Sokakat néha az motivál a szexre, hogy a partnerük jól érezze magát, ne szenvedjen hiányt semmiben. Párja kedvéért akkor is ráveszi magát, ha éppen semmi kedve az együttléthez. Ezzel az a gond, hogy ha nagyon eltérő a két fél libidója, akkor abban a félben, aki kevésbé vágyik a szexre, megjelenhet a bűnösség érzése egy újabb visszautasításnál: bűnösnek érezheti magát, mert nem adja oda magát a partnerének, és tudja, hogy csalódást fog okozni. Pedig mindig mondhatunk nemet, ez is egyike azoknak a dolgoknak, amiket jó, ha tudatosítunk magunkban.
A mentális jóllétünkhöz hozzátartozik a szexuális élet is, azonban ez akkor lehet egészséges, ha betartjuk a saját határainkat. És ezzel felmerül egy újabb kérdés: honnan tudhatjuk, hogy hol vannak a saját határaink? Az alábbi kérdésekre adott válaszokkal bárki kiderítheti ezt (hogy konkrétabban meg tudjuk fogalmazni magunknak, akár tollat és papírt is ragadhatunk): akár az ismerkedés fázisában van valaki, akár párkapcsolatban él, a válaszai segíthetnek átlátni saját működését.
Van-e olyan érzés bennem, hogy valamit tenni kellene?
Előfordulhat, hogy nyomást, kényszert érzünk a szexuális együttlétre. Ha valóban beleegyezünk a szexbe, és tényleg vágyunk rá, akkor ez az érzés ismeretlen. Ha bárki azt érzi, hogy orális szexet vagy akár kézzel való kielégítést kell végeznie a partnerén anélkül, hogy ő maga akarná, akkor egyértelmű, hogy nem kellett volna belemennie a helyzetbe. A fő kérdés, hogy ott és akkor valójában mire vágytunk volna jobban?
Tiszta fejjel ugyanezt a döntést hoznám?
Azt, hogy mi történik az ágyban, befolyásolhatják az érzelmeink (esetleg alkohol vagy egyéb tudatmódosító szerek használata), de akár a helyzet is úgy hozhatja egy buliban. Tipikusan ilyenek az egyéjszakázások, amiket esetleg másnap megbánunk. Ezeknél az eseteknél felmerül a kérdés: tiszta fejjel is belementünk volna a szexbe? Ilyen lehet az exszel való újbóli találkozás, esetleg csókolózás vagy szex, vagy esetleg egy kollégával megtörtént affér is.
Várok bármit cserébe azért, amit csinálok az ágyban?
A szex akkor jó, ha kölcsönös, de ez a fogalom nem azt jelenti, hogy ha én kielégítem a partnert orálisan, akkor azt azért tenném, mert cserébe ugyanezt várom el. Sokan állnak bizonyos szexuális cselekményekhez úgy, hogy tessék-lássék módjára csinálják, méghozzá azért, hogy velük is megtegye a partner. Mindenre igaz, amit a szexben teszünk: csak akkor lesz jó, ha azt csináljuk, amire szívből vágyunk. Az elvárások pedig nem ilyenek.
1000 százalékig biztos vagyok abban, hogy a partner erre vágyik?
Hogy mit teszünk az ágyban, befolyásolhatja az is, hogy azt hisszük: partnerünk erre vágyik. Pedig lehet, hogy nem. Sok pár él úgy több éve házasságban, párkapcsolatban, hogy sosem beszéltek különösebben a szexről, arról, hogy mit élveznek benne, mi a jó számukra. Így lehet, hogy meglepődnének, ha kiderülne, valójában mire vágyik a partner. A jó szex feltétele tehát az is, hogy tudjuk, nagyon biztosak legyünk abban, hogy mit szeretne a másik fél.
Hogy fogom magam érezni szex után? Volt-e olyan, hogy rosszul éreztem magam utána amiatt, ami történt?
Van, hogy a szeretkezés nem feltétlenül okozza azt az örömöt, és azt a fajta kielégülés-érzést, ami jótékony hatású a lelkünknek. Sokan zavartságot, megbánást éreznek, esetleg úgy érzik, mintha valami hiányozna az egészből. Fontos magunkban visszapörgetni a múltbéli élményeket is: volt-e korábban is hasonló élmény, esetleg van-e olyan cselekvés az ágyban, ami ehhez az érzéshez köthető, ami kiválthatta?
Bármikor mondhatok közben nemet, és biztos lehetek abban, hogy meg is áll a partner?
Ha erre a kérdésre nem a válasz, akkor nagy baj van, és ez egy úgynevezett vészjelzése annak, hogy a kapcsolat bántalmazó lehet. Erőszaknak minősül, ha szex közben valaki nemet mond (bárki bármikor meggondolhatja magát és mondhat nemet), és a partner ezt figyelmen kívül hagyva folytatja tovább. Ha ez pofonnal, leszorítással és egyéb testi erőfölény mutatásával jár, akkor mihamarabb szükséges segítséget kérni.
Mennyire fontos nekem az, hogy a partnerem kedvéért tegyek meg valamit az ágyban?
A szexuális életben sohasem jó, ha csak azért teszünk meg valamit, mert a partnernek az fontos. Tipikusan ilyen az anális szex vagy akár a hármasszex – rengetegen mennek bele csak azért, mert úgy érzik, ha ők nem teszik meg, akkor majd más nő megteszi. Csak akkor szabad bármit is csinálni a szexben, ha mi magunk is vágyunk rá és szívesen kipróbálnánk. Ellenkező esetben igen hamar elvész a szex örömének érzése.
Ha nem kezdeményezett volna, akkor is akarnám a szexet?
Van, hogy nehéz megkülönböztetni, hogy valóban akarjuk a szexet és vágyunk rá, vagy csak a partner kezdeményezése miatt megyünk bele. Érdemes átgondolni ezt a kérdést bővebben, és válaszolni magunknak: ha a partner nem közeledik, vajon mi kezdeményeztünk volna?
A félelmünk, hogy csalódást okozhatunk a másik félnek, hogy nem leszünk számára elég jók, felülírhatják a saját határainkat. Ezért is jó időnként megállni, és végiggondolni, mit jelent számunkra a szex és valójában hogyan éljük azt meg. A legfontosabb, hogy saját magunkkal legyünk őszinték a felsorolt kérdések megválaszolásában, és ha ez már megvan, akkor jó eséllyel képesek leszünk változtatni az addig megélt negatív élményeinken.
Párkapcsolati és szexológiai tanácsadással foglalkozó szerzőnk korábbi cikkeit ide kattintva olvashatod el.
