Nemrég szemtanúja voltam, ahogy a boltban egy 8-9 éves kislány lekapott egy óvszeres dobozt a boltban, majd megkérdezte az apját, mi az, aki azt felelte: férfiaknak való dolog. Hosszabb nyaggatás után azt válaszolta, férfiaknak való orvosság, gyógyszer a férfi problémákra. A kislány persze tudni akarta, hogy milyen gyógyszer mire való. Szexuálterapeutaként felajánlottam a segítségem, de azt a választ kaptam, korai erről beszélni a lányával. Mit gondolsz erről, hogyan jó elmondani a gyereknek, hogy mi is az a doboz, amit leemelt a polcról?
Az a nehéz, amikor a gyerek nem akar kérdezni, és erről beszélni. Egyébként lehet, hogy a személyisége ilyen, nem feltétlenül a rossz nevelés eredménye ez. Ha mégis kérdez, eleve jó helyzetben vagyunk és ragadjuk meg az alkalmat. Mondjuk el neki, hogy majd otthon beszélünk erről. Hivatkozzunk rá lufiként és tegyük hozzá, hogy arra való, hogy megakadályozza, hogy kisbaba szülessen, ha csak szerelmeskedni akar a felnőtt férfi és nő. A gyerek előbb fogja megkérdezi, hogyan lesz a kisbaba és honnan jön. Ha visszakérdezünk, hogy szerintük honnan, akkor már kuncognak, mert tudják a választ és ez csak egy teszt a részükről. Ha szerinte a puncin jön ki, akkor nevezzük okosnak és kérdezzük meg, honnan tudja. Ha elmondja jó, ha nem, nem baj. A következő kérdés általában az, hogy miként kerülünk oda, itt is érdemes megtudakolni, hogy ők mit gondolnak erről.
Hogy az oviban ne próbálja ki a többiekkel, a felnőtt férfit és nőt használjuk alanynak, akik egyébként úgy csinálják, hogy a kuki belemegy a punciba, és abból kijön egy váladék.
Ezzel a szóval, hogy váladék?
Igen. Nem spermiummal vagy spermával, mert ez nekik bonyolult szó.
Hogyan tovább?
Jó feszültségoldás, ha szóba kerülnek a peték. Kérdezzük meg: minek van petéje? A békának! Igen, annak, és még minek? A bogaraknak. Mehetünk tovább a történettel, hogy a peték itt ülnek két oldalt, a petefészeknél. Ezek a peték időnként elindulnak, egy kis csúszdán lecsúsznak. A nőnek nagyon jó helyzete van, mert mutathatja a ruhán keresztül. Csúsznak le a csúszdán, megérkeznek a méhbe. Ez a méh egy icipici diónyi rész. Ha oda lecsúsznak és a felnőtt férfi kukijából odamegy a váladék, akkor a pici pete találkozik azzal és abból lesz a kisbaba.
Ez elkezd nőni, akkorára, mint a görögdinnye, és amikor már nem tud tovább nőni, akkor hopp, kijön. Ilyenkor szoktam megragadni a helyzetet és elmondani, hogy nem mindig történik ez, van, hogy szerelmeskednek és nem szeretnének babát. Illetve elmondom, hogy ha leérkezett a pete, egy kicsike párnácskán várja, hogy jöjjön a váladék. De ha nem jön, akkor a párna nő tovább, és amikor már nem tud tovább nőni, kijön — ilyenkor a nénik véreznek egy kicsit. Ez minden hónapban egyszer van, és minipelust használnak — nem kell a betét szó sem. Azt is el lehet nekik mondani, hogy sokat szerelmeskednek a felnőtt férfiak és nők, és akkor olyat, mint egy lufi, ráhúznak a kukira, vagy a nénik bevesznek egy gyógyszert és akkor nem lesz baba.
Mióta foglalkozol szexuális neveléssel?
Öt évvel ezelőtt végeztem szexuálterapeutaként dr. Rusz Edit posztgraduális képzésén. Előtte szociológusként végeztem, már akkor mindent a szexuális nevelésről írtam, pontosabban a pedagógusok szexuális neveléssel kapcsolatos attitűdjeiről. Korábban a tanító szakon is szexuális nevelésből írtam a szakdolgozatom. Akkor még nem tudtam, csak egy álom volt, hogy egyszer szexuálterapeuta legyek, most doktorira készülök. Jelenleg nagy mennyiségű gyereken végigmegy A párkapcsolatok egészséges jövőjéért programom, előtte és utána is készül felmérés az ismereteikről és az elégedettségükről. Ha sikerül kimutatnom, hogy ez hatékony, akkor szeretném egyetemen vagy főiskolán tanítani, hogy pszichológusok, pedagógusok, védőnők vagy bárki, akit érdekel, részt vehessen és megtanulja.
A programod milyen témákat érint?
Az első órán az ismerkedési modellekről van szó, a párkapcsolati dolgok történelmi gyökereiről, illetve a szexológia történetéről. Később randis programokról beszélünk, megbeszéljük, hogyan készülünk fel, mik az tipikus programok. Az óra elején videót, vagy zenét nézünk, utána jön egy prezentáció, a végén pedig játékos formában ismételjük meg, mit tanultunk. A második óra a női és férfi gondolkodásmódról szól, ilyenkor legóból kirakom a női és a férfi agyat, hogy megmaradjon bennük. Vannak kortárs videók, zenék, azokat használom, utána prezentáció következik, és a végén cetliket kapnak. A feladatuk az, hogy megmondják, az arra írtak inkább a fiúk vagy a lányok gondolkodására jellemző.
