A párizsi, a New York-i, a londoni vagy éppen a milánói divathéten évről évre összegyűlik a szakma krémje, hogy a legnevesebb márkák a legfelkapottabb modellekkel vonultassák fel legújabb kollekcióik darabjait. Az eseményeken természetesen csak a meghívott vendégek kaphatnak helyet, és az afterpartikon sem szürcsölheti bárki a méregdrága pezsgőt. Ez az a fajta úri huncutság, aminek a legtöbb ember soha életében nem lehet részese.
Ehhez – és divathetek évtizedekre visszanyúló kultúrájához – képest gyökeresen mást láthattunk egy március végi rendezvényen: nem sokkal a hagyományos divathetek befejezte után a Decentraland nevű metaverzum március 24. és 27. között megrendezte az első digitális divathetet, amin több mint hetven márka volt jelen, köztük olyanok, mint a Dolce & Gabbana, a Tommy Hilfiger vagy az Estée Lauder. Az eseményen bárki ingyenesen részt vehetett, csak egy számítógépre és internetkapcsolatra volt szüksége ahhoz, hogy az első sorból figyelje az eseményeket.
Maga a metaverzum, mint műfaj már nem számít újdonságnak, számos fajtája létezik, amelyek különböző platformokon keresztül érhetők el. A számítógépek és konzolok mellett akár telefonról is fel lehet csatlakozni a közösségi kapcsolatokra összpontosító virtuális világokra. A Facebook atyja, Mark Zuckerberg is belekezdett már a saját metaverzumának felépítésébe.
Gyorsan befutott
A Decentraland nevű metaverzum 2017-ben startolt el, a nagyközönség előtt pedig 2020 februárjában nyitotta meg kapuit. A kriptovaluta-alapú platform a 2017-es indulása óta alaposan felfutott, kezdetben ugyanis nagyjából 20 dollárért (kicsit több, mint 6500 forintért) lehetett rajta virtuális földrészeket vásárolni, míg ma a legkisebb terület is több mint tízezer dollárt (azaz közel hárommillió-háromszászezer forintot) kóstál. A hirtelen jött népszerűség mögött főként az NFT-k (azaz csak a digitális térben létező tárgyak) népszerűségének megugrása áll, a platformon napi szinten dollármilliók repkednek, becslések szerint pedig ezek a számok még tovább emelkednek a jövőben.
A Decentralanden a felhasználók egyedi avatarokkal sétálhatnak a virtuális térben, ellátogathatnak koncerthelyszínekre, kaszinókba, kiállításokra vagy kalandparkokba, kereskedhetnek ritka és értékes NFT-kkel, de akár virtuális jachtot is vehetnek maguknak, bár utóbbiakhoz és az egyéb tranzakciókhoz virtuális pénztárcával érdemes belépni a digitális világba. A platform mögött a Decentraland Foundation nevű nonprofit szervezet áll, a virtuális teret érintő fontos kérdésekben viszont nem ők, hanem a felhasználók döntenek. Nemrég például felmerült, hogy a fegyverek kiegészítőként való viselését engedélyezzék-e a felületen, amire a felhasználók jelentős része nemleges választ adott, így azóta sem látni senkit, aki géppuskával a hátán szaladgálna a Decentralandben. Ellenben akadnak olyan területek, melynek birtokosai nyíltan az orosz–ukrán háború ellen szólalnak fel építményeikkel.
Hasonló volt a helyzet a hétvégén zajló divathéttel is. Sam Hamilton, a Decentraland Foundation kreatív igazgatója a WWD kérdésére elmondta, a digitális divathéten sem cenzúrázzák a háborúellenes fellépéseket. Az esemény egyébként Hamilton és a digitális művészet, a mintatervezés és a virtuális ruházatok területén egyaránt otthonosan mozgó Giovanna Graziosi Casimiro, a Metaverse Fashion Week vezetőjének fejéből pattant ki.
