Gálvölgyi János nemrég a Nők Lapjának adott címlapinterjút, melyben arról is beszélt, hogy a parodizálás számára csupán egy szerep, a hétköznapi életben nem olyan, mint amilyennek sokan hiszik. Mint mondja, ha felkel és tudja, hogy este fellépése van, hét óráig feszülten várja, hogy színpadra lépjen, utána pedig ugyanolyan civilként folytatja a napját, mint bárki.
Az egyik orvos is tavaly, nem mondok nevet, lelkesen biztatott, hogy »ez az, művész úr, csak így tovább, ilyen derűsen, tréfásan, ahogy eddig!«. De doktor úr – válaszoltam –, én egyáltalán nem ilyen vagyok. Mondja, ha maga hazamegy, még valakit megműt? Egyetlen színészt ismertem, Márkus Lacit, aki az ébredés pillanatától kezdve Márkus László volt. De én nem úgy szoktam felkelni, hogy én vagyok a Gálvölgyi
– magyarázta a 76 éves színész, aki az idő múlásával kapcsolatban elmondta: úgy hiszi, mindenkinek meg van írva a forgatókönyve, és vannak előtte lelkesítő példák, mint például Rod Stewart, aki 79 évesen is zenél.
Gálvölgyi az interjú során arról is beszámolt, hogy a közelmúltban elromlott valami az otthonukban, így szerelőt kellett hívniuk, a kiérkező szakemberek egyike viszont összekeverte valakivel.
Az egyik szaki meglát, és azt kiáltja: »Né, az izé az Irigy Hónaljmirigyból!« Ennyit a népszerűségről. Nem kell ezt olyan komolyan venni
– tette hozzá.
