„Tudják, hogy ő tette, mégsem csinálnak semmit” – 54 éve nem találják Cheryl Grimmert

Cheryl Grimmer 1970-es eltűnése az ausztrál kriminalisztika történetének egyik legnagyobb rejtélye. Az ügy leginkább a szintén brit Madeleine McCann 2007-es eltűnéséhez hasonlít: két nyom nélkül köddé váló kislány, majd – hatalmas médiafelhajtás közepette – folyton zsákutcába jutó nyomozás.

Cheryl Grimmer bátyja, Ricki, aki utoljára látta a húgát, nemrég, egy a Sun brit bulvárlapnak adott interjúban azt mondta,

tudja ki a felelős a testvére eltűnéséért és valószínűleg haláláért, majd felsorolta, hogy hányszor és hogyan rontotta el a rendőrség a felkavaró ügyben indított nyomozást az elmúlt közel ötvenöt év során.

Kivándorlás

Mint korábban írtuk, a bristoli Grimmer család 1968-ban az esős, ködös és gazdasági nehézségekkel küzdő Angliából a félvilágnyi távolságból az ígéret napfényes földjének tűnő Ausztráliába emigrált. Vince Grimmer ekkor huszonnégy éves volt, felesége, Carole huszonhat. Négy gyermekük volt, az elsőszülött, Ricki hét, Stephen öt, Paul négy, a legkisebb és egyetlen lány, Cheryl pedig alig kétéves volt, amikor útra keltek.

A család az új-dél-walesi Wollongongban, egy bevándorló munkások számára az ötvenes évek elején emelt Fairy Meadow nevű telepen kötött ki. A mesebeli név (magyarul: Tündérmező) egy komfort nélküli lakásokból álló barakktábort takart, ami csak néhány száz méterre állt a homokos, óceánparti strandtól.

Carole és a gyerekek 1970. január 12-én, a déli félteke nyarának közepén, sokakhoz hasonlóan a parton töltötték a délelőttöt. Ricki azt mondja, ma is emlékszik, hogy aznap nagyon meleg volt, a testvéreivel egész reggel nyaggatták az anyjukat, hogy vigye le őket a partra. Délután fél kettő körül, amikor felerősödött a szél, Carole szólt a gyerekeknek, hogy ideje hazamenni. Rickit kérte meg, hogy kísérje fel a testvéreit a zuhanyzókhoz és segítsen nekik lemosni magukról a homokot, amíg ő összepakol.

A kis Cheryl hirtelen, valószínűleg játékból beszaladt a női mosdóba és nem volt hajlandó kijönni. Ricki egy darabig hívogatta, de hiába.

Akkor hoztam meg azt a végzetes döntést, hogy megyek és odahívom anyánkat. Azóta nem láttuk Cherylt

– idézte fel megtört hangon a történteket a már hatvanhárom éves Ricki Nash.

Carole legfeljebb tíz perccel Cheryl után lépett be a női mosdó ajtaján, de már nyomát sem találta a kislánynak. Többször körbejárta a vizes blokkokat, egyre kétségbeesettebben kérdezgette az embereket, hogy nem láttak-e egyedül egy gyereket, de hiába. És hiába kereste a Cherylt a rendőrség is.

Ricki magát hibáztatta, hiszen az anyja rábízta a testvéreit. Bűntudatát később fokozta, hogy az apja is gyakran vágta a fejéhez, miatta tűnt el a húga.

Egyszer, amikor a szülei veszekedtek, Ricki megtudta, hogy nem Vince Grimmer a biológiai apja. Az anyja már várandós volt, amikor megismerkedett későbbi férjével. A férfi, aki teherbe ejtette Carole-t, abortuszra akarta kényszeríteni a nőt, ám ő erre nem volt hajlandó.

Amikor megismerkedtek, Vince azt mondta Carole-nak, nem érdekli, hogy mástól vár gyereket és megfogadta, sajátjaként fogja nevelni a babát. Sokáig tartotta is magát az ígéretéhez, Cheryl eltűnése azonban mindent megváltoztatott.

A levél

A rendőrség minden lehetőséget szem előtt tartva próbált a kislány nyomára bukkanni. Feltételezték, hogy esetleg elbújhatott és elaludhatott valahol, elkóborolhatott, bemehetett az óceánba és elragadhatták az áramlatok, esetleg belezuhanhatott egy csatornába, de nem vetették el annak a lehetőségét sem, hogy Cherylt elrabolták.

Néhány szemtanú látott egy fiatal férfit elrohanni a strandól, kezében egy fura csomaggal, ami akár egy törölközőbe csavart gyerek is lehetett.

