Nejdra Nance, vagy ahogy mindenki ismerte: Netty úgy érezte magát, mint egy bokszoló, akit padlóra küldött egy halántékra mért horogütés. Tizenhét éves volt, középiskolás és várandós. Elképzelni sem tudta, mihez kezdjen. Amíg tehette, nem vett tudomást a terhességéről, de rohamléptekkel közeledett a nap, amikortól nem rejtegethette tovább az állapotát. Az idő haladtával azonban átkattant valami az agyában és csak az érdekelte, hogy a lehető legjobb anyja legyen a születendő gyerekének.
Netty, hatéves kisöccse, Trevon és az anyjuk, Annugetta Pettway a connecticuti Bridgeport egyik szegénynegyedében éltek. A lány apja, Robert Nance kisstílű drogdíler volt, aki ritkán bukkant fel, és akkor sem maradt túl sokáig. A hétvégéken és az ünnepeken mindig összejött a nagycsalád: nénikék, bácsikák, unokatestvérek nyüzsögtek körülöttük, de az idő legnagyobb részében hármasban voltak. Illetve sokáig csak kettesben, hiszen Netty tizenegy éves volt, amikor megszületett a testvére, akire egész gyerekkorában vágyott.
A várandós Netty tudta, az első és legfontosabb dolga, hogy egészségbiztosítást kössön. Ehhez szüksége volt a születési anyakönyvi kivonatára, de amikor otthon kérte a papírt, Ann furán reagált. Folyton talált valami kifogást, amivel lerázhatta a lányát, végül azt mondta, majd elintézi ő a biztosítást, Nettynek nem kell ilyesmikkel foglalkoznia. Netty azonban képtelen volt ennyiben hagyni az ügyet. Már csak azért sem, mert érezte, hogy valami nagyon nem stimmel.
Carlina White
Joy White is nagyon fiatalon, tizenhat évesen esett teherbe. A New York-i Harlemben felnőtt lány középiskolás volt, a barátja, a huszonkét éves Carl Tyson nappal teherautósofőrként, éjszaka pedig parkolóőrként dolgozott. Egy éve jártak együtt, egy percig sem volt kérdés egyikük számára sem, hogy megtartják és felnevelik a babát.
Carlina Renae White a vártnál két héttel később jött világra a Harlemi Kórházban 1987. július 15-én. Erős, egészséges baba volt, így hamarosan az anyukájával együtt hazaengedték. Joy és az édesanyja gondoskodtak a babáról, Carl pedig a két műszakja között minden este meglátogatta őket.
Augusztus 4-én Joynak feltűnt, hogy Carlina sírása megváltozott, sokkal keservesebb volt, mint korábban. A babának negyven fokos láza volt, Joy azonnal felhívta Carlt, akivel visszavitték a lányukat a kórházba. Az orvos azt mondta, Carlina valószínűleg nyelhetett egy picit a magzatvízből, amikor megszületett, így szedhetett össze egy fertőzést, majd megnyugtatta a szülőket, hogy a kislányuk hamarosan rendben lesz, de a biztonság kedvéért jobb, ha bent tölti az éjszakát a kórházban.
Joy úgy döntött, csak annyi időre ugrik haza, amíg magához vesz néhány holmit és lezuhanyozik, aztán visszamegy a kórházba. Carllal hajnali fél egykor, a nővérek műszakváltásának idején hagyták el a kórházat. Carl az anyja házánál tette ki Joyt, majd hazament aludni.
A férfi reggel hatkor a telefon csörgésére ébredt. Egy nyomozó hívta Joyék lakásából és közölte vele, hogy eltűnt a kislánya. A rendőr még nem ért végére rövid mondandójának, amikor Joy kitépte a kezéből a kagylót, és beleüvöltötte, hogy
Carl, kérlek, azonnal gyere!
Joyék háza előtt rendőrautók álltak. A folyosón egyenruhások jöttek-mentek, a lakásban Joy magába roskadva zokogott. A kórházban azt mondták, hajnali három óra negyvenkor fedezték fel Carlina eltűnését. Nem sokkal korábban rabolhatták el, mert a kislányt ötpercenként ellenőrizték. A tettes valószínűleg alaposan megfigyelte a nővérek rutinját, így pontosan tudta, mikor van néhány perce arra, hogy lekösse a babát az infúzióról és merre kell mennie, hogy ne találkozzon senkivel.
