– manapság talán nem sokan gondolnák ezt jó ötletnek, pedig volt a történelemnek olyan pontja, amikor úgy tűnt, átáll erre az időszámításra a világ. Például nem lenne kérdés, milyen napra esett 18-a, mert minden hónapban szerdára jönne ki.
Nem is ez lenne a „nyugati” történelem első naptárrendszer-változtatása: Julius Caesar Róma alapítása után 709-ben (Kr. e. 45-ben) vezette be a tavaszi napéjegyenlőségtől tavaszi napéjegyenlőségig tartó julián /Julianus naptárt, ami a holdfázisokon alapuló római naptárt szökőnapokkal toldotta meg, mert a császár már azon kapta magát, hogy egy eredetileg tavaszi ünnep nyárra esett.
Majd mintegy 1500 évvel később XIII. Gergely pápa 1582-es bullája nyomán áttértek a római katolikus országokban a Gergely-naptárra, amely az időszámítást Krisztus születéséhez igazította – de Nagy-Britannia és a protestáns országok például csak a 18. században, az ortodox országok pedig csak a 20. században lépték ezt meg. Szaúd-Arábia egészen 2016-ig „várt” ezzel .
Shakespeare negyedike
A 13 hónapos naptárt még 1849-ben dolgozta ki a gyakran a szociológia (vagy legalábbis annak névadó) atyjának is tartott francia filozófus, matematikus és író, Auguste Comte, elmélete pedig egy olasz római katolikus pap, Marco Mastrofini munkáján alapult.
A comte-i pozitivista naptár éve 364 napból és egy vagy két „üres” napból állt, a hónapokat pedig történelmi hírességekről nevezte el.
- Mózes
- Homérosz
- Arisztotelész
- Arkhimédész
- Caesar
- Szent Pál (apostol)
- Charlemagne (azaz I. Károly frank császár)
- Dante
- Gutenberg
- Shakespeare
- Descartes
- (II.) Frigyes
- Bichat (orvos, kórboncnok)
Comte ötlete nem nyerte el kortársai tetszését, csak később, a 19-20. század fordulóján vette elő a brit származású könyvelő, üzleti elemző Moses B. Cotsworth (már ha tudott a létezéséről, konkrét bizonyíték nincs rá).
Sol nyolcadika
Cotsworth egy vasúttársaságnál dolgozott, és idegesítette, hogy a havi elszámolást megnehezíti, hogy a hónapok nem egyenletesen oszlanak hetekre. Nem elég, hogy 28-tól 31-ig terjedhet egy hónap napjainak száma (ettől akár hatodik hét is lehet egy hónapban), még az is előfordulhat, hogy egy hónap különböző számú hétből áll az egymást követő években.
Ezért elkészítette saját tervét, Comte-éhoz annyit tett hozzá (vagy vett el belőle), hogy kiradírozta a hónapok nevét, az új, 13. hónapnak, ami június és július között helyezkedik el, pedig a Sol nevet adta, az angol solstice, azaz napforduló szóból eredeztetve (másik javaslata a közép, middle szóból eredeztethető Mid lett volna). Cotsworth 1902-ben bemutatott tervében egy extra nap, az „évnap” (vagy „világnap”) van, az év utolsó napja, pontosabban az utolsó szombat és az első vasárnap közötti nap, ami egy egyik héthez sem tartozó szabadnap. Hasonló lett volna a négyévenkénti szökőnapként a szombat és vasárnap közé ékelődő sol 29.
A hetek mindig vasárnappal kezdődnének, ebből következőleg minden hónap és év is. A könnyebb számolhatóság kedvéért, illetve a munkásoknak kedvezve, az ünnepeket áthelyezné hétfőre vagy péntekre, hogy azok mindig hosszú hétvégét eredményezzenek.
Cotsworth a „nemzetközi rögzített naptára” (International Fixed Calendar – IFC) propagálása céljából létrehozta 1922-ben a Nemzetközi Rögzített Naptár Ligáját (IFCL), lett is egy komoly támogatója: a fényképészet úttörője, George Eastman, akinek vállalatát ma is mindenki ismeri – ez a Kodak, ahol 1928 és 1989 között használták cégen belül ezt az időszámítást. Vagyis még Eastman öngyilkossága után több mint ötven évvel is, a naptár segítségével ugyanis könnyebb volt különböző értékesítési időszakok összehasonlítása.
