Napok óta téma a magyar bulvársajtóban, hogy egy úgynevezett ayahuasca-szeánszot tartottak a siklósi erdőben. Ezen többek között ott volt állítólag egy korábbi ValóVilág-szereplő és a celeb-légtornász Sáfrány Emese is – igaz, kettejük közül csak utóbbi erősítette meg az Instagramon, hogy valóban a helyszínen tartózkodott. Míg Sáfrány sértetlen maradt a hallucinációkat okozó főzettel átitatott estet követően, addig a meg nem nevezett valóságshow-szereplőt meztelenül, öntudatlan állapotban találták meg az erdőben. Úgy tudni, többórás műtéten esett át, és több csontja eltörött. Az ügyben a rendőrség nemcsak a baleset miatt nyomoz, hanem mert a főzet fogyasztása Magyarországon illegális.
Mi az az ayahuasca, és hogyan zajlik a szeánsz?
Az ayahuasca egy hallucinogén hatású főzet, az amazóniai őserdőből származik, az ott élő bennszülöttek készítenek belőle teához hasonló italt. Vallási és sámánszertartásokon fogyasztják, de nem ritka, hogy a népi gyógyászatban is hasznát veszik a különös hatásának. Egy savanyú, sárhoz hasonló folyadékot kell elképzelnünk, ami sem illatra, sem ízre nem éppen gusztusos. Bár az Amazonas környékén több ezer éve használják, Európába csak a 19. században, a világ más részeibe pedig a 2000-es években kezdett begyűrűzni.
Lassan készül, több növény összefőzésével, fő hatóanyaga a dimetil-triptamin (DMT), ami a világ legerősebb hallucinogén szere. A szervezetbe inhalálva, fecskendezve és lenyelve is bejuthat, a dózis nagyságára nézve nincsenek instrukciók, de a szájon át fogyasztás bizonyítottan hosszabb bódult állapotot eredményez.
A dél-amerikai őslakosok azt hiszik, így kapcsolatba tudnak kerülni a szellemvilággal, és testi-lelki gyógyulást élhetnek meg. A szer elfogyasztásáról szóló tapasztalatok, leírások azt mutatják, általában azonos képek bukkannak fel a hallucinációk során, ezek többi között kígyók és a halál motívumai. 2009-ben készült egy finn dokumentumfilm az Amazonas-medencéről, ahol a filmet forgatók részt vettek egy ayahuasca-szeánszon is.
Az biztos, hogy szinte mindenkire másképpen hat, de a leggyakoribb tünetek az erős szédülés, a hányinger és a hasmenés. Különféle tanulmányok arról írnak a hetvenes évektől kezdődően, hogy az ayahuascát rendszeresen (évente egyszer) fogyasztók szervezetében csökken a stresszhormonok szintje, az akut hányingeren kívül pedig egyéb, veszélyes mellékhatást nem is tudtak bizonyítani.
2018-ban a Vox újságírója, Sean Illing maga számolt be a tapasztalatairól, miután részt vett több ilyen szertartáson is négy napon keresztül – biztonságos körülmények között, egy olyan Costa Rica-i intézményben, ahol hozzáértő emberek felügyelik a folyamatokat.
Befejeztem a hányást, és egyszerre kezdtem sírni, nevetni és mosolyogni. Valami távozott belőlem ezzel a »tisztítással«, valami sötét és mély, amit évekig cipeltem. Megkönnyebbülés töltött el.
Ő pszichológiai értelemben vett gyógyulást keresett a fogyasztásban, de arra nem volt felkészülve, ami ténylegesen történt. Illing úgy fogalmaz, a főzet „feltárja a szakadékot aközött, akinek gondolod magad, és aki valójában vagy, esetemben a szakadék hatalmas volt, és mikor először szembesültem ezzel, a látás fájdalma elviselhetetlen érzést keltett”. Ők nem egy erdő mélyén tartották a szeánszot hozzá nem értő emberekkel: mint írja, napközben wellnessprogramokon vett részt, este pedig itta a főzetet.