Komolyan készültek, de nem csak maguknak akarják a sikert
A szervezők 60 fejlesztővel és a márkák saját csapataival együttműködve alkották meg az első metaverzumos divathetet, amihez hasonlót ugyan korábban is csináltak már az IMVU vagy a Roblox nevű online játékokban, a mostanihoz hasonló médiafigyelemnek egyik sem örvendett. Mint mondják, az eseménysorozattal nem versenyezni szeretnének a hagyományos értelemben vett divatbemutatókkal, a digitális újításokkal inkább kiegészítenék a fizikailag ismert szegmenseket. Szerintük senki nem is akarná ilyesmivel helyettesíteni a valóságot, mindez csak egyfajta szórakozás egy új médiumon keresztül. Hangsúlyozták, hogy a Decentraland divathetén bárki ingyenesen részt vehet és része is lehet az eseményeknek, akár az afterpartikon való részvételével vagy az általa összerakott szettekkel, a virtuális valóságban ugyanis semmi sem szab határt a képzeletnek. Nem volt tervben VIP-szekció, hírességeket sem vártak. Bár úgy sejtették, néhány celeb becsatlakozik majd, kijelentették, hogy senki nem részesül egyedi bánásmódban, ahogyan a közösségi tervezők sem kaptak kevesebb lehetőséget, mint a luxusmárkák.
Igyekszünk egyensúlyt tartani. Vannak nagy neveink a divatban, de egy egész utcát szenteltünk az új tervezőknek
– mondta Casimiro.
A Decentralanden egyébként tényleg bárkiből lehet tervező, ha pedig elég tehetséges, komoly pénzeket is bezsebelhet a platformon. Ami a divathét árait illeti, akadtak viszonylag olcsó, 27 dolláros (durván kilencezer forintos) darabok, és valóban designer árkategóriájú szerelések is. Giuseppe Zanotti kobramintás csukáját például 350 dollárért (több mint 115 ezer forintért) lehetett megvenni,
Bár a metaverzumos divathét meglepően nagy felhajtást kapott a közösségi oldalakon, és az ismertebb lapok is hosszasan foglalkoztak vele, a szervezők nem áhítoznak kizárólagosságra: mint mondják, egyáltalán nem bánnák, ha Mark Zuckerberg vagy bármelyik metaverzum tulajdonosa úgy döntene, hogy lemásolják az ötletüket.
A mi filozófiánk az, hogy ne legyen tulajdonjogunk semmiben. Nincsenek versenytársaink, az internet következő generációját építjük. Ezt mindannyian együtt tesszük. Sok más projekt versenytársat lát bennünk, de mi egyáltalán nem így gondolkozunk. Igyekszünk úgy irányítani, ahogyan azt a legjobbnak ítéljük, és mindent nyílt szabvány szerint építünk, így bármit is készítünk, bárki jöhet és lemásolhatja vagy elkészítheti általa a saját verzióját. Mi odaadjuk ezt a világnak. Nincs értelme megpróbálni tulajdonjogot szerezni valami felett, aminek még ennyire az elején vagyunk
– magyarázta Sam Hamilton.
Macskafejű modellek, hibaüzenet, fura koncert: ezt láttuk a divathéten
A Decentraland felülete kezdetben bonyolultnak tűnhet, de egy kis gyakorlás után egészen könnyen kezelhető. Az események között bőven volt miből válogatni, bár hamar feltűnt, hogy a dátumokat és időpontokat nem a közép-európai időzónához igazították, így, ami érdekesnek tűnt, azt először elmentettem a Google-naptárba, ami már a nekem megfelelő pontos időpontra húzta be az adott programot.
