Zugló központjában többen is egy kör alakú gyűrűt képeznek a buszmegálló mellett, aminek a közepén élvezi Ráfi malac a lelkes simogatásokat és kíváncsi pillantásokat. Kicsit abszurd látványként tárul az ember elé, ahogy Pisti egy kutyáknak készült hámmal és ahhoz tartozó pórázzal sétáltatja kedvencét a főváros nyüzsgő utcáin.

„Settenkedni, lopni, csalni, hazudni biztos nem lehet vele járni. Mindenki odajön hozzánk megsimogatni, fotózkodnak vele, és ahogy szoktam mondani, neki egy nő sem tud ellenállni.”

A mindennapos barangolás után hazaérkezéskor Ráfinak kötelező a zuhanyzás, ami ugyan nem a kedvenc időtöltése, de elengedhetetlen a tisztaság. A hideg téli éjszakákon együtt szoktak aludni, mert gazdája elmondása szerint sokat nyom a latban a rezsiválság közepén, ha egy 41 fokos malac melegíti kihűlt lábait.

Pisti amerikai „micromalac” néven vásárolta négylábú barátját. Akkor még nem tudta, hogy ilyen igazából nem is létezik, és végül egy állatorvos világosította fel, hogy Ráfi bizony a göttingeni törpemalacok családjába tartozik. Oltásokkal rendelkezik, körmét sétálás közben koptatja, viszont időnként a délutáni szieszta alatt azt is rendbe kell szedni, ha túl hosszúra nőne. A lakásban kutyapelenka van leterítve, de Ráfi hamar szobatiszta lett, sőt, kifejezetten a szabadban szereti elvégezni a dolgát.

Ha útközben valaki kérdezi Ráfi gazdájától, hogy ugyan mikor lesz belőle vacsora, csupán annyi rá a válasz, hogy:

családtagot nem eszünk.

Budapest 22. kerületében főleg kertvárosi légkör uralkodik, a Baross Gábor lakótelep számozott utcáiban sincs ez másképp. Piros kapu, barackszínű ház, udvaron takaros tornác, amit három állat őriz napozva a kocsibehajtónál. Jobban szemügyre véve kiderül, hogy két puli társaságában itt heverészik Pitypang is, a közel 50 kilós göttingeni törpemalac.

Béla társa ő már 2 és fél éve, bár gondosan kiválasztott állatnevére nem hallgat, így inkább Nyöfnyöfként éli mindennapjait. Három éve az ELTE Etológiai Tanszéke kiírt egy pályázatot, amelyen nevelőszülőket kerestek törpemalacoknak. Erről a kezdeményezésről sajnos végül lecsúsztak, de a lelkesedésük nem tört meg, így végül ellátogattak egy tenyésztőhöz. Béla szerint lakásba nem való malac, kell neki a kert, mert hamar unatkozni kezd és aktivizálja magát – sokszor a ház szeretett berendezésének kárára. Jó időben Pitypang főleg kint tevékenykedik, viszont a kedvenc fekhelye a nappaliban lévő kanapé, amit fészekként funkcionáló takarókkal, párnákkal tesz még kényelmesebbé.

„Ha ki szeretne menni estére, akkor van neki egy helye az udvaron is, de reggel 5 órakor percre pontosan már radírozza orrával a teraszajtót, hogy keljen föl mindenki, mert ő éhes és kialudta magát.”

Nagy a mozgásigényük a malacoknak, így Pitypang is lelkesen jár kirándulni a közeli réthez, hogy kedve szerint legelésszen, a földet túrva kutakodjon. Kiskorában még pórázzal kezdték a sétálást, de mostanra már kinőtte a hámot és megtanult anélkül közlekedni.

A Szilas-patak partján vadászlövések zajában kiszűrődik néhány elejtett röfögés, itt található a Pólus Kutyakiképző Iskola, Barbara, az 5 éves minnesotai törpemalac munkahelye. Gazdája, Mariann bronzkoszorús mesterkiképző egy cirkuszi malaccsaládból hozta el újdonsült négylábú barátját, hogy szociális tréningeken, közömbösítési feladatokban segédkezzen. Barbara nagyon élvezi a kutyákkal való kalandozgatást, de néha tüntetőleg befekszik pihenni a helyére, ha elkezdi unni a dolgos órákat.

Bárhova megyünk vele hatalmas sikert arat, szóval mindenki imádja, de egyszerűen nem tudnak azonosulni azzal, hogy egy malac ennyire szófogadó, szobatiszta, meg hogy életszerű környezetben van. Viszont ő kutyának képzeli magát, mivel kutyák között nőtt fel.