A szerző napokra lebontva írta meg, milyen érzések töltötték el: az első napon inkább rettegett a szertől, nem is nagyon merte befogadni a szervezete, küzdött ellene. A második napon furcsa dolgokat tapasztalt: „A mellettem ülőnek hirtelen negyven vagy ötven sárga kígyó tör ki a szájából, és mászik át az enyémbe. És akkor azonnal elnyom a legrosszabb hányinger, amit valaha is tapasztaltam. Először magzati pózba gömbölyödöm, majd négykézláb rugózok és megpróbálok hányni. De nem jön. Még öt-tíz percig térden állok, és várom, hogy történjen valami. Semmi”.
Szerinte tanulságként annyit lehet megállapítani: az ayahuasca a legjobb és legrosszabb dolog, ami valaha történt vele. Jobb emberré nem vált, de számot vetett az addigi életével. Félelmetes élményként írta körül, amit nem biztos, hogy újra megpróbálna, főleg úgy, hogy egyszer már megkapta a válaszokat.
Az emberek azt mondják, hogy egyetlen ayahuasca-túra olyan, mint egy éjszakába csomagolt évtizedes terápia. Ez valószínűleg túlzás, de van benne igazság.
Magyarországon szeánsz? Az hogy lehet?
Szummer Csaba pszichológussal három évvel ezelőtt készített lapunk interjút, akkor a szakember úgy fogalmazott a pszichedelikus szerekkel kapcsolatban: „megfelelő körülmények között a pszichedelikus élmény valóban egyfajta megvilágosodás-élményt hozhat el”.
„A pszichonauta ilyenkor gazdagabbnak, értelmesebbnek érzékeli a világot. Tartós és pozitív személyiségformáló hatása azonban csak akkor lehet, ha valaki hajlandó utánamenni ennek az élménynek” – mesélte akkor. A szakembert most arról kérdeztük, mi csúszhatott félre a siklósi erdei szeánszon. Szummer elmondta, hogy a hallucinogén szerek fogyasztása a legtöbb nyugati országban, így hazánkban is illegális. Az illegálisan szerveződő csoportok vezetői többnyire nem képesek a pszichózisra hajlamos alanyok kiszűrésére, és a fogyasztáshoz szükséges biztonságos tárgyi és személyi feltételek megteremtésére. Pszichedelikus csoportokat a nyolcvanas évek vége óta szerveznek illegálisan Magyarországon, ayahuasca-csoportokat pedig legalább 2010 óta. Az ayahuasca-főzetet általában külföldről hozzák be. Nem tartja valószínűnek, hogy a főzetbe méreg kerülhetne.
Mérget senki nem fog inni egy ilyen csoportban, testi addikció sem alakulhat ki. A hallucinogén szerek a többi pszichoaktív szertől eltérően ugyanis nem okoznak függőséget. Azonban szükséges kiszűrni, hogy kik azok, akik pszichózisra hajlamosak. Ki kell kérdezni, beszélgetni, interjúzni kell vele például arról, volt-e már az életében pszichotikus epizód. Ha volt, akkor már hajlamos. Elég, ha a felmenői közt volt erre példa, úgy már óvatosnak kell lenni. Ez a teljes populációnknak mindössze három százalékát érinti. A mostani eset kapcsán arra tippelek, hogy a pszichotikus állapotba került résztvevő ebbe az alcsoportba tartozhatott
– magyarázza Szummer Csaba, aki szerint egy pszichedelikus csoportban a fizikai és a szociális környezetnek biztonságosnak kell lennie, hiszen a szerfogyasztó módosult tudatállapotba kerül, így teljesen kiszolgáltatottá válik. Amennyiben két-három segítő ott van egy ilyen szeánszon – mondjuk tíz-tizenkét résztvevő mellett –, és legalább az egyikük jól képzett, biztos elméleti és gyakorlati tudással rendelkezik, akkor elvégezheti a szükséges szűrést: az utazás alatt „figyelni kell az embereket, olyan nincs, hogy valaki felugrik és elszaladgál. Ez már eleve elárulja, hogy amatőrök voltak a szervezők”.
