Szeretjük a guruló házakat, de csak a négy fal között

A nagy szakállas férfi végre megpihen, belebújik a horgolt pulcsijába, majd kiül a sziklaszirtre felhúzott házának teraszára, hogy együtt teázhasson a mókusokkal a napfeleltében. Ez a megérdemelt jutalma, hisz hetekkel korábban egymaga vette a nyakába az erdőt és a hegyeket, hogy puszta kézzel vigye fel a kőhalmokat, megmunkált gerendákat, kötőanyagokat vagy éppen a több száz vödör vizet, hogy megalkossa az idillt az örökpanorámában. Az sem jelentett számára akadályt, hogy végig rögzítse az egészet, telefonja, kamerája ugyanúgy nem adta fel, ahogyan ő maga, vagy az a több száz társa sem, akik még kerekekre is tették a házukat, hogy a világ bármely részén teázhassanak más mókusokkal a saját tiny house-uk teraszán. Az ilyen vagy ehhez hasonló videók teljesen elárasztották a YouTube-ot az utóbbi években, és sokszor több (tíz)milliós nézettséggel futnak.

A romantikus érzés egészen addig tartja magát, míg valaki bele nem gondol, hogy ez a fajta idill hogyan valósítható meg.

A tinyhouse-kultúra gyors felfutását gyors kijózanodás követte, az Egyesült Államokban és Magyarországon is, de ez nem azt jelenti, hogy a koncepcióban van a hiba, sokkal inkább abban a sokszor fals képben, amit a mozgalmat csúcsra járató közösségi média posztok vagy a mesterkélt videók festettek le nekünk. Mára lemorzsolódtak az álmodozók, maradtak azok, akiknek valóban szükségük van a miniházra: a kevésbé tehetősek, akik csak így tudják megoldani a lakhatást, a pénzesebbek, akik valóban rajongói a környezettudatos életformának, valamint azok, akik kiszolgálják az álmodozókat. Európa viszont már a lakhatási válság és a hajléktalanság problémájának megoldását is ebben látja.

A koncepció régi, a megvalósítás új

A konténerházak vagy a mobilházak már régóta piacon vannak olcsóbb lakhatási alternatívaként, de ezek az ingatlanok többnyire nem alkalmasak állandó bentlakásra, lévén, hogy négy évszak viszontagságainak kell kitenni őket; ha pedig igen, akkor azzal jócskán megnövelik az ökológiai lábnyomot. A tiny house-ok esetében viszont az alacsony fenntartási költségek a környezetvédelmi és fenntarthatósági szempontok érvényesülése mellett adottak, ráadásul szemre is tetszetősebbek ezek a házak. Akkor váltak igazán vonzóvá, amikor a fenti tényezők összetalálkoztak a minimalizmust vagy a funkcionalitást előtérbe helyező, és a konzumizmust elítélő korszellemmel.

Az elméleti háttér már a XIX. században megszületett, Henry David Thoreau az 1854-es, Walden című könyvében saját tapasztalatai alapján írt és érvelt a civilizációtól elszakadó, puritán életmód mellett, de ez a szemlélet igazból az 1960-as, -70-es években a hippi mozgalmaknak köszönhetően kezdett előtérbe kerülni és megvalósulni. Nagyjából ekkor erősödtek fel a globális felmelegedéssel és az azt előidéző környezetszennyezéssel kapcsolatos aggodalmak, a vissza a természetbe-szemléletet pedig tudományosan is alá tudták támasztani.

Arra viszont egészen a XX. század végéig várni kellett, hogy meghatározzák, pontosan hogyan, miben is lenne érdemes lakni a természetben. Az „apró házak keresztapja” Jay Shafer volt, aki egy kis kápolnából épített magának miniotthont, tapasztalatait pedig 1999-ben, a The Small House Book-ban írta meg.

