Szekeres Laura Virág 1997-ben született Budapesten. Fotográfus diplomáját a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen szerezte 2021-ben. 2020 és 2021 között lehetősége volt az Erasmus programon belül egy évet tölteni Marseille-ben, ahol az École supérieure d’art & de design Marseille-Méditerranée-n tanult. Ebben az időszakban az őt érő impulzusokat dolgozta fel a fényképein keresztül, az utóbbi két évben viszont mások élményeire fókuszált.
*
Azért kezdtem bele ebbe a projektbe, mert a családom érintett a koraszülött témában. Nálunk sok szó esett arról, hogy egy koraszülött baba mennyire védtelen, hogy milyen nehéz egy anyának, ha nem tarthatja kezében a babáját az első időszakban, és hogy milyen kihívást jelent egy család életében, ha egy ikerpár egyik fele életben marad, a másik babát viszont el kell búcsúztatni.
Elkezdett foglalkoztatni, hogy más családokban miként élik meg ugyanezt? Nyolc koraszülött felnőttel interjúztam, fényképeztem őket, és szimbolikus módon igyekeztem lefényképezni az érzeteket, amikről meséltek nekem.
A koraszülöttek témáját feldolgozó, saját kötésű könyvem az Új Nemzeti Kiválósági Program 10 hónapos ösztöndíjas időszakának eredménye. Nyolc fejezetből épül fel, ezek gerincét a nyolc interjú adja. A képek egy része szimbolikus részletfotó, amik kis méretűek és a történetekre reflektálnak. Az interjúk végig folynak a képek és a lapok között.
A könyv elkészülte után tovább foglalkoztam a témával. Felkerestem koraszülő anyákat, és egy koraszülött osztályon dolgozó orvosnővel is sikerült beszélgetnem, amin keresztül új aspektusait ismertem meg a témának. Bejutottam a Semmelweis PIC (Perinatális Intenzív Központ) osztályára, ahol az anyák megengedték, hogy lefényképezzem őket a babájukkal. 2024-ben már elterjedt ezen az osztályon, hogy az anya napi pár órára magához veheti a gyermekét.
Interjúalanyaim 2001-előtt születtek, amikor Magyarországon még csak a veszprémi kórházban alkalmazták a kenguruzást. Ezt a módszert KMC-nek (Kenguru Mother Care) hívják, amikor az anya mellkasán bőr-bőr kontaktusban pihen a baba. Ez az ösztöni cselekedet, hogy az anya magán tartsa a gyerekét, már ilyen extrém esetben is támogatott. Bizonyított a korai érintkezés jótékony hatása, fontossága. Mivel korábban az inkubátorból kivétel kockázatai miatt ezt tiltották a koraszülő anyáknak, ők és a gyerekeik hiányt szenvedtek. Nem is beszélve arról, hogy ma az apák is kenguruzhatnak a babájukkal a kórházban. A kórházi rendszer kiemelten figyel az apák bevonására.
A könyvben szereplők születésekor a PIC osztályokon fontosabbnak tartották még, hogy a koraszülött babák ne legyenek megzavarva; ezért nem engedték, hogy az anya kivegye az inkubátorból a babáját az első időszakban. Például anyukám csak másfél hónappal a húgom születése után foghatta őt a kezébe először. Az utóbbi 20 évben sokat változott az orvosi hozzáállás, mélyreható kutatások eredményeképpen a kenguruzás ma már bevett gyakorlat a PIC osztályokon.
A művészeti kutatás és a teljes anyag egy installáció formájában látható június 16-ig a FUGA művészeti központban az NKA támogatásával, aminek a záró tárlatvezetését Gadó Flóra tartja június 14-én délután fél hatkor.
Szerintem fontos tudnunk, hogy miként érkeztünk erre a világra, beszélni a születésünkről. Célom a kiállítással, hogy az emberek attól függetlenül, hogy érintettek-e a koraszülöttségben, találkozzanak a témával és új szempontok alapján gondolkozhassanak a születésről. Azt tapasztalom, hogy valójában a saját születésem számomra mindig egy »még aktív« történet lesz. Az eredettörténetünk ismerete pedig fontos ahhoz, hogy tudjunk menni a saját utunkon.