Három nappal Cheryl eltűnése után a rendőrség névtelen, kézzel írt levelet kapott. A feladó tízezer dollárt váltságdíjat és teljes büntetlenséget kért a kislányért cserébe:

A lányotok, Cheryl jól van, de lehet, hogy egy másik gyerekkel hamarosan nem ez lesz a helyzet. Ki lesz nyírva, ha nem tesztek mindent úgy, ahogy kérem. Tízezer dollárt és teljeskörű kegyelmet kérek Cherylért cserébe. Szombat reggel két barátom el fog rabolni egy másik gyereket, az elsőt, akit meglátnak. Ha ez meglesz, elviszem Cherylt a Bulli közkönyvtár elé. Egy újságíró adja majd át nekem a tízezer dollárt. Biztonságban leszek, mert ha megpróbálnak elfogni, a másik gyerek meghal. Ha hagynak elmenni, néhány napon belül sértetlenül elengedem a gyereket. Találkozunk szombaton, tizenegy körül!

A sajtó akkor már napok óta az eltűnt kislány történetétől volt hangos, a levél pedig olyannak tűnt, mint amit egy éretlen kamasz kanyarított papírra, a rendőrség mégis komolyan vette.

Összeszedték a váltáságdíjat és előkészítették az átadását. Az adott napon kora reggeltől álruhás nyomozók figyelték a könyvtár környékét. A zsarolólevél azonban a sajtóhoz is eljutott és be is számoltak róla, tizenegyre akkora tömeg gyűlt össze a könyvtárnál, mintha a királynő látogatására vártak volna. A váltságdíjért senki sem bukkant fel, és a levélíró sem jelentkezett többé.

Ricki Nash szerint ez volt a hatóságok első és egyik legnagyobb baklövése:

A rangidős nyomozó az országos televízóban beszélt a zsarolólevélről, napokkal a váltáságdíj átadásának időpontja előtt. Ilyen az, amikor az ausztrálok az ostobánál is ostobábbak.

A vallomás

Az idő múlása nem enyhítette a Grimmer család fájdalmát. Időnként hol őket, hol a rendőrséget keresték meg szemtanúk, akik valahol látni vélték Cherylt, önjelölt médiumok bukkantak fel, akik azt állították, segíthetnek a kislány felkutatásában, de csak annyit értek el, hogy újra és újra felszakították a sebeket.

Nagyjából másfél évvel a kislány eltűnése után egy tizenhét éves fiú jelent meg a rendőrségen. Azt állította, ő volt az, aki Cheryl Grimmert elrabolta, megfojtotta, majd a holttestét egy közeli hegyoldalban rejtette el.

Elvezette a rendőröket arra a helyre, ahol állítása szerint Cherylt eltemette, de a rendőrök semmit sem találtak. A fiú a vallomásában egy kis patakról, egy marharácsról és egy kapuról beszélt, de a terület tulajdonosa azt mondta a rendőröknek, sohasem volt olyan kapu és marharács a birtokán, amilyenről a fiú beszélt. A nyomozók úgy gondolták, a fiú csak fantáziál, ezért elzavarták.

Ricki Nash szerint ekkor követték el második hatalmas hibájukat.

A nyomozás megrekedt, az ügy elhalt. A Grimmer szülők néhány évvel Cheryl eltűnése után feladták a reményt. Visszaköltöztek Bristolba, és később mindketten úgy haltak meg, hogy sohasem tudták meg, mi történt a kislányukkal. A bűntudata elől folyton menekülő Ricki felnőve amolyan vándoréletbe kezdett, eltávolodott a családjától.

Újrakezdés

Ricki Nasht 2008-ban azzal kereste meg egy ausztrál nő, hogy úgy gondolja, ő az évtizedekkel korábban eltűnt Cheryl. A férfi habozás nélkül Ausztráliába utazott, hogy találkozhasson vele, de minél többet beszélgettek, annál biztosabb volt benne, hogy a nő nem lehet a húga. Később egy a biztonság kedvéért elvégzett DNS-teszt is igazolta a gyanúját. Kiderült, hogy a rossz körülmények között felnőtt nő gyerekként annyit fantáziált arról, hogy elrabolták a valódi, szerető családjától, hogy végül hinni kezdett benne.

Cheryl Grimmert 2011 halottá nyilvánították, az ügyét pedig, immár gyilkossági nyomozásként újra megnyitották. A rendőrség százezer dolláros nyomravezetői díjat tűzött ki, egy nyomozócsoport pedig leporolta a negyvenéves aktákat. Az új nyomozók több ponton tártak fel súlyos hiányosságokat elődjeik munkájában.

Különösen két dolgot furcsálltak. Egyrészt, hogy annak idején mennyire felületesen kezelték a tizenhét éves fiú vallomását, másrészt, hogy soha nem vették fel a legfontosabb tanú, Ricki vallomását.

Ricki sosem értette, miért nem hallgatták ki korábban, azt mondja, ez volt a Cheryl eltűnése ügyében nyomozó rendőrök harmadik nagy hibája.

„Az utolsó együtt töltött perceket mintha beletetoválták volna az agyamba. Ott vannak a rémálmaimban, velem vannak, bárhová megyek.”

A traumatizált testvér vallomását 2017-ben rögzítették. Ricki mindenre pontosan emlékezett, többek között arra is, hogyan emelte fel a szomjas Cherlyt, egy ivókúthoz és arra, hogy volt ott, az öltözők körül egy náluk nagyobb srác, akinek nagy orra volt.