Barbara momentán megfázással küzd, így most bent lakik gazdájával a házban, de a tavasszal együtt a kiköltözés ideje is vészesen közeledik. Körülbelüli 50–55 kilóra tehető a súlya, ami főleg a munka közbeni jutalmazás miatt csúszott fel egy kicsit. Mariann fontosnak tartja, hogy malacvásárlás előtt feltétlen olvasson mindenki utána, hogyan is kell tartani őket, de sokat segíthet egy állatorvos megkérdezése, ezen kívül létezik malacmentő egyesület, ahonnan örökbe is lehet fogadni.

„Amikor az ember felelőtlenül beleugrik egy malacvásárlásba, akkor évekkel később ott áll, hogy mitévő legyen, mert piciként még igen, de idősebb korban már nagyon nehéz neki új gazdát találni. Illetve az a veszély is fennáll, hogy végül megeszi valaki.”

A főváros határától egy lépésre lakik János, aki lassan 5 éves törpemalacával, Barbival élvezi az agglomeráció nyugodt hangulatát. Az új családtag gondolata az ELTE Etológiai Tanszékének 6 évvel ezelőtti malac-örökbefogadás kezdeményezésekor jutott eszükbe, de abban az évben is túljelentkezés volt, így sajnos nem választották be őket a programba. Viszont akkor már fel voltak készülve egy malac érkezésére, végül egy tenyésztőn keresztül jutottak hozzá új házikedvencükhöz.

„A malacos közmondások is arról szólnak, hogy mocskos disznó, pedig iszonyatosan tiszta állat. Tehát soha nem fordult elő az öt év alatt, hogy a házba piszkított volna. Kicsit olyan, mint a kutya. Addig tartja, ameddig az ember kiengedi, és akkor kimegy szépen a kert hátuljába elvégezni a dolgát.”

A kertkapcsolatnak hála Barbi bármikor legelészhet a friss levegőn, ha kedve szottyan, de estére szereti élvezni az otthon melegét, ezért az udvaron nem alakítottak ki házat a számára. Mint minden malacnak, neki is az ennivaló körül forog az élet, a szomszéd fájának néhány átlógó ágán eper terem, így néhanapján beáll alá, és csak vár, hátha leesik neki valami. Kedvenc hobbija pedig a futball, amire János két lánya tanította meg pár éve, és azóta is lelkesen űzi ezt a sportágat.

„Azt szokták mondani, hogy a malacok intelligenciája körülbelül olyan, mint egy hároméves gyereké. Tehát úgy kell felfogni, hogy az embernek van egy hároméves gyereke 15 éven keresztül, akiről éjjel-nappal gondoskodnia kell.”

Budapesttől 21 km-re fekszik Érd, itt nevelgeti a mészárosmesterként dolgozó Csaba 6 éve Micit, a minnesotai törpemalacát. A terebélyes telek végében kerítéssel van elválasztva egy kisebb ház, itt laktak Csabáék, amíg a jelenlegi, a nagyobbik épült. Mára már bevették a baromfik a régi helyet, őket látogatja napi szinten Mici is, bár leginkább a takarmányuk érdekli őt. Első malacévében bent lakott a családdal, mostanra kiköltözött az udvarra a többi négylábúhoz, amit egyáltalán nem bánt meg. 30 kilósan kistestűnek számít a törpemalacok világában, de hamar feljebb kúszhat ez a súly, ha nem figyelnek rá eléggé.

„Kukoricát, búzát nem adunk neki, mert az nagyon hizlaló, és a túlsúly nem tesz jót az ízületeinek. Mi főleg árpával etetjük, sok zöldséggel, gyümölccsel. Meg hát itt folyamatosan legel, ahogy a kerten is látszik, jelenleg is kertészkedik.”

Csaba a lányaival kezdett érdeklődni a malactartás iránt, majd megannyi csábító internetes videó hatására végül a család többi tagját is meggyőzték. Kiskorában Micit sétáltatták is, de nem szoktatták hozzá teljesen, így a tágas kertet és a régi kisházat tekinti saját területének. Gazdája szerint abszolút van olyan intelligens, mint egy kutya, tehát megért mindent, meg is csinál mindent, hogyha jutalmazzák.

Szoktak cukkolni, mint hentest, hogy mikor vágom le, de mindig az rá a válaszom, hogy ő a végelgyengülésben fog elmenni.

Zsanna a hegyi-karabahi konfliktus miatt menekült Magyarországra, 2005-ben költözött a főváros szívébe. Férje elvesztése után most lányával és törpemalacával, Michael Jordannel éli mindennapjait a Nyugati pályaudvartól néhány utcányira. 2017 decemberében hozták haza Jordikát és a tenyésztő váltig állította, hogy nem fog nagyra nőni, körülbelül 20 kilós lesz felnőtt korára. Amikor elérte ennek a dupláját, Zsanna kétségbeesetten fordult az állatorvoshoz, aki tényként közölte, hogy ezek az állatok bizony nem állnak meg ekkora súlynál.