Az Egyesült Államokban, főként logisztikában, kereskedelemben érdekelt üzletemberek, statisztikusok és könyvelők körében igen nagy népszerűségre tett szert az IFC, (látszólagos) egyszerűsége és stabilitása miatt – bár „főtámogatója” miatt inkább Eastman-tervként ismerték. Abból a szempontból nem is csoda, hogy a vállalatvezér tényleg rengeteget költött saját zsebéből a rögzített naptár propagálására.
„A hónap egy teljesen irracionális időfelosztás. Semmi köze a csillagászathoz vagy az emberi tapasztaláshoz. Ez egy pontatlan és változó időmérték, amely állandó bosszúságot okoz az üzleti életben, és félrevezető mértékegység a tudományban. Nincs vallási jelentősége.
A hónap nem több egy rossz szokásnál
– idézi a Bloomberg az Outlook 1927. szeptemberi számából a 12 hónapos év elleni érveket felsoroló cikket, amely azt is felhozza, „Egy nap jelent valamit. Egy év jelent valamit. De egy hónap?”
Ebben az időben, a 20-as évek második felében, hatalmas népszerűségre tett szert a rögzített naptár, a leggazdagabb vállalkozók közül többeket is meggyőzött, és nem csak a gazdasági ráció és a logikussága miatt. Új idők szele járt ekkor, véget ért „a háború, amely véget vet minden háborúnak”, ez idő tájt söpört végig Észak-Amerikán és Nyugat-Európán az újabb iparosodás, megváltozott az emberek élet- és gondolkodásmódja, felmerült a vallási alapú megosztottság meghaladása (viszlát, különböző egyházak különböző sérelmeket okozó ünnepnapjai). Eastman komoly összegeket ölt az emberi faj javíthatóságát hirdető eugenikai társaságba is.
A maihoz képest nem tűnt ördögtől valónak, hogy megváltozzon, hogyan mérjük az időt.
Sol tizenharmadika
A megreformált naptár alaposabb átgondolása során azonban sok gyengeségére is fény derült, amik végül is a vállalkozásoknak csak plusz bonyodalmat okoztak volna. Amit az egyik oldalon adott a stabil hetekkel, visszavette a másikkal a negyedéves eredmények számításánál. A Kodaknál – ahol egészen 1989-ig használták – mindezek ellenére szerették: egy korábban ott dolgozó műszaki tanácsadó azt mondta a Bloombergnek, hogy miután felvették a céghez, egy hét alatt hozzászokott, és miután otthagyta a Kodakot, két másik későbbi munkahelyén is ajánlotta az átállást rá.
Egy másik negatívuma az IFC-nek, hogy – sok más forradalmi ötlethez hasonlóan – nem igazán számol az azt körülvevő világgal és a hagyományokkal. Azon kívül, hogy minden 13. péntek lenne (nem kis zavart okozva ezzel a babonások körében), csak január első 28 napja esne a Gergely-naptár számításával egybe (mivel mindkettő naptár 365 napos, ezért ez viszont mindig így lenne). Az USA legfontosabb állami ünnepe, a függetlenség napja, július 4. például ezentúl Sol 17-re esett volna, illetve 16-ára, ha hosszú hétvégévé akarták volna tenni. Ugyanezen a gondolat mentén, ha a júliushoz ragaszkodtak volna, akkor július másodika lett volna a napja.
Hogy egyáltalán nem számoltak a környezettel és a tradíciókkal, az nem teljes mértékben igaz. Egyrészt az Outlook cikke egy korai „feminista” gondolatot is megemlít, miszerint egy ilyen terv „hasznára válik a nőknek” is, arra utalva, hogy könnyebben lehetne észben tartania a nőknek a menstruációs ciklusukat.
Illetve, az ateista Eastman, mielőtt lobbitevékenységbe kezdett volna a találmányával, felkereste a rochesteri egyházi vezetőket, és áldásukat kérte a naptárára. Akik meg is adták, miután világossá vált számukra, hogy az egyházi ünnepeket nem zavarja az új naptár.
Eltűntek volna a keddi és csütörtöki ünnepnapok miatti tömeges hétfői, pénteki szabadságkivételek is (a munkaadó könnyebb számítását könnyítette, a munkavállalók szabadságaik elaprózódását előzte volna meg), az viszont kérdés, mi lett volna egy 8-ára eső állami ünnepnappal, ami akkortól kezdve mindig vasárnapra esett volna, vagy mit kezdenek az olyan évfordulókkal, akárcsak születésnapokkal, amik 29-ére, 30-ára, 31-ére estek addig.