Shafert egyfelől a tervezéssel járó kihívások, a miniház-esztétika úttörő megalkotása és az építési szabályzat elleni lázadás vezérelték, 2000-ben alapított cége, a Tumbleweed Tiny Houses is azért jött létre, hogy ezeken a területeken segítsen a miniházakra vágyóknak.

A Netflix és a tinyhouse-érzékenyítés

A tinyhouse-kultúra előretörésében nagy szerepe volt a Netlfixnek is. 2011-ben Christopher Smith és Merete Mueller építettek egy házat, a folyamatot pedig a TINY: A Story About Living Small című dokumentumfilmben mutatták be.

„Miután a film megjelent, az apróházak mozgalma felrobbant. Nem állítom, hogy ez teljes mértékben a filmnek volt köszönhető, de tény, hogy elég nagy hatással volt rá” – mondta Mueller, hozzátéve, hogy tudták, hogy sikeres lehet a koncepció, de az még őket is meglepte, hogy ennyire. Ez volt az a pont, ahol berobbant a kultúra, sokmillióan csodálkoztak rá a tiny house-okra, hirtelen apró házak bukkantak fel mindenhol az interneten, a hírfolyamokban egymást érték az erdei meseházikókról készült képek, videók, amelyek a természet közelsége mellett a teljes komfort érzetét is kínálták.

A boom egybeesett a közösségi média berobbanásával, a Pinterest és főleg az Instagram népszerűségével egyenes arányban nőtt a tiny house-ok iránti rajongás is, és a YouTube-on is egyre több, a semmiből is házat építő önjelölt építész jelent meg.

Az igazi háttérfolyamatokat csak ritkán láttuk, a videók így többnyire csak az esztétikai élményt elégítik ki, de például a 2014-ben a Netflixen debütált Tiny House Nation-ben már konkrétan bemutatták, hogyan is készül egy ház. Ráadásul boldog és elégedett emberek, párok meséltek mindenről, kortól függetlenül, azt érzékeltetve, hogy az egy minden korosztály számára elérhető és reális lakhatási alternatíva.  A tinyhouse-kultúra viszont továbbra is inkább a közösségi médiában és videó-, filmmegosztókon tört előre, az építőiparban nem annyira. Nem a tulajdonosok szaporodtak meg, hanem a bérlők, a gurulós házak inkább az Airbnb-n hódítottak, az emberek örömmel kipróbálták, milyen lenne, ha úgy élnének, ahogy szeretnének.

A koronavírus-járvány és az azzal járó lezárások, bezártság előhozta az emberekből az ősembert, sokakból előbújt a régóta bennük szunnyadó kertész, és azt is érezhették, hogy sokkal nagyobb biztonságban vannak a természetben, főleg, ha odagurítják az otthonukat, de a legtöbben nem jutottak tovább a közösségi média posztok pörgetésén, a megvalósítást inkább rábízták másra.

2019 és 2021 között világszerte közel 50 százalékkal nőtt a lefoglalt éjszakák száma, az Airbnb közlése szerint 2021-ben több, mint 2,5 millió éjszakát foglaltak le a turisták, a házigazdák pedig összességében 195 millió dollár bevételt könyvelhettek el, és a tiny house lett a legtöbbet foglalt típus a világon.

Még Elon Musk is besegített.

Otthonosabb érzés egy kis házban élni

– írta a Twitteren a Tesla multimilliárdos főnöke (mielőtt átnevezte volna X-re).

A korábban extrémnek és különlegesnek tartott életforma egyre inkább elérhető lett, és hamar kiderült, kik azok, akik valóban ezt az életformát akarják, és kik azok, akik csak bele akarnak kóstolni. Utóbbiak mára lemorzsolódtak, a tinyhouse-kereslet igazából most kezd reálissá válni.

Elmúlt a baj, elment a kedv

Ez nem jelenti azt, hogy az apróház-mozgalom megbukott, inkább a vele szemben támasztott elvárások voltak túl magasak. A tiny őshazájának számító Egyesült Királyságban vagy az Egyesült Államokban is érezhető volt a visszaesés, ahogy Magyarországon is, a Miniházakért Magyarországon Civil Társaság alapítója is ezt tapasztalta.

