Míg keleti szomszédunknál a forradalom és a Ceausescu házaspár kivégzésének élő tévés közvetítése volt a rendszerváltás meghatározó, milliók emlékezetébe beleégő médiaeseménye és közös traumája, addig hazánkban, ahol békésen zajlott le a szovjet csapatok kivonulása, a harmadik Magyar Köztársaság miniszterelnökének halálhírét jelentették be olyan formában, hogy azt az akkori gyerekek sosem fogják elfelejteni.
1993. december 12-én, egy álmos vasárnap délután rengeteg fiatal először találkozott a nagypolitikával, amikor Antall József halálhírének bejelentése miatt félbeszakították a Walt Disney bemutatja című műsort, pontosabban a Kacsamesék című rajzfilm egyik epizódját. A világ leggazdagabb kacsájáról szóló sorozat a nyolcvanas-kilencvenes években születettek közül sokaknak az első találkozása volt az amerikai rajzfilmekkel, és talán sokak kedvenc műsora is volt egyben.
Gyerekek tízezrei vagy talán százezrei ültek le minden vasárnap a Chip és Dale – A Csipet Csapatot és A gumimacikat is felvonultató gyerekműsor elé (a hivatalos nézőszámmérést csak egy évvel később kezdték el Magyarországon, így a pontos adatot nem lehet megmondani). Ebben természetesen közrejátszik az is, hogy akkoriban kevés, országosan elérhető tévécsatorna volt (a Magyar Televízió egyes és kettes csatornái, valamint a Duna TV), így aki nyugati rajzfilmeket magyarul akart nézni a tévében, annak nem volt sok választása.
Nem volt ez másképp 1993. december 12-én, ezüstvasárnap sem, de a Disney mesedélután – főként fiatalkorú – nézői pár év alatt másodjára találkozhattak műsormegszakítással. 1991-ben II. János Pál pápa máriapócsi miséje miatt nem adták végig a Walt Disney bemutatja egyik felvonását, ezen a napon pedig egy gyászhír, a rendszerváltás utáni első szabadon választott miniszterelnök halála miatt kellett megszakítani a műsort.
Egy generáció közös traumája
Egy tengeri szörny felfalta a fagylaltomat!
– kiabálta egy asztalon őrjöngve Dagobert bácsi, amikor a képernyő hirtelen elsötétült, majd bejött az MTV logója, és elindult Chopin Gyászindulója. Némi várakozás után bejelentették Antall József halálhírét, majd megjelent a képernyőn a kormányfő helyettese, Boross Péter belügyminiszter (Antall későbbi utódja), hogy elmondja gyászbeszédét.
A kormányfő halálának bejelentése a Disney-meséken felnőtt mai harmincas generáció számára olyan közös vakuemlékké vált, mint a Challenger katasztrófája vagy a 2001. szeptember 11-i terrortámadás. A szakirodalom egyébként így definiálja a vakuemlékezetet:
Olyan körülményekre vonatkozó emlékezet, amelyben rögzítjük a nagyon meglepő, fontos vagy érzelmileg megrázó eseményeket. (…) Nem is a kiváltó hír részleteit őrizzük meg fotografikus hűséggel, hanem olyan személyes részleteket, mint hogy hol voltunk, mit csináltunk stb., amikor meghallottuk a hírt.
A Kacsamesék félbeszakítása ugyanakkor nem egyszerű vakuemlék, mivel olyan gyerekműsort állítottak le, amely főként a 10 év alatti korosztályt vonzotta. Az EX Symposion folyóirat 2010-ben különszámot szentelt a rendszerváltás gyermekeinek, a 70. számban pedig az említett műsormegszakításról is olvasható egy tanulmány Befejezetlen történet címmel, amelynek egyik legfőbb állítása, hogy a Kacsamesék megszakítása azért érdekesebb eset, mint egy egyszerű vakuemlék, mert az ekkor nagy számban tévé előtt ülő, tíz év alatti fiatalok a halál és a hozzá kapcsolódó gyász fogalmát még többségében nem értették, így ezek a gyerekek inkább azt gyászolták, hogy hiába ültek le a televízió képernyője elé, elvették tőlük a kedvenc meséjüket.
„A három-ötéves gyermek olyan változásnak éli meg a halált, ami nem állandó és törvényszerű. (…) Öt-kilenc évesek elképzelik a halált, de nem tartják reménytelennek, véglegesnek. Nyolc-kilenc éves kortól képzelik csak el, mint kikerülhetetlen, törvényszerű biológiai folyamatot” – eleveníti fel Polcz Alaine pszichológiai magyarázatát a szöveg, amiből arra lehet következtetni, hogy azok a mai harmincasok, akik akkor a tévé képernyője előtt ültek, leginkább a műsor hiányának gyászát érezhették 1993 végén. Ezt a jelenséget talán a tanulmányban említett következő kommentek adják vissza a legjobban:
„Én is emlékszem, a nagymamámnál voltam, és nagyon méltatlannak éreztem, hogy holmi haláleset miatt megszakítják óvodáskorom legszentebb televízióműsorát.”
