimókétól, a cikk végén egy újabb versrészlettel még visszatérünk, azonban azt még itt megjegyeznénk, hogy ugyan a videóban látható róka megmenekül, (mert a vadász puskája az utolsó pillanatban besül), a cinizmust kimaxolva a Vuk című meséből játszanak be zenét alá.
A vadászatot lehet szeretni meg elítélni is, de sok tízezer év óta az életünk része, valamint gazdaságilag és ökológiailag egyaránt hasznos abban a korban, ahol – egy korábbi, Csányi Sándor vadbiológussal készített interjúnk szerint – „a természet arculatát jórészt az emberi tevékenység határozza meg. Nem ezen kell változtatni, vagy efölött keseregni, hanem azon gondolkozni, hogy ilyen körülmények között hogyan és mit tudunk tenni a biodiverzitásért, az állat- és növényfajok megőrzéséért.”
Alább nem foglalunk állást a vadászat hasznosságával kapcsolatban, amiről viszont szó lesz: jófogáson árult kisrókákról, csibészeltetésről, kotorékvadászatról, veszettségről, rókatartásról, a rókák természetéről és mezőgazdasági hasznáról, valamint a Rókales Alapítványról, amelyhez 2024. szeptember 11-én lakossági bejelentések alapján – rendőri kíséretben – kivonultak a Somogy Vármegyei Kormányhivatal emberei, hogy begyűjtsék és visszaengedjék a természetbe az ott található mentett állatokat – hasonló anomáliákat teremtő módon, mint azt a szintén somogyi Dharma Ló Menedék Alapítvánnyal nemrég végigkísértük.
Állatkínzás vagy elaltatás
A Rókales Alapítványnál zajló eljárás során szeptember 11-én elkoboztak egy vaddisznót és huszonegy rókát, további három róka szabadon engedésére vagy elaltatására pedig 48 órát adtak a kormányhivatal munkatársai, akik a Blikk megkeresésére a következőt nyilatkozták: „A hatóság kizárólag egészséges állatokat engedett szabadon, a vak és egyéb beteg állatokat lehetőség van átadni arra jogosult befogadó létesítménynek, de ettől a Rókales Alapítvány korábban is és most is elzárkózott.”
Az alapítványt létrehozó Kurunczi Norbert szerint ez „nettó hazugság”, nem említették és jegyzőkönyvbe sem vették, hogy az állatok szabadon engedése helyett lenne egyéb megoldás. A végrehajtás napján a rendőrség lezárta a menhely felé vezető utat, elvették Kurunczi telefonját, majd közölték, hogy elkobozzák „a területen illegálisan tartott” vadakat.
Kihoztam az egyik kennelből egy rókát, de elszaladt, mire elkezdtek fenyegetni a rendőrök, hogy eljárás alá vonnak, megbilincselnek. Mikor mondtam, hogy épp azt teszem, amire kértek – tehát elengedem a rókákat –, akkor azt kaptam válaszul, hogy azokat nekik kell lefoglalni. Itt volt öt vadállatbefogó, de szóltam, hogy »figyeljetek, én egész nap ezt csinálom, inkább ne bénázzunk«. Így hát elkaptam a huszonegy rókát, és három csoportra bontva, különböző területeken elengedtük őket – az egyiket körülbelül 600 méterre innen, aminek, nem tudom, mi értelme volt.
A rókák a tévhitekkel ellentétben nem minősülnek veszélyes állatoknak, így semmilyen védelem alatt nem állnak, és egész évben lehet vadászni rájuk – egy tetem után 10 ezer forint jár a vadászoknak, akik évenként változó minimum kvótát teljesítenek az állatok megölésével, így fékezve a túlszaporodást, más állatok megfertőzését, valamint azt, hogy a lakosság baromfiállományában kárt tegyenek a vöröses bundájú négylábúak. Jól látható, hogy az állam tulajdonát képező rókák élete nem oszt, nem szoroz. A szabadon engedett huszonegy példányon túl Kurunczi Norbert otthonában három másik példány is élt, az ő átadásukat megtagadta az alapítvány vezetője, mondván: akár fizikai ellenállást is tanúsított volna, ha megpróbálják tőle elvenni a lábsérült Blue-t, a vak Martinát és egy szintén beteg, gyógykezelés alatt álló kölyökrókát.
A „kompromisszumos” megoldás a végrehajtói jegyzőkönyvben olvasható: „A hatóság döntése alapján az ügyfél köteles 48 órán belül állatorvosi igazolást bemutatni arról, hogy az állatok túlélése a természetbe történő visszahelyezés esetén biztosított-e. Ellenkező esetben elaltatásra kell kerülniük.” A vita tárgyát épp az okozta, hogy a napi szintű állatorvosi kezelést kapó állatoknál egyértelmű volt: idővel ugyan felgyógyulhatnak, ám a természetben egyelőre életképtelenek lennének. Erről a Rókales TikTok-oldalán számtalan – olykor több milliós elérésű – videó tanúskodik.
Kérdés, hogy ez esetben kit terhel az állatkínzás felelőssége egy esetleges feljelentéskor.