„A nevét onnan kapta, hogy még régen a férjem cipőit rágcsálta, kedvenc márkája a Jordan volt, mindig mondtuk, hogy ez a malac kosaras lesz.”

Ha jó az idő, Jordika előszeretettel sétálgat hámmal az utcán vagy a lakáshoz tartozó udvaron, de hűvösebb időben nem szeret kint lenni, inkább kérlelve nézi gazdáját, hogy takargassa be pokrócokkal. A nappaliban kialakított fekhelye után a konyha a legkedvesebb hely a számára, főzés közben folyton ott lófrál, hátha földet ér valami, amit lebukásmentesen el tud tüntetni. Fajtáját pontosan nem tudták megállapítani, de valahol a göttingeni és a vietnámi csüngőhasú között helyezkedik el a nagyjából 75 kilós házikedvenc. Horkolásán kívül roppant csendes malac, a szomszédoknak nagyon fel sem tűnik, hogy igazából Michael Jordannel élnek együtt.

„Amikor elhunyt a férjem, nagyon sokáig, hetekig kereste, mert nem tudta hirtelen hova tűnhetett. Nagyon ragaszkodó állatok, erős a kötelék köztük és a gazdáik között.”

A ferihegyi reptér légifolyosói alatt megbúvó kertes ház udvarán ejtőzik négy malac, név szerint Cucu, Ribizli, Rozi és Cuki. Péter egy állatvédő szervezeten keresztül ismerte meg párját, Sárát, aki állatorvosi asszisztensként dolgozott akkor. Két éve egy állatsimogatós kirándulás alkalmával elvarázsolta őket egy törpemalac, így hazaérkezéskor egyből bújni kezdték, mit kell róluk tudni, mit esznek, hogyan viselkednek, és mekkora felelősséggel jár a tartásuk.

„Először jött Cucu, aztán, hát, malacnak malac a társa, így érkezett utána Ribizli is. Ők a két minnesotai törpéink. Annyira beleszerelmesedtünk, hogy páromat karácsonyra megleptem két kunekune fajtával. Első körben csak egyet szerettünk volna, de végül úgy döntöttünk, hogy ketten jöjjenek, mert nehogy már csak neki legyen malaca.”

A „konda” kint lakik a tágas udvaron, ahol több helyen is álomra hajthatják fejüket, de négyen együtt nem szeretnek aludni, estére kialakul a fajták között egy kis széthúzás. Sára szakmai tudása végett szerencsére ritkán látogatják az állatorvosi rendelőt, a négylábú családtagok szépészeti beavatkozásai is – mint például a körömápolás – otthon zajlanak. Cucu és Ribizli alacsonyak és tömzsibbek, de a még csak öt hónapos Rozi és Cuki akár 80 kilósra is megnőhet felnőttkorára.

Ha esetleg elmegyünk itthonról, akkor négy, 30–40 kilós malacot nem olyan egyszerű lepasszolni, megkérni mást, hogy gondozza őket. Azért a napi szeretetre is szükségük van, nagyobb igényük van rá szerintem, mint a kutyáknak.

Péter elmondása alapján nagy bevállalás ennyi törpemalacot tartani, viszont egy pillanatra sem bánták meg, hogy így döntöttek, sőt, nem kizárt, hogy ez a szám a jövőben gyarapodni is fog.

Pestlőrinc családi házas övezetében él Gömböc, akit Reni a férjével és a gyermekeivel egyéves vágyakozás után hozott haza. Ő egy öt hónapos minnesotai keverék törpemalac, bár fekete szőrzetével sötétedés után alig látható, de a családnál majdnem minden állat ezt a színt képviseli.

A lányom nagyon szeretett volna egy kiskutyát. És akkor az egyik nap mondtam, hogy nem, anyátok disznót szeretne. Ők ezt elfogadták, és ugyanolyan lelkesen várták, mint én.

A környék elég pozitívan reagált az új négylábú érkezésére, Renit töretlenül hívogatják a barátai is, hogy mikor jöhetnek át újra malacot dögönyözni. Gömbi kedvenc helye a nappaliban található kályha mellett van, de néhanapján szívesen henyél a varrószobához közel, amikor gazdája éppen babákat készít. A kertben szeret mindennek a mélyére ásni, vagy éppen a tyúkokat kergetni, ezért a nagy szaladgálások után gyakran a fürdőkádban végzi. Sűrűn járnak vele kirándulni is, olyankor inkább autóval indulnak útnak, mert egy malaccal az oldalukon kicsit tartanak az utcai közlekedéstől.

„Emlékszem, amikor egyszer vittük ki a Duna-partra, akkor találkoztunk egy horgásszal, aki nagyon megijedt, mert vaddisznónak nézte. Már készült beugrani a Dunába.”