„Roppant dühös voltam, hogy megszakították a Kacsameséket, és helyette egy hóbagoly kinézetű fickó mesélt tovább…” – idéz a tanulmány szerzője két szalonképesebb hozzászólást, de a fenti YouTube-videó hozzászólásai között ennél jóval cifrábbak is akadnak. Volt, aki azt írta, hogy a másnapi ismétlés elmaradása után hetekig bombázta a köztévé szerkesztőségét olyan levelekkel, melyekben az ismétlés műsorra tűzését kérte. Ám próbálkozásai hiábavalónak bizonyultak, mivel állítása szerint válaszra sem méltatták.
A Kacsamesék félbeszakítása miatt dühöt érző fiatalok közben felcseperedtek, és amikor az ezredfordulón ismét műsorra tűzte a rajzfilmsorozatot az RTL Klub (majd később a Disney Channel), már ennél fontosabb dolgok foglalkoztatták őket – a félbeszakított epizód hiányát azonban nem sikerült pótolniuk.
Nem is a fagylaltot falta fel az a fránya tengeri szörny
Bár A gonosz bálna egy négyrészes, összefüggő történet második epizódja volt, a következő vasárnap már a tenger fenekén, Atlantiszban játszódó folytatást adták, így a tévénéző gyerekek figyelmét valószínűleg elkerülte, pedig még a megszakítás előtt kiderült: Dagobert bácsi valójában nem is egy fagylaltszállítmány miatt kapott dührohamot.
Azoknak, akik nem férnek hozzá az említett epizódhoz, leírjuk röviden, miről maradtak Antall József halálának délutánján.
A gonosz bálna előtti epizód azzal kezdődött, hogy egy kereskedő egy visszautasíthatatlan ajánlattal kereste meg Dagobertet és a háposított Forbes-listán szintén szereplő, szintén skót nemezisét, Flintheart (Kőszív) Glomgoldot: amelyikük a vagyonuk tömegének lemérése után gazdagabbnak bizonyul, lehetőséget kap arra, hogy világító gyümölcsökkel kereskedjen – Dagobertnek ezért is kell a fagylaltszállítmány álcája mögött elköltöztetnie páncélterme tartalmát.
Az első részben Dagobertnek az orra alá rendszeresen borsot törő Beagle Boyoktól kell megvédenie kincseit a dollárjellel díszített erődjében, akiket Glomgold szabadít ki a börtönből.
A félbeszakított jelenet után főhősünk megpróbálja visszaszerezni fele vagyonát a tenger mélyéről, de az a haditengerészet területén van, így ez kisebb bonyodalommal jár. A tengerészek bekapcsolódása után természetesen Donald kacsa vendégszereplése sem marad el, aki a szállítmány második felét már személyesen felügyeli Dagoberttel.
A tengeri szörny ekkor ismét feltűnik, és az is kiderül, hogy egy Lóbel-díjra ácsingózó, korábban a haditengerészetnek dolgozó tudós alkotta meg. Mivel a haditengerészet szolgálatában álló Donaldnál nyomkövető van, az anyahajók is megérkeznek, a csatában pedig a „tengeri szörny” elsüllyed, és a világ legmélyebb pontján, a Marinara-árokban (nem elírás, a rajzfilmben így nevezték – a szerk.) köt ki.
A bálna gyomrában Dagobert és Donald végül egyezségre jut a szerkezetet irányító tudóssal, és ők maguk szórják ki a tenger fenekére Dagobert fele vagyonát, hogy fel tudjanak menni a felszínre.
A harmadik epizódban kiderül, hogy a Kacsamesék világában is létezik Atlantisz, méghozzá a Marinara-árokban. Az arany visszaszerzésére induló Dagoberték előbb szemetelés vétsége miatt az atlantisziak rabszolgái lesznek, majd Dagobert házi tudósa, Szaki Dani segítségével végül úgy tudják a felszínre hozni a vagyont, hogy egész Atlantiszt magukkal viszik.
A negyedik részben aztán a felhők felé repített Atlantiszon juttatják el Dagobert vagyonát a mérlegelés helyszínére, ami nem bizonyul egyszerű feladatnak, de az unokaöcsiknek hála sikerül megugrani.
Szóval mindenki megnyugodhat, ez a rész is úgy ér véget, hogy megbizonyosodhatunk róla: Dagobert McCsip a világ leggazdagabb kacsája, Flintheart Glomgold pedig csak az örök második. Ráadásul az egzotikus világító gyümölcsök is Dagobert kosarában landolnak.
