A pizza, amennyire kedvelt, olyan ősi is, már időszámításunk előttről is vannak írásos források, amelyekben lapos kelt tésztát esznek, így a dél-olasz görög kolóniák, Egyiptomban a fáraó a szülinapján és persze az olaszok, Rómában is, Pompeiiben is.
Magát a szónak, hogy pizza, a legkorábbi ismert megjelenése egy 10. századi kéziratban található, de ekkor a szó még inkább lepényt jelentett, ide vezetik vissza a (szó)rokonságot a pitának elnevezett étellel, mások szerint viszont inkább a longobárdok harapás szavából eredeztethető.
De ez mindegy is abból a szempontból, hogy még jó pár évszázadnak kellett eltelnie, mire kialakult az az étel, amit mi ma pizzának hívunk, hiszen addig az alapot, inkább fűszerekkel, zsírral, olajjal, sajttal, datolyával, vagy sok más egyébbel szórták meg. Másrészt a klasszikus Margherita pizzát azért sem készíthették el a 18-19. század előtt, mert ahhoz előbb paradicsomot el kellett hozzák a spanyolok Amerikából, és még az is egy időbe kerülhetett, mire kitalálták, mire használják fel.
A Margherita legendája
A Margherita pizza legendáját sokan ismerik. Nápolyba látogatott az olasz király és felesége, Savoyai Margit, azaz Margherita. A királynénak azonban elege lett, vagy meg is betegedett az arisztokrácia által akkor (is) előnyben részesített francia konyha remekeitől, és pizzát, a szegény emberek ételét akarta megkóstolni. Hívatták ezért Rafaelo Esposito pizzakészítőt, aki háromféle pizzát készített el Margitnak. Egy fokhagymásat (ez a marinara pizza), egy szardellásat (pizza Napoli) és egy, a frissen egyesült Olaszország zászlójának a színeit idézőt, amelyen paradicsomszósz, mozzarella és bazsalikom volt. Ez utóbbi nagyon ízlett a királynénak, el is lett róla nevezve Margherita pizzának az étel. Margit nagyon hálás is volt, ezért kamarásával egy királyi pecséttel ellátott köszönőlevelet küldött a Pizzeria Brandiba, Esposito ma is létező pizzériájába.
Később aztán ez a legenda megkérdőjeleződött, a pizzázó se pizzázó volt, hanem inkább egy bolt, a levél hitelessége pedig több okból is kérdéses: a pecsét sem olyan, mint a királynőnek volt, a kamarásának, aki elvileg írta a levelet, sem ilyen volt a kézírása, a megszólítása is fura, hiszen hősünk Esposito, nem Brandi, az a felesége volt. Sokkal inkább tűnik egy remek marketingfogásnak Esposito sógorának fiaitól, a Brandi testvérektől, akik az addig Itália királynéjának pizzériáját átnevezték Pizzeria Brandira és készítettek egy levelet – talán a korábbi név inspirálta őket (amely bolt a nevét hat évvel a királyné látogatása előtt kapta) – egy olyan mendemondára építve, ami már a korábbi királyi család, a Bourbonok tagjaival is ismert volt a környéken. Vélhetően szükségük volt egy jó kis reklámra a testvéreknek a nagy gazdasági válság idején, az 1930-as években.
De tényleg ezen múlna bármi is? Nyilván nem.
Ahogy az sem vesz el semmit az élményből, már ha igazán jó pizzát eszünk, hogy kerek, vagy szögletes, mint Lazio régióban, így azon belül a fajta névadója Rómában is, ahol ráadásul vastagabb is a tésztája és általában szeletekben árulják, elvitelre. A római pizza a nápolyival szemben azért is más a legtöbb esetben, mert van benne vagy rajta olívaolaj, amitől a ropogósságát kapja. Erre egy külön szó is van az olaszban, a hangutánzó scrocchiarella.
És persze nem csak a forma, a vastagság, és az olívaolaj lehet a különbség, a feltételek is. Ahogy ezeknél is előfordulhat újdonság, rengeteg népszerű klasszikus párosítás van közöttük, elég csak a sonkás-gombásra (pizza prosciutto funghi) vagy az egyszerűségében a Margherita és előbbi között elhelyezkedő csípős szalámis pizza piccantéra gondolni.
Pizzával most Vespát nyerhetsz
Kellemest a hasznossal? Gianni eredeti olasz pizzáival most Vespát nyerhetsz! Keresd őket a MOL Fresh Cornerekben és vegyél részt a nyereményjátékban, ahol a stílusos olasz robogó mellett Coppi Scatto Fisso kerékpárok és napi ajándékokat is a tieid lehetnek!
A cikk a MOL támogatásásával készült.