A gyanúsított egy testes, huszonéves nő, akit többször láttak a kórházban a baba eltűnését megelőző hónapokban. Carlnak eszébe villant a fehérköpenyes nővér, aki Joyt nyugtatgatta és győzködte, hogy nyugodtan menjen csak haza. Nem volt valódi nővér, az osztályon dolgozók közül senki sem tudta, ki lehetett.
A rendőrségnek volt egy gyanúsítottja: a harmincegy éves Lucy Brockington, akit autólopás miatt köröztek és akire ráillett a gyanúsított személyleírása. Baltimore-ban találtak rá, kihallgatták, ám sziklaszilárd alibije volt. Carlina White nyomtalanul eltűnt, a nyomozóknak pedig nem volt ötletük, hogy merre kereshetnék. Tízezer dolláros nyomravezetői díjat tűztek ki, de ez sem vezetett eredményre.
Joy összetört. Otthagyta az iskolát, gyógyszereket szedett szorongásra és depresszióra, hetente többször járt terápiára. Carl mogorva lett, kedvetlen, hirtelen haragú. Alig evett, dühös volt mindenre és mindenkire, de legfőképpen magára és Joyra.
Carl és Joy számára túl nagy volt a teher. Egy évvel a kislányuk elrablása után szakítottak. Két évtizeddel később mindketten azt mondták, azt nem bírták elviselni, hogy folyton az elrabolt kislányukra emlékeztették egymást.
Samani
Netty Nance egy idő után megunta, hogy az anyja folyton lerázza, ha szóba hozza a születési anyakönyvi kivonatát. Egy nap, amikor egyedül volt otthon, kutatni kezdett az anyja holmija között. Talált egy dokumentumot a nevével és a születési adataival, azt magához vette, bement a városi anyakönyvi hivatalba, ám az ügyintéző azt mondta, a rendszerben nincs nyoma az adatoknak. Netty bedühödött és követelte, hogy az ügyintéző felettesével is beszélhessen, de csak azt sikerült elérnie, hogy azzal vádolják, hamis személyazonosságot próbál szerezni. Leforrázva távozott, mielőtt kihívták volna a rendőrséget.
Amikor hazaért, Netty mindent elmondott az anyjának. Ő a fejét csóválva csak annyit felelt:
Hát nem megmondtam, hogy bízd csak rám ezt az ügyet?
Ann Pettway tudta, nem tehet úgy többé, mintha semmi sem történt volna, valamit tennie kell. Egy este, miután hazaért a munkából, azt mondta a lányának, hogy beszélniük kell. El kell neki mondania valamit, amit csak később akart megosztani vele, miután felnőtt.
Ann Pettway bevallotta a lányának, hogy nem ő a biológiai anyja. Azt mondta, Netty valódi anyja egy kamasz drogfüggő volt, aki elhagyta őt rögtön a születése után.
Netty azt mondja, akkor látott először könnyeket az anyja szemében. A lány úgy érezte, megnyílik alatta a föld. Egymás után buktak elő belőle a kérdések:
Netty szeretett volna többet megtudni, de az anyjával, pontosabban a nevelőanyjával nem jutott semmire. A saját lánya érkezése miatt egy időre félretette a kérdést, sőt, Ann-nel abban is megegyeztek, hogy nem fedik fel senki előtt a titkukat. A kapcsolatuk azonban megváltozott, egyre inkább eltávolodtak egymástól.
Netty kislánya, Samani 2005-ben született. A fiatal anya befejezte a középiskolát, majd egy motelben, recepciósként kezdett el dolgozni. Amikor Samani egyéves lett, Netty és a lánya elköltöztek otthonról, hogy önálló életet kezdhessenek. Netty legjobb gyerekkori barátnője a nagynénje, Ann húga, Cassandra volt, aki Atlantába költözött, ahol fodrászként dolgozott. Netty és Samani 2009-ben követték őt a nagyvárosba.