A szervezők ambiciózusnak tartják a kezdeményezésüket, de azt előre leszögezték, hogy még gyerekcipőben járnak – amit érzékelni is lehetett a többnapos eseménysorozat alatt. A bemutatók rendszerint jelentős késéssel indultak, amit több beszámoló szerzője, köztük a Vogue újságírója is tapasztalt. Bár rögzített koordinátákra kattintva lehetett látogatni a programokat, a platform gyakran máshol tett le, mint ahol a show-t valóban tartották, így előfordult, hogy csak némi szaladgálás után leltem rá a megfelelő helyszínre – mindig jóval a kihirdetett kezdőidő előtt. Ami néha jól is jött: egy divatbemutatót például közel tíz perccel előbb tartottak a vártál, így a kiírt időpontra érkezők már semmit nem is láthattak belőle.
Gyakran fogadott hibaüzenet is, az egyik bemutató területe például éppen addig vált elérhetetlenné, amíg a műsor elvileg tartott volna. Ha viszont egy program elindult, az valóban látványos volt, már amennyire azt a grafika engedte. Több külföldi lap is megegyezett abban, hogy a teljes élményhez nem volt elég az a típusú videókártya, ami a legtöbbünk gépében megtalálható. Én több eszközzel is próbálkoztam, de egyiknél sem volt kiemelkedő a képi világ.
A divatbemutatók többsége egy központi, lótuszokkal díszített színpadon zajlott, aminek csak a pereméig léphetett fel a közönség, azaz a feltűnőbbnél feltűnőbb szerelésekben megjelent felhasználók. A kivetített modellek nyolcas alakban sétáltak körbe a kifutón, pózolás közben időnként a magasba emelkedtek, és akadt, amelyiknek arca sem volt. Míg a Dundas márka inkább a hagyományos, fizikailag is ismert divathetet próbálta utánozni a műsorával, addig például a Dolce & Gabbana show-ján macskafejű modellek vitték körbe a szetteket, miután pedig végeztek, sugarak tüntették el őket a kifutóról, miközben a közönség tapsolt vagy éppen pénzt dobált. A tervezők viszont nem léptek ki az összegyűlt tömeg elé, amikor vége lett a műsornak.
A résztvevők között volt, aki fényesen ragyogó angyalként, farkasként, patkányként, madárként vagy emberi felsőtestű pókként ácsorgott a színpad mellett, egyesek egymás szereléseit is ajnározták a csetablakban. Volt, aki meg is jegyezte, hogy tapasztalatai szerint elképesztő mértékben nőtt a ruhaválaszték az elmúlt hónapok alatt.
A felvonultatott ruhákra a bemutatók után egy másik helyszínen kihelyezett üzletben csaphattak le a felhasználók, de előfordult, hogy órákat is várhattak egy-egy kiegészítőre, melyek közül néhányból csak korlátozott számú darab volt elérhető. A Párizs ikonikus Avenue Montaigne sugárútjához hasonlóan kialakított, butikokkal teli körzetben barangolva nem találkoztam sok emberrel – talán egy-két felhasználó jött szembe, miközben a kirakatokat és a boltok belső terét szemléltem. A legtöbb üzlet virtuális viseletet ajánlott, de voltak olyan darabok is, amik az adott márka hivatalos oldalára vittek, ahol a való életben is viselhető designer-termékek sorakoztak. Az Estée Lauder például egy egyedi épületben kínálgatta az éjszakai szérumát, ami értelemszerűen egyetlen avataron sem tudna olyan hatást kifejteni, mint a való életben felkenve.
Annak ellenére, hogy a szervezők jelezték, nem számítanak celebekre az első metaverzumos divathéten, az Auroboros záróeseményén Grimes lépett fel virtuálisan. Amikor korábban beszédbe elegyedtem néhány felhasználóval, többen remélték, hogy a kanadai énekesnő személyesen vesz majd részt a bulin (azaz saját maga kezeli majd az avatarját), de nem így lett.
Az énekesnő nem is verte nagy dobra a vendégszereplését, amíg az Auroboros nem győzte promózni, hogy Grimes lép fel a virtuális záróbulijukon, addig ő csak újraosztotta az egyik posztjukat a 24 óráig elérhető Instagram-történetében, ezen felül nemigen foglalkozott a dologgal.