A korabeli szakértők szerint egy kamasz írhatta annak idején a zsarolólevelet és egy kamaszfiú vallotta be Cheryl elrablását és megölését, másfél évvel a kislány elrablása után.

Amikor elővették a régi vallomást, a nyomozók felfedezték, hogy van benne néhány részlet, ami sohasem jelent meg a sajtóban, mégis egybevág Ricki Nash vallomásával, vagyis a beismerés nem lehetett puszta fantázia, a kamasznak ott kellett lennie a parton, az öltözők körül, amikor Cheryl eltűnt.

A nyomozók visszamentek a fiú által megjelölt helyszínre, és beszéltek a terület tulajdonosának fiával, aki az apjával ellentétben tisztán emlékezett rá, hogy hol volt a beismerő vallomásban említett kapu és marharács, és megmutatta azt az ösvényt is, amelyik a közelben futó kis patakhoz vezetett.

Felmentés

Bár Cheryl Grimmer maradványai nem kerültek elő, 2017-ben letartóztatták és megvádolták a kislány elrablásával azt a férfit, aki évtizedekkel korábban, kamaszként bevallotta a bűncselekményt.

A férfi akkor már mindent tagadott, azt mondta, korábbi vallomását csak kitalálta, Cheryl eltűnésének napján a strand környékén sem járt. Bár az eredeti vallomásában több olyan részlet is szerepelt, melyekről csak akkor tudhatott, ha a helyszínen járt, a bíróság úgy döntött, az 1971-es beismerés nem használható bizonyítékként.

A gyanúsított kiskorú volt, amikor a vallomását rögzítették, ám felnőtt képviselő nem volt jelen a kihallgatáson. Bár 1971-ben még nem volt kötelező felnőtt képviselőnek is jelen lennie egy kiskorú kihallgatásánál, ma már az. A bíróság arra is rámutatott, hogy a vádlott intelligenciája alacsonyabb az átlagosnál, a kihallgatásakor könnyen befolyásolható volt.

Az ügy tárgyalása 2019-ben zárult, az összes vádpontot ejtették, a férfi szabadon távozhatott.

„Tudják, hogy ő tette, mégsem csinálnak semmit. Miért?” – teszi fel a kérdést Ricki Nash, aki biztos benne, hogy a megvádolt, majd szabadon engedett férfi rabolta el és gyilkolta meg a húgát, és ez már régen bebizonyosodhatott volna, ha az ausztrál rendőrség tisztességesen végezte volna a munkáját.

Fél évszázad

Ötven évvel Cheryl Grimmer eltűnése után, 2020-ban a rendőrség egymillió ausztrál dolláros (kb. 237 millió forintos) jutalmat ajánlott fel annak, aki elősegíti az ügy megoldását.

Két évvel később felbukkant egy új tanú.

„Amikor visszapillantottam a mosdóblokk felé, láttam ennek a srácnak a profilját, aki sietős léptekkel cipelt egy kisgyereket a karjában” – mondta a neve elhallgatását kérő szemtanú, aki hétéves volt Cheryl eltűnésekor.

A férfi azt mondja, tisztán emlékszik egy visításra, arra kapta fel a fejét. Az átlagos testalkatú, sötéthajú, kamaszkorú srác képe élénken megmaradt az emlékezetében. Beszámolója a vizsgálatot 2016-ban újrakezdő egyik nyomozó szerint eléggé meggyőző.

Nagyon fontos dolgokat mond arról, amit azon napon látott. Ő az első szemtanú, aki le tudta írni a kamaszfiút, aki elvitt egy kisgyereket a strandól. Úgy gondolom, a vallomása alapján minden részletre kiterjedő nyomozást kell indítani

– mondja az azóta nyugdíjba vonult Damian Loone nyomozó őrmester.

De miért nem jelentkezett ez a tanú korábban, miért csak ötven évvel a történtek után bukkant fel?

A férfi a BBC-nek adott interjúban elmondta, hogy a családjával Cheryl eltűnése előtt érkeztek meg Ausztráliába Kelet-Európából. Akkoriban egyikük sem beszélt angolul, nem néztek tévét, nem olvastak újságokat, és viszonylag messze laktak Fairy Meadowtól, így semmit sem tudtak a kislány eltűnéséről.

Az utolsó, tavaly novemberi információk szerint a Új-Dél-Wales-i rendőrség felvette a kapcsolatot a tanúval.

Ricki Nash, aki ötvennégy éve él együtt kishúga elvesztésével, azt mondja, nem nyugszik, amíg az ügy meg nem oldódik és biztos benne, hogy ha ő meghalna, a testvérei és a gyerekei folytatnák a harcot.

Mennyi fájdalmat kell még a családunknak elviselnie az igazságért? Fejezzék be végre a bűnösök védelmezését, inkább az ártatlanokat védjék. Főleg a gyerekeket. Hihetetlenül frusztráló. A frusztráltság kifejezés meg sem közelíti azt az állapotot, melyben én és az öcséim élünk.