Amikor az emberek többsége szembesül azzal, hogy baj van, akkor gyorsan szeretne változtatni. De ha elmúlik a baj, hajlamos megfeledkezni a korábbi ijedtségről, elfelejti, hogy bármikor beüthet a mennykő és hajlamos visszatérni a korábban megszokott normákhoz.

– mondta lapunknak Orosházi Erzsébet.

A civil társaság és a kis házak iránt a koronavírus-járvány alatt nőtt meg az érdeklődés, Erzsébet elmondása szerint rengetegen fordultak hozzájuk tanácsért, hogy hogyan tudnának megépíteni, működtetni vagy legalább engedélyeztetni egy tiny house-t vagy a kötöttebb miniházat, és úgy tűnt, hogy tényleg komolyan is gondolják a tervüket. Ekkor még sokaknál előjött szempontként, hogy azért választanak tiny house-t, mert az környezetbarát, kisebb az ökológiai lábnyoma, kevésbé terheli meg a Földet. Amikor viszont kinyíltak a terek, és ismét szabadabban mozoghattunk, már nem voltak annyira fontosnak ezek a szempontok, Erzsébet elmondása szerint ma jó, ha az emberek 15 százaléka választja környezetvédelmi szempontok miatt ezt a fajta lakhatási formát, a többiek anyagi megfontolásból döntenek így.

Erzsébet elmondása szerint drasztikusan megcsappant az érdeklődök száma, akik vettek, azok vagy üdülőnek vagy kiadási célra tartották meg, esetleg eladták, keveseknek volt valóban ez az álmuk.

 Ez már nem a minél kisebb ökológiai lábnyomról szól…

Azok, akik mégis belevágnak, főleg anyagi okok miatt döntenek így. Így volt ezzel Erzsébet is, aki tíz éve három gyermekével költözött egy miniházba, amit telekkel együtt 9 millió forintért szereztek meg. Ahhoz viszont, hogy valóban élhető, télen-nyáron használható otthonuk legyen, rengeteg anyagi és egyéb akadályt kellett leküzdeniük, pont azokat, amelyek a legtöbb miniházra vágyó embert elriasztják.

Ahogy Erzsébet elmondta, a hozzájuk fordulók többsége akkor riadt meg a miniházaktól, amikor menet közben szembesült vele, hogy ez nem annyira könnyű és szabad életforma, mint ahogy gondolta. Nem csak a mutatós képek és videók, de néhány tévesen rögzült tény is félreviheti az embereket.

Kiábrándító lehet a találkozás

A köztudatban elterjedt, hogy az erdei „mézeskalács” házikóknak vagy a tiny house-oknak az az egyik előnye, hogy akár a puszta közepén, mindenféle közmű nélkül működtetni lehet őket, ezzel is védve a természetet. Elméletben jól hangzik, hogy vezetékes víz, áram, csatorna vagy gáz nélkül is lehet élni, de sokan azzal sincsenek tisztában, hogy ez pontosan mit jelent.

Ahol nincs vezetékes víz, vagy fúrt kút, esetleg más vízgyűjtő technika, ott maximum a víztartályok maradnak, amelyekkel legfeljebb 6-7 napra elég víz tárolható, aztán pótolni kell. A tartályokat fel kell tölteni, és azokat el kell vinni hozzá, nem sokaknak adatik meg, hogy a patakból hozzanak fel vizet a vállukra fektetet vödrökben, ahogy azt a YouTube-videókban látták.

Ezekben az imázsfilmekben nem térnek ki a kis és nagy dolgokra, ami nem véletlen, a hegyekben ritkán van csatorna, de Magyarországon is sok hely van, ahol még nem építették ki. A szennyvíz elvezetésére általában komposzt vécét használnak, amit viszont a lakónak kell ürítenie, emésztőt pedig csak akkor lehet ásni, ha az érintett rész nem csatornázott.