További felmerülő nehézség Cotsworth ötletével, hogy eltűnne a hónapok és az évszakok megszokott rendje is, a 13 hónapot nem lehet olyan egyértelműen a négy évszakra szétbontani, elveszítené a naptár a Föld és a Nap közötti helyzethez való kapcsolódását.
A világ számos pontján az emberek eléggé húzták volna azért is a szájukat, mert hétfő helyett, angolszász mintára vasárnap lett volna a hét kezdete (a naptárkészítők is elégedetlenkedhettek volna, hiszen nem kellett volna évről évre új kalendárium).
A zsidóknak sem tetszett, mert ebben a rendszerben a nyugalomnap, a legnagyobb és legszentebb zsidó ünnep, a szombat, azaz sábát került veszélybe. Megbomlana az „Isten diktálta” hétnapos ciklus december 29-ével, az év utolsó napjával, vagyis a második évtől mindig másik napra (nem is feltétlenül hétvégére) esne a pihenőnap sábát. Ebbéli aggályaikat – Rochesteren kívüli – keresztény vezetők is osztották – írta a Washington Poston az egyik, később még szóba kerülő zsidó szószóló ükunokája, Shoshana Akabas.
Elszalasztott momentum
Bár nem ment gördülékenyen, végül az ENSZ-előd Nemzetek Szövetsége (más néven: Népszövetség) elé került a javaslat, igaz, nem döntöttek róla. Ahogy Cotsworth 1914-ben egy konferenciát szervezett a rögzített naptár elfogadása érdekében, amit végül lemondtak, mert kitört az I. világháború, úgy végül a Népszövetség és annak naptárbizottsága is anélkül bomlott fel 1946-ban, hogy döntött volna a kérdésben.
Pedig a 20-as évek az IFC híveinek a sikert sugallták. Eastman 1928-ban vezette be a Kodaknál az IFC-t, hamarosan mintegy 140 amerikai cég lépett ugyanerre az útra. A Nemzetek Szövetségének 1923-ban mutatta be Cotsworth az ajánlatát, mire 1929-ben Eastman átvette az irányítást az IFCL-ben, a Népszövetség különleges vizsgálóbizottsága az elé került 156 naptárjavaslatot már kettőre szűkítette. Köztük az IFCL-ére.
A Népszövetség egy 1931. októberi dátumra tűzte ki az IFC-ről való döntést, sokan eldöntöttnek látták a kérdést: eljött az rögzített naptár ideje.
A Washington Post cikke szerint a zsidó vezetők elővezették a naptárbizottsággal kapcsolatos fenntartásaikat, hevesen érveltek az új naptár ellen, vallási bírálataikat azonban „túlzottnak” minősítették. Mivel ezek a felekezeti indokok nem működtek, gyakorlati ellenvetéseket hoztak fel. Például, hogy minden kötvényt, biztosítási díjat, minden havi vagy negyedéves díjszabást, minden szerződést, amely a Gergely-naptárból származó dátumokat tartalmaz, újra kell tárgyalni. Véget nem érő pereskedések következnének. Ráadásul
a 13 egy prímszám, ami nem osztható egész számmá, ami évente több millió alkalommal fordulna elő a mindennapi életben
– érvelt amellett Arthur I. LeVine, hogy csak fejfájást okozna a 13 hónapos év, és a 13 hetes negyedév.
Állítólag itt fordult meg a közhangulat a konferencián, ráadásul újabb vallási aggodalmak merültek fel: a hetednapi adventisták is a szombatot féltették; és arról is vita alakult ki, akkor mikor is legyen a húsvét. A finnek minél későbbi időpontot akartak, a norvégok április 20-át, hogy ne ütközzön a tőkehal halászati szezonjával, majd kiderült, a Vatikán is „veszélyesnek” tartja a naptár módosítását. Végül nem szavaztak az IFC-ről.
A 30-as évek nem kedveztek az ügynek, Eastman 1932-ben végzett magával. Az IFCL is feloszlott, mikor még 1937-ben sem hozott döntést az ügyben a Népszövetség, aminek ekkortájt már jóval fontosabb dolgai akadtak. A politikai feszültség egyre nőtt, ami aztán a II. világháborúban teljesedett ki.