Arra a kérdésünkre, hogy miért erdőben végezhették a szeánszot, a szakember azt mondta, az ayahuasca-közösségek a természet-közeliséget értékelik, ugyanis többé-kevésbé elfogadják az ayahuasca-fogyasztó indián törzsek kozmológiáját, tradícióit, és megpróbálják követni a rítusaikat is. Szummer úgy véli, terápiás szempontból nem ideális szabadban összeverbuválni egy pszichedelikus csoportot, mert nehéz felügyelet alatt tartani a résztvevőket. Öt-hat óráig tart a hallucinogén hatás, ami azután egészséges embereknél nyom nélkül elmúlik. A pszichedelikmok hatását nem lehet az alkoholhoz, a marihuánához vagy más pszichoaktív szerekhez hasonlítani, mert ezeknek nincsen hallucinogén hatásuk.
Szummer Csaba kitért a pszichedelikus szerek hazai megítélésére, az azokról való társadalmi diskurzusra is. Szerinte jelentős részben előítéletek rabja nem csupán a társadalom, hanem a szakmai közeg is.
A pszichedelikus szerek illegalitása eleve stigmatizálja azokat. Vannak ezenkívül olyan hiedelmek, hogy aki hallucinogéneket fogyaszt, az megőrül vagy függővé válik. Ezek a vélekedések tudományosan cáfolt badarságok. Hozzánk még nem ért el a pszichedelikus reneszánsz, amely két évtizede zajlik a fejlettebb országokban. Már képeznek az Egyesült Királyságban, az Amerikai Egyesült Államokban, Csehországban és néhány más országban olyan pszichoterapeutákat, akik el tudják végezni az előszűréseket, és biztonságosan el tudnak vezetni egy pszichedelikus csoportot.
A professzor meglátása az, hogy változnia kell a pszichedelikus szerekről szóló közbeszédnek és szakmai kommunikációnak: „Túlságosan represszív és konzervatív a magyar törvényi szabályozás és társadalmi megítélés. A jogalkotó nem képes differenciálni a különböző pszichoaktív szerek között”. Szummer úgy véli, Amerika középtávon mintául szolgál a nyugati országok, így hazánk számára is. Fontosnak tartja, hogy a gyógyításban minél hamarabb használni kezdjék ezeket a szereket. Ugyanakkor nagyfokú óvatosságot is ajánl, a társadalomra gyakorolt hatások folyamatos monitorozását, és ha azok kedvezőtlenek, akkor akár visszaszigorítást is a szabályozásban. A lényeg a folyamatos és nyílt társadalmi és tudományos diskurzus. A politikusoknak pedig a szakemberek ajánlásait kellene most már követni, nem pedig a közhangulatot lesni.
Az ayahuascát és más hallucinogéneket a jövőbeli dekriminalizálás után sem javasolja gyógyszertárakban forgalmazni, hanem olyan terápiás, önismereti, esetleg spirituális központok számára tenné hozzáférhetővé, ahol megfelelő szakemberek felügyelete alatt folyna az egyéni és csoportos fogyasztás.
Óvatosan liberalizálni előbb vagy utóbb szükséges lesz, mert ha nem lépünk, akkor egyre több olyan esettel szembesülünk majd, mint ami Siklóson történt. Betiltani lehet ugyan a hallucinogéneket, a fogyasztásuk azonban ezzel nem fog megszűnni.
Hírességek, akik már próbálták a főzetet
Amerikában sokkal nyíltabban beszélnek a témáról, mint Magyarországon. Itthon egyedül Varga Viktor szólalt meg a nagy port kavaró szeánsz után, mondván, ő Dél-Amerikában kipróbálta az ayahuascát, de nem ajánlja mindenkinek, mert hatásaira nem lehet felkészülni. „Ez a vegyület olyan kapukat nyit ki az agyban, amiket nem feltétlen kell mindenkinek kinyitni” – nyilatkozta az énekes.
Will Smith tavaly megjelent önéletrajzi könyvében tett említést arról, hogy Peruban részt vett egy ilyen szeánszon. Ahogy írja, mély érzelmi gödörbe került, mikor feleségével nehéz időszakon mentek keresztül, akkoriban tizennégy alkalommal ivott ilyen főzetből. Smith a „bolygón eltöltött legnagyszerűbb érzéseként” írta körül az élményt. Úgy fogalmazott, olyan volt, mintha a világűrben lebegne, jó messze a Földtől. Tapasztalatai azt mutatják, egy ismeretlen nővel találkozott a fogyasztáskor, akit anyának nevezett – ez nagyon gyakori motívum az ayahuasca-fogyasztók elmondásai alapján. Smith azzal zárta erre vonatkozó sorait a könyvében: önszeretetre lelt.