A gázról le lehet mondani, és az áramot lehet aggregátorokkal biztosítani, a napelem is jó megoldás, de nem fér el annyi egy ilyen házon, hogy biztosítva legyen a mosógép is a Netflix mellett, és nagyjából annyi vízzel lehet felszerelkezni, ami jó, ha egy hétre elég, aztán tölteni kell.

Ha sikerülne teljesen hálózatfüggetlenül élni, akkor valóban nem kellene építési engedély, viszont ha már rácsatlakozunk bármelyik közműre, onnantól a legtöbb építési hatóság fix háznak minősíti az otthont, hiába van kereke. Ilyenkor fennmaradási engedélyt lehet kérni, amit sokszor nem hosszabbítanak meg. Több helyen – például a Balaton-felvidéken – ráadásul sokszor egy kereken guruló off grid házat sem lehet letenni.

„És akkor már ott tartunk, hogy mégsem élhetünk ott, ahol szeretnénk, vagy ha sikerül egy megfelelő telket találni, az önmagában olyan árban lehet, mint egy panellakás. Egy jó 30-40 milliós telekkel, és egy megfelelően szigetelt házzal ez akár 60-70 millióba kerülhet” – mondja Erzsébet, aki szerint sokan abba sem gondolnak bele, hogy az általuk kiválasztot/megálmodott helyszínre még oda is kell jutatni a házat, és fontos, hogy a későbbiekben is könnyen megközelíthető legyen. Úgy, hogy közben távol vagyunk a civilizációtól. A terepviszonyok viszont ritkán ideálisak, ha még adott is egy földút, az nem jó az autónak és futóműnek például.

Szintén kiábrándító lehet az első találkozás a belső terekkel. Bár a miniház és a tiny house neve elég beszédes, sokan mégsem gondolnak bele, hogy a kisebb méret pontosan mit jelent.  Amikor valaki belép, akkor szembesül vele, hogy mekkora a huszonvalahány négyzetméter. Főleg azért korlátozottak a méretek, mert vontatható méretűnek és súlyúnak kell lennie a guruló háznak.

Ha megfelelő szigetelés van minden oldalt, akkor nagyjából 220 centiméter széles belső terünk marad, ahova jó, ha befér egy francia ágy. A szállítás miatt a magasság is korlátozott, ha a futóművet és az aljzatmagasságot, szigetelést, tetőt levesszük, akkor marad nagyjából 3,30 méter, ennél magasabb nem lehet. Ez például akadály lehet abban, hogy ha a galériában jut hely az alvásra, akkor felállni már nem nagyon lehet.

Hitelek helyett ló érkezett a családba

Problémát okozhat az élettartam is. Erzsébet szerint nagyjából 15 évig lehet gond- és gondozásmentesen élni egy ilyen házban, de a kérdés nem ezért nehéz. Még nem tudni, hogy az „elsőgenerációs” tinyk mennyit bírnak, hisz még nem tudtak megöregedni, nincs általános tapasztalat az állapotromlásról, így csak nagyjából lehet megtippelni hogy egy guruló ház meddig bírja. Miközben a könnyűszerkezetes épületek akár 300 évesek is lehetnek.

Szintén bonyolíthatja a helyzetet, ha nem lakóövezetben helyeznénk el a házat. Bár ma már helyrajzi számra is adnak lakcímkártyát. az önkormányzatok nem szeretik, mert bizonyos fő felett meghatározza az orvosi ellátást, a közlekedést, óvodai férőhelyeket vagy a csatorna terheltségét.

Ma alsó hangon nagyjából 15 millió forintért lehet venni egy nagyon pici tiny house-t, plusz a telek ár, a gépész munkadíj, a fűtésrendszer, esetleg a kémény vagy a klíma költsége. Viszont, ha megvan, akkor már valóban olcsóbb fenntartani.