Atlantában Netty nem bírta tovább a titkolózást. Elmondta Cassandrának, hogy Ann bevallotta neki, nem ő a valódi anyja. Cassandra arra bátorította, hogy ha tényleg szeretne megtudni valamit az igazi szüleiről, akkor kezdjen kutatni.
Cassandra elárulta, hogy Ann 1987-ben azt mondta a családnak és a barátainak, hogy várandós, aztán nem sokkal később eltűnt a városból és csak az újszülött Nettyvel bukkant fel újra. Egyetlen rokon, barát, vagy ismerős sem volt mellette, amíg várandós volt és megszülte a gyermekét. Később a rokonok közül néhányan időnként összesúgtak, milyen különös, hogy míg Ann bőre egészen sötét árnyalatú, addig Nettyé világos, de komolyabban sohasem firtatták a kérdést.
Netty különböző internetes oldalakon korábban is keresgélt már 1987-ben eltűnt csecsemőket, de nem talált semmi érdemlegeset. Mindig a korábbi lakóhelye, Bridgeport környékére szűrte a kereséseit, Cassandra története Ann hosszú eltűnéséről azonban meglódította a fantáziáját: tulajdonképpen az Egyesült Államok bármelyik szegletében születhetett.
Néhány nappal 2010 karácsonya előtt Netty Nance az Eltűnt és kizsákmányolt Gyerekek Nemzeti Központjának online adatbázisát bújta.
A rokonaitól mindig azt hallotta, Samani pont úgy néz ki, ahogy ő nézett ki kisbaba korában. A kép mellett az állt: Carlina White, eltűnt 1987. augusztus 4-én, 19 napos korában egy New York-i kórházból.
Netty felhívta a központot, de annyira zavarban volt, hogy nem bírt beszélni az ügyintézővel, át kellett adnia a kagylót Cassandrának. Ő elmondta, hogy az unokahúga öt éve kutat a valódi személyazonossága után és azt gyanítja, nem sokkal a születése után elrabolhatták. Bemondta Netty korát és mivel eszébe jutott, azt is megemlítette, hogy az unokahúgának van egy anyajegye a jobb karján. Az ügyintéző mindent végigfuttatott az adatbázison. Két lehetséges egyezést talált, az egyik Carlina White volt.
Nejdra Nance
Clarissa és Netty ezek után beküldték a lány kiskori fotóit a központba. Szinte biztos volt az egyezés. Karácsony után az ügyintézők felhívták Joyt és Carlt, hogy közöljék velük, lehetséges, hogy megtalálták a huszonhárom évvel korábban elrabolt lányukat. Joy sikított és zokogni kezdett, Carl nagy nehezen tartotta magát.
A rendőrség január elején Joytól, Carltól és Nettytől is DNS-mintát vett. Netty azonban nem bírta kivárni, amíg megérkezik a teszt végeredménye. Felhívta telefonon Joy és Carlt is. Két héten keresztül szinte minden nap hosszasan beszélgettek, aztán Joy repülőjegyet vett Nettynek és Samaninak New Yorkba.
Netty és Samina Joyéknál laktak. Megismerték Joy 21 éves fiát és 18 éves lányát, illetve nagynénik, nagybácsik és unokatestvérek egész hadát. Amikor néhány nappal később Netty és Samani hazautaztak Atlantába, egy idegen férfi lépett oda hozzájuk és átnyújtott egy cetlit, rajta egy telefonszámmal. Azt mondta, egy nyomozó kéri Nettyt, hogy amint lehet, hívja fel, mert megjöttek a DNS-vizsgálat eredményei. A teszt pozitív, vagyis Joy és Carl biztosan Netty valódi szülei. A fiatal nő zavartan, a fejében ezer kérdéssel szállt fel a repülőgépre. Az egész addigi élete romokban hevert körülötte.
Nem kellett sok hozzá, hogy a sajtó is értesüljön az ügyről. Nejdra Nance, vagyis Carlina White volt a gyerek, aki a leghosszabb idő után térhetett vissza a szüleihez. Hosszabb idő után, mint Jaycee Dugard, akit 1991-ben, tizenegy éves korában raboltak el Kaliforniában, és tizennyolc éven át tartottak fogva.