Megan Fox szintén részt vett már ayahuasca-szeánszon. Az ugyan meglepetés, hogy csak egy éve történt mindez: vőlegényével, a punkzenész Machine Gun Kellyvel útnak indultak Costa Ricába, ott találkoztak az ayahuascával. Hogy érzékeljük az amerikai közbeszéd témához való hozzáállását, Fox mindezt Jimmy Kimmel late-night show-jában részletezte, egy kábelcsatorna esti főműsorában. Ő az „örökkévalóság megízleléseként” tudta megfogalmazni az élményt.
Az ayahuasca egyenesen a lelkedbe ömlik.
Lindsay Lohan elmúlt évtizedei nem voltak éppen botrányoktól mentesek, noha a színésznő ma már remek formában van, nemrég házasodott. A traumáktól viszont nem pszichológussal, hanem a főzettel akart megszabadulni. Sámánhoz látogatott el, a szeánszot pedig intenzív, szemet felnyitó élményként írta körül. Lohan látta magát megszületni és meghalni is: „Amikor kipróbáltam, azt éreztem, újjászülettem. Minden problémámat elhagytam, eltemettem”. A színésznő igyekezett elmesélni nyilatkozatában, hogy a szeánsz óta nem akar többé hibás cselekedetet meghozni médiakarrierjében – ki tudja, emiatt-e, de eddig látszólag jól halad az ügyben.
Nem célunk csak olyan amerikai hírességeket idézni a cikkben, akik karrierjük alatt több botrányt is felhalmoztak, de a csípős megszólalásairól híres Miley Cyrus a következő a sorban, aki átélt már effajta élményt. A Rolling Stone magazinnak mondta el évekkel ezelőtt, hogy a kedvenc hallucinogén anyaga az ayahuasca (hiszen többet is próbált már). Ő az első fogyasztást követően azt gondolta, megváltozott az élete, habár a környezetéből nem kapott ilyen megerősítéseket.
A sámánom szerint akár harmincszor is lehet inni, mielőtt komoly élményre teszünk szert.
Ő például arról számolt be, hogy kígyókat látott a pszichedelikus álomban, a hüllők elragadták, majd elvitték „az ayahuasca-anyához”. Az énekesnő otthonában próbálta ki a főzetet, megfelelő szakemberekkel körülvéve magát.
Az Így jártam anyátokkal című szitkom főszereplője, Josh Radnor beszélt talán a legőszintébben és leghosszabban az élményeiről. Radnor tíz év alatt több mint százszor fogyasztotta a teát, sámáni vezetéssel, komoly motivációkkal. Azt állítja, ő maga sem tudja, mi hajtotta ennyire a szer kipróbálásában, de arra gondol, a sorozat sikerét nem tudta feldolgozni, és az ayahuasca volt számára a menekülőút.
A zsidó származású Radnor a főzeten keresztül Jézussal is találkozott.
Egy 2009-es szertartáson ott voltam a keresztre feszítéskor is. Jézus élettelen testét elhelyeztük egy kőpadra. Hullottak a könnyeim.
Michelle Rodriguez egy dokumentumfilmben tért ki az ayahuascára: neki ahhoz kellett a főzet, hogy megbirkózzon a tragikus hirtelenséggel elhunyt Paul Walker halálával. Ők ketten évekig együtt játszottak a Halálos iramban-filmsorozatban, jó barátságot ápoltak. A színésznő szerint a Walker halála utáni egy évben teljesen elveszett volt, úgy viselkedett, „mint egy állat”.
Többek között még Sting, Susan Sarandon, Jim Carrey, Terrence Howard és Chelsea Handler voltak azok, akik éltek az ayahuasca által kínált utazással (és beszéltek is róla) utóbbi például egy róla szóló Netflix-dokuban mesélte el a dolgot: „Ízre borzalmas volt, de ha olyan csaj vagy, aki keménynek akar mutatkozni a forgatócsoportja előtt, lehúzod”.