Az éjfélre hirdetett koncertre halomnyi avatar gyűlt össze, mikor pedig már negyedórája várakoztunk, mindenki azt kezdte kérdezgetni, hol van Grimes. Amikor már a huszadik, eseménytelen perc is eltelt, egyre türelmetlenebb lett a közönség. Ekkor felkerestem az Auroboros Instagram-oldalát, ahol éppen élőben közvetítették, mekkora tömeg gyűlt össze a helyszínen, tájékoztatást viszont a folyamatosan befutó kérdések ellenére sem adtak. A Grimes hologram végül majdnem félórás késést követően jelent meg, de többeknek – köztük nekem is – frissítenem kellett az oldalt, ugyanis sem a zene nem szólalt meg, se az énekesnőt nem láttam. Amikor végül betöltött a megfelelő jelenet, nem is igen tudtam hová tenni a gigantikus méretű Grimes alakot, ami egy mindössze néhány mozdulatból álló koreográfiát ismételgetett, miközben a számai szóltak.
Túlzás lenne azt állítani, hogy ebben van a jövő
A virtuális divathét bár különös, de mindenképpen érdekes tapasztalat volt. A kezdeményezés még tényleg kezdeti fázisban van, de így is összehozta az embereket: a Decentraland jelentése szerint több mint százezer felhasználót mozgósítottak a programok. A grafikán és a pontosságon bőven van mit javítani, elsőnek lenni viszont sosem egyszerű, és bár nem minden sikerült, voltak igazán látványos bemutatók. Giovanna Graziosi Casimiro elégedett az eredménnyel és biztos abban, hogy nem ez volt az utolsó divathét a metaverzumban.
A Metaverse Fashion Week megmutatja a márkáknak a digitális divatban rejlő erőt. A metaverzum lehetővé teszi, hogy a divatot ismét művészetként fogjuk fel ahelyett, hogy egyszerűen csak egy árucikkét fogyasztanánk. A fizikai és digitális szempontok inkább kiegészítik egymást, semmint versengenek egymással, és a márkáknak mindkettőt ki kell használniuk, hogy szélesebb körben kommunikálhassanak a közönségük felé
– mondta a digitális divathét vezetője a Jing Dailynek.
Bár a szervezők nem kívánnak a hagyományos értelemben vett divathetekkel versengeni, akad, aki szerint az említett eseménysorozat egy olyan jövőt vetíthet előre, amelyben már nincs szükség fizikailag is megrendezett divatbemutatókra.
Ahogy egyre gyakrabban mutatkozunk be az online tereken, úgy érzem, egy decentralandi divattalálkozó remek kísérlet lenne arra, hogy a való életben hány divathetet kellene még megtartani. Ha ez a divathét lehetővé teszi, hogy az emberek online találkozzanak egymással, és ne kelljen átrepülniük a világon, nem kell fizikai tárgyakat és ezzel hulladékot létrehozniuk azért, hogy 10 perces divatbemutatókat tartsanak, akkor sok értékes erőforrást takaríthatnánk meg
– magyarázta a Dezeennek még a digitális divathét debütálása előtt Amber Jae Slooten, a The Fabricant digitális márka társalapítója.
Bár környezetvédelmi szempontból valóban hasznos lenne áttérni a digitális térben rendezett divatbemutatókra, a hagyományos értelemben vett divathetek varázsa mindenképpen elveszne, arról nem is beszélve, hogy több márka alapoz az ismert modelljeire, akikkel megduplázhatja az eladásait. Ha valaha is úgy alakul, hogy egy Ready Player One típusú virtuális valóságban éljük majd a napjainkat, az egy nagyon távoli jövő lesz, ahol nem árt mérlegelni, hogy érdemes-e megfoghatatlan dolgokra költeni ahelyett, hogy a való életben spórolnánk valami fontosra.
