A minap egyéves lett Illés Fanni kisfia. A világ- és Európa-bajnok paralimpikon úszó a Reggeliben arról mesélt, gyereke még három hónapos sem volt, amikor ő már elkezdte az edzéseket.
Kicsit felemás érzések vannak bennem, hogy ilyen hamar vissza kellett mennem, és nem tudtam még több időt vele tölteni. Élsportolóként nem tehetem meg, hogy két évet otthon legyek a babámmal, hiszen ez a munkám, ebből élek. Ha kihagyok két évet, az befejezné a pályafutásomat. Ez a három hónap is nagyon sok idő, még mindig keresem azt, hogy visszataláljak a régi önmagamhoz
– magyarázta az úszónő, hozzátéve: neki a szülés utáni regeneráció nem olyan könnyen zajlott, mint más embereknek. Ez is közrejátszott abban, hogy nemrég bejelentette, nem vesz részt a jövő heti, manchesteri paraúszó-világbajnokságon, és inkább a következő versenyszezonra koncentrál.
Illés Fanni elárulta, édesanyja elment nagyszülői GYED-re, és nagyon örül neki, hogy ő tud a kisfiával lenni, ennek ellenére előfordul, hogy lelkiismeret-furdalása van. Az elmúlt nehéz időszakáról így nyilatkozott:
Az uszodában hiányzott a kisfiam, mellette szerettem volna lenni minden percben. Neki annyira nem hiányoztam, mert hazamentem, és mindig azt láttam, hogy tök jól elvolt anyukámmal. Amikor pedig otthon voltam, akkor meg tudtam, hogy mennem kéne az uszodába és edzenem kell. Ez egy nagyon nehéz helyzet volt. Élsportoló anyukaként sokszor megkaptam azt a kérdést, hogy miért nem maradok otthon a gyerekemmel, hiszen ez a dolgom. De nekem ez a munkám. Amíg ilyen fiatal vagyok, azt gondolom, hogy van még bennem eredmény, és ezt nem hagyhatom kárba veszni.
Azt mondja, nem számolt azzal, hogy mindez lelkileg ennyire nehéz lesz számára, ahogy azzal sem, hogy a fiához való kötődés ilyen erős lesz.
Nyilván erre az ember nem tud felkészülni, hogy mit okoz benne az, hogy kisbabája születik. Nálam szerencsére jól sült el: nagyon ragaszkodtam hozzá, semmi szülés utáni depresszió nem volt, mert minden pillanatot vele szerettem volna tölteni.
Napi 6-7 órát edz, gyakran előfordul, hogy addig édesanyja és kisfia a medenceparton vannak. Szerinte ennek kéne a normának lennie.
Nálunk ez a legnehezebb dolog, hogy sokat vagyunk távol a gyermekünktől. Szerintem az lenne a feladata minden szövetségnek, hogy ha már ennyi eredményt elértünk, és büszkévé tettük a szövetségeinket, a klubjainkat, az országot, akkor megkapjuk azt a lehetőséget, hogy a kisgyerekünk velünk lehessen minden percben. Én nemcsak magamért dolgozom, hanem azért is, hogy dicsőséget hozzak újra Magyarországnak.