Erzsébeték fűtési költsége például évente 140 ezer forint, azt mondja, 10 centivel vastagabb szigeteléssel sem lenne sokkal olcsóbb, így viszont nem terheli meg annyi fával a környezetet. A vízszámla nagyjából 2400 forint havonta, szippantással együtt 20-30 ezerből megvan rezsi.

Egy miniházat valamivel olcsóbban meg lehet építeni, mint egy gurulós változatot, így sokat segíthet azoknak, akiknek nincs elég pénzük egy téglalakásra vagy egy nagyobb házra, és nem akarnak hitelcsapdába sem kerülni.  Annak idején Erzsébeték is ezért választották a miniházat.

Nekem ez volt a fő motiváció, így hónap végén mindig maradt pénz, ami korábban sosem, így például tudtam venni a lányomnak egy lovat, ami korábban csak álom lehetett!

– emlékezett vissza.

Orosházi Erzsébet szerint bárki kerülhet ilyen helyzetbe, a tiny house minden hátulütője ellenére tényleg jó alternatíva. A társaság szeretné elérni, hogy egyszerűbb legyen a miniházak engedélyeztetése, és rendezett legyen a jogi háttér is.

A lakhatásnak emberi jognak kellene lennie!

– mondja Erzsébet.

A tiny house a megoldás?

Magyarországon még új ez a problémafelvetés, máshol viszont már konkrét eredményei és bizonyítékai vannak, hogy a tiny house megoldás lehet a lakhatási válságra, akár a hajléktalanság problémáján is segíthet.

Az Egyesült Államokban 2017-ben indult egy nagyobb projekt, Seattle-ben és Oaklandben építettek miniházakat a hajléktalanság kezelésére, vegyes sikerrel, Kaliforniában viszont egyre több ilyen az ilyen megoldás, és Denverben és Tucsonban is így küzdenek a hajléktalanság ellen. Az Egyesült Államokban közel 600 ezer amerikai él megfelelő menedék nélkül, és körülbelül egyharmaduk Kaliforniában. 2023 volt a csúcsév, akkor 653 100 amerikai hajléktalant regisztráltak egy januári éjszakán. Gavin Newsom kormányzó tavaly jelentette be, hogy 1200 miniházat létesítenek a hajléktalanoknak, ebből 300-at a Sacramentóban, a többit San José-ban, Los Angelesben és San Diegóban. Az állam legnagyobb városában 2021-ben nyílt meg az első, hajléktalanok számára létesített tiny house-park, a Chandler Street Tiny Home Village Észak-Hollywoodban kapott helyett, de azóta is százak költözhettek az utcáról a miniházakba Los Angelesben.

Az Egyesült Királyságban is komoly sikereket értek el e téren. Edinburghben 2018-ban hozták létre a helyi Tiny House Village-et, ahol hajléktalanok számára biztosítanak alacsony költségű, biztonságos életkörnyezetet, Bristolban pedig a Tiny House Community Bristol segít így az utcán élő embereknek. De már Franciaországban, Olaszországban és Németországban is így segítenek az utcán élőkön, ami el is kél, hisz egész Európát sújtja a lakáshiány és a drágulás, amit ráadásul a társadalom elöregedése és a migráció is fokozhat.

Az Eurostat szerint az unióban 2010 és 2021 között átlagosan 42 százalékkal drágultak a lakások és 16 százalékkal a bérleti díjak, Magyarországon viszont sokkal jobban. 11 év alatt 50 százalékkal emelkedtek a bérleti díjak, a házak árai viszont 128 százalékkal, ami a második legnagyobb mértékű drágulás az unióban.

A külföldi példák alapján tehát akkor is hasznosak a tiny house-ok, ha nem a tehetős rétegeket célozzák meg – ők ráadásul biztos, hogy nem fognak lemondani a lakhatásról egy félreértelmezett Insta-kép miatt.