Nettyt a New York Posttól hívták és kérték, hogy amint tud, repüljön vissza New Yorkba. Fizetik a repülőjegyét és már szobát is foglaltak neki az Essex House nevű előkelő hotelben. Netty beleegyezett az újabb utazásba. Ezúttal már egyedül ment, Samanit Cassandra gondjaira bízta.
A szálloda előtt annyi újságíró várta Nettyt, mint valami világsztárt. Újságírók vettek ki szobákat az övé mellett, egy lépést sem tehetett észrevétlenül. Később a szálló éttermének hátsó ajtaján kellett kimenekülnie, hogy nyugta legyen a riporterektől.
Míg Joy és Carl úsztak a boldogságban, Netty kezdte rosszabbul érezni magát. Súlyos feszültség alakult ki a szülők és a 23 év után előkerült lányuk között.
Netty szerint Oprah Winfrey felkérése okozott igazi törést közte és a vér szerinti szülei között. Netty egész életében bálványozta az amerikai talkshow-k királynőjét, korábban, amikor még csak gyanította, hogy valami nem stimmel körülötte és tele volt kérdésekkel, írt is egy levelet Winfreynek, de ha bárki el is olvasta a stábtagok közül, válasz sohasem érkezett rá. Amikor azonban egész Amerika a huszonhárom év után előkerült lányról beszélt, más volt a helyzet. Oprah meghívta Nettyt, Joyt és Carlt is a műsorba. Joynak minden vágya volt, hogy elmondhassa a történetét az Egyesült Államok egyik legnépszerűbb tévéműsorában, és Carl is el akart menni. Először Netty is igent mondott, de később meggondolta magát, így kútba esett a szereplés.
A lány úgy gondolta, a műsorkészítők olyan szerepbe akarják majd helyezni, melyben felhőtlenül boldognak kell lennie, amiért rátalált a szüleire és rossz dolgokat kell mondania a nőről, aki felnevelte. Netty nem csak Ann, hanem az öccse, Trevon miatt is aggódott: mi lesz a testvérével, ha letartóztatják az anyját?
Amikor az ügy részletei berobbantak a sajtóban, több lap is megírta, hogy Netty borzalmas körülmények között nőtt fel. Mindig volt a háznál kábítószer, de a kislány gyakran látott fegyvereket is. Az anyja drogfüggő volt, sokszor volt betépve, neki pedig olykor menekülnie kellett otthonról, mielőtt Ann „szörnyeteggé változott volna”. Az anyja egyszer úgy arcon vágta Nettyt egy papuccsal, hogy megmaradt a helye, és így tovább.
Netty azonban később igyekezett helyre tenni a dolgokat. Azt mondta, az újságírók néhány dolgot felnagyítottak, másokat teljesen kihagytak abból, amit elmondott nekik. A médiának egy szomorú sztori kellett, melynek a végén a jó győzedelmeskedik – de a valóság bonyolultabb volt ennél.
Később már úgy fogalmazott, hogy mindaz, amit korábban elmondott, igaz, de a környéken, ahol felnőtt, ez teljesen normális volt.
Ha egy külvárosi családban nősz fel, verést is kapsz néha, ez így megy. Nem voltam bántalmazott gyerek, ugyanannyit kaptam, amennyit mindenki más is. Ann felelősségteljes anya volt, kemény, de sohasem kegyetlen. Nem mondom, hogy a világ legjobb anyukája volt, de mindig azt tette, amit szerinte tennie kellett ahhoz, hogy ma az legyek, aki vagyok. Az összes haverom úgy gondolta, hogy anyám jófej.
Hogy eltarthassa a lányát, Ann egy közösségi központban dolgozott karbantartóként. Középiskolás koráig Netty a hétköznapokat a nagyanyja házában töltötte, hogy jobb iskolába járhasson, és csak a hétvégékre ment haza az anyjához, vagyis Ann igyekezett minden tőle telhetőt megtenni Nettyért. A gyerekrablás tényén azonban ez semmit sem változtatott.
