Közös felelősségünk, hogy mit hagyunk hátra
Bevett fordulatként használják sokan a „társadalmi felelősségvállalás” fogalmát manapság. Hivatkoznak rá, kampányokat, programokat futtatnak, és egyre többen köteleződnek el, de sajnos még mindig nem elegen. Kevesen értik mélységében, hogy ez ma már nem pusztán választási lehetőség, hanem mindannyiunk érdekében – gyakorlatilag – kötelesség. Fölösleges azt mérlegelgetni, kinek is a feladata a megoldás, és azt relativizálni, kinek miért nem. A sikeres innovációk a születésükkor többnyire nem azért jöttek létre, hogy kárt okozzanak a környezetüknek. Nem volt feltétlenül felmérhető a következménye egy-egy, az emberiség életét akkoriban még megkönnyítő újításnak. Ezek sokszor még ma is szolgálják a kényelmünket, de olyan terhet jelenthetnek például a környezetünknek, ami nem tartható tovább. Fogyasztóként még mindig sokan nehezen mondunk le a lóerők, a hétvégi külföldi repülős kiruccanások, a legújabb és legmenőbb okoseszközök vagy éppen a folyton változó divat csábításáról és státuszáról. Vegyenek újat, de közben ne dobják el a régit, hasznosítsák újra, hogy a környezet is kisebb terhelést kapjon? Azon dolgozunk sok millióan, hogy ezekre a kihívásokra találjunk megoldásokat. Rengeteg bizonyíték van ma már arra, hogy mindez lehetséges.
Egyetlen ember ereje és ideje kevés, mégis mennyi minden múlik rajta! Biztosan tudjuk, hogy a jelenlegi helyzet nem fenntartható. Van felelősségünk. Mindannyiunknak. Minden szokásunk, viselkedésünk befolyásolja, hogy mi vesz bennünket körül, milyen minőségű életet élhetünk a jövőben, tudjuk-e csökkenteni a már nem előttünk álló, hanem nagyon is jelen levő kihívásokat. Mit hagyunk hátra?; mi lesz a jövővel?; hogyan tudunk mi magunk, egyénként segíteni a társadalmunknak? – ezek talán korunk legfontosabb kérdései. És lehet bármennyire negatív a jövőképünk, a közvetlen környezetünk közérzete még jó darabig a mi felelősségünk is! Mi választunk, képesek vagyunk-e átlépni a korlátainkat, tudunk-e értőbb, tudatosabb, nyitottabb, és szerethetőbb világot építeni.
A jövőt most építjük!
Természetesen senki nem egyetlen embertől várja globális kihívások megoldását. De hogy megértsük, mi zajlik, minek van már most, vagy lesz következménye, azt nem lehet tovább halogatni. Valamit – akár kis lépéseket is – mindenkinek van lehetősége tenni. Például képezni magunkat és energiát fektetni a közös jövőnkbe. Főként figyelemmel és tudatossággal. A következő generációk már abba nőnek bele, hogy lépni, cselekedni kell! Hatványozott a felelősségünk értük. Számos trendriport szerint nehezebb körülmények várnak rájuk, mint amilyen esélyekkel mi indulhattunk. Akarjuk-e, hogy a következő generációk haragudjanak ránk azokért a döntésekért, amiket ma hoztunk vagy nem hoztunk meg? A mi döntéseinken múlik, mi marad nekik. A jövőért pedig ma kell tennünk!
Elfogadó és együttműködő közösségekre, nyitottságra és fejlődési hajlandóságra van szükség – mindent átjáró változásokra az egyének és a szervezetek szintjén is.