Ann
Ann Pettway 2011. január 23-án feladta magát az FBI-nak. Ann és az ügyvédje, Robert Baum azt első perctől azt próbálták bizonygatni, hogy Ann sohasem volt az a szörnyeteg, akinek a sajtó próbálta beállítani, hanem mindig felelős, szerető anyaként nevelte Nettyt és Trevont. Elismerték, Ann hibázott, amiért olyan sokáig titokban tartotta, hogy Netty nem a saját gyereke, azt azonban tagadták, hogy Ann rabolta el a tizenkilenc napos kislányt a kórházból.
Carlina White elrablása előtt Ann várandós volt, de elvetélt. Nem ez volt az első vetélése, össze volt törve, mert úgy gondolta, sohasem lehet majd saját gyereke, amire mindennél jobban vágyott. Baum azt mondta, nem támasztja alá semmilyen bizonyíték, hogy Ann rabolta el Carlinát a kórházból, így lehetséges, hogy valaki más rabolta el a babát, aki csak később került Annhez.
Carlina elrablása után Carl és Joy beperelték a kórházat és 1988-ban mindketten 162 ezer dollár (mai értékén számítva nagyjából 400 ezer dollár – kb. 140 millió forint) kártérítést kaptak. Mindketten úgy döntöttek, hogy a rájuk eső rész felét, vagyis 162 ezer dollárt elhelyeznek egy alapba, ami a kislányuké lesz, ha 21 éves kora előtt visszatér hozzájuk. Carl és Joy két évvel Netty felbukkanása előtt megszüntették az alapot és elosztották a benne lévő pénzt.
Carl azt mondta, az összeg ráeső részét majdnem teljes egészében felemésztette a válása, Joy pedig azt, hogy gondoskodnia kellett magáról és a két gyerekéről. Netty nem is akart erről beszélni a szüleivel, de egy ügyvéd tanácsára mégiscsak rákérdezett Joynál az alapra. Túl kellemetlennek találta témát ahhoz, hogy személyesen hozza fel, inkább üzenetben tette. Amikor Joy megírta neki, hogy a pénz már nincs meg, Netty annyit válaszolt, hogy „oké”.
Nyár közepére úgy tűnt, örökre véget ért a tündérmese. Netty minden kapcsolatot megszakított Carllal és Joyjal, Robert Baum pedig bejelentette, hogy Carlina White, vagyis Netty kész mindenben támogatni Ann Pettwayt az emberrablási ügyben, ha kell, hajlandó a bíróságon is tanúskodni a védelem oldalán. Netty tudta, hogy ezzel mély fájdalmat okoz Joynak és Carlnak, de úgy érezte, nem tehetett mást.
Netty
Netty többször is telefonszámot váltott, törölte magát az összes közösségi platformról és egyetlen emailre sem válaszolt. A kislányán kívül senkit sem akart maga körül tudni, amíg egy kicsit csillapodik a fejében és a lelkében a zűrzavar, amíg rá nem jön, hogy ki is ő valójában.
Aztán még nyár végén felhívta Carlt és Joyt. Az apjával csak néhány szót váltott, de az anyjával három órán át beszélgettek. Bocsánatot kértek egymástól, megbeszélték a félreértéseiket és úgy döntöttek, lassan, új alapokra helyezve próbálják felépíteni a kapcsolatukat.
Annugetta Pettway végül elismerte Carlina White elrablását. Egy bocsánatkérő levélben megírta, nagyon sajnálja Joyt és Carlt azért, amit velük tett, de kész megbűnhődni a tetteiért.
A bíróság 2012 július 30-án tizenkét év börtönbüntetést szabott ki az akkor 50 éves Pettwayre. Annt közel tíz év után, 2021. április 14-én szabadlábra helyezték.
Netty kapcsolatban maradt vele. Azt mondta, bár sokáig haragudott a nevelőanyjára, amiért olyan sokáig elhallgatta előle az igazságot, de megbocsátott neki és hálás azért, hogy Ann felnevelte.
Netty örökre megszabadult a Nejdra Nance névtől. Hivatalosan Carlina White-nak hívják. Ha azonban bemutatkozik valakinek, mindig azt mondja, a neve Netty.
Nem mondom azt, hogy nevem Nejdra és azt sem, hogy Carlina. A Netty nevet nem a Pettway család és nem is a White család adta nekem. Ezt a nevet én adtam magamnak.