A harmadik órán a szeretetnyelvekről van szó Gary Chapman nyomán – mind az öt szeretetnyelvről beszélek és kapnak kártyát: ha például a minőségi idő szerepel rajta, akkor hogyan varázsolná el a párját szülinapján. Utána párbeszédek következnek, egy fiú és egy lány felolvasnak, a többiek körben ülnek. A végén mindkettejüknek van valamilyen szeretetnyelve, amit a többieknek a kártyák felmutatásával meg kell tippelniük.
Aztán a negyedik órán kerül szóba a szexualitás, azon belül először a nemi betegségek. Ötödik órán a nemi örömszerzésről van szó, aztán a személyiségtípusokról, később a féltékenységről szól egy teljes óra, hogy hogyan küzdjünk meg vele. Ezt is nagyon szeretik, főleg azt, hogy hogyan kezeljük magunkat vagy a másikat. Az egyik órán külön vannak a fiúk és a lányok, és feltehetnek olyan kérdéseket, amiket szeretnének. Amikor a lányoknál az intim tornákról beszélek, a nőgyógyászati vizsgálatokat is megtanítom nekik, hogy amikor odajutnak az életükben, ne egy idegen dolog legyen, hanem tudják, mit kérjenek az orvostól. Hogy a HPV-teszt nem ingyenes, de kérje. Ahogyan trombózistesztet is, ha fogamzásgátlót szed, de például a szűzhártya problémáiról is beszélünk. Arról is, mire figyeljenek, ha például visszatérő hüvelyfertőzésük van, vagy szárazság, libidócsökkenés – ilyenkor elmondom, menjen el a nőgyógyászhoz, és kérjen vizsgálatokat.
Ezt hány éveseknek mondod?
Már a hetedik év második felében tartok ilyen órákat, a nemzeti alaptanterv szerint hetedik osztályban lehet ezt a témát felhozni.
Hogyan lenne ideális a komplex szexuális nevelés?
Ha az óvodapedagógusokat kiképeznénk két órára. Tartottam oviban foglalkozást, az alapdolgokat, például a szeretetnyelveket meg tudják tanulni. Nem szövegeket kaptak, hanem ábrákat. Egyébként nagyon érdekes, hogy az óvodában még teljesen más világnak, csodálatos dolognak tartják a másikat. Azt is játszom velük, hogy az egyik kisfiúra vagy kislányra koronát teszek, és a többieknek pozitív tulajdonságokat kell mondaniuk róla. Megtanulják, hogyan dicsérjék a másikat, például a szemét, a ruházatot, a belső tulajdonságokat. Ezeket kiteszem nagy plakátokra ábrákkal, innen kapnak ihletet ehhez. Szerintem sokkal jobb lenne, ha ezt az óvónő végezné, nem külsős ember. Óvodás korban már az intim higiéniára, az alsóneműszabályra is meg kell tanítani őket.
Ami?
Hogy az alsónemű alá csak az orvos vagy a szülők nyúlhatnak. A kisfiúknak azt is meg kell tanulniuk, hogy hátrahúzzák a fitymát, illetve végezzék el a hereellenőrzést. Abban a korban a szülőket is bevonnám, mert például egy kislánynál a gyakori, visszatérő gombás fertőzés lehet akár a cukorbetegség jele is, ami a háziorvosnak sokszor eszébe se jut.
Szülőknek is tartasz előadásokat?
Igen, és nagyon hálásak, sok mindent nem tudnak előtte.
Óvodában kezdenéd a felvilágosítást, két órában, utána hogyan tovább?
Alsó tagozatban a tanító, vagy a drámapedagógus csinálhatná. Elsős osztályom is volt, velük a szeretetnyelveket tanultuk, és dráma módszerekkel jól működött, mindent elbáboztam. Az asszertív kommunikációt is tanuljuk, ezt is dráma módszerekkel. Náluk is működnek például a melankolikus, szangvinikus, kolerikus, flegmatikus személyiségek, a gyerekeknek felüdülés rácsodálkozni, ha pont olyan típusúak, amiről szó van. Amikor a visszahúzódó, csendes kislánynál kiderül, hogy végtelenül fegyelmezett, precíz, jó hallgatóság, ragyog az arca, amikor felismeri önmagát és rájön arra, hogy ennek is van előnye. Ha már van viszonylag nagy a tartaléka a gyerekeknek a lelki témákban, akár a szépség témájában is, hihetetlenül jól át lehet billenteni a szexuális edukációra. Elfogadóbbak, örömmel válaszolnak. Ezeket negyedikig szerintem fontos lenne tartani, az ötödik-hatodik osztály már nagyon nehéz korosztály, akkor szokott általában pornóbotrány lenni az osztályokban.
11-12 évesekről beszélünk. Mit jelent itt a botrány?
Hogy valaki pornót nézett, de az is előfordul, hogy a fiúk összemérik a kukijukat a vécében, ezek a szokásos problémák. Nem azt mondom, hogy ez minden ötödik osztályban van. Amikor ezek kiderülnek, általában a szülőknek nagyobb a riadalma, jönnek, hogy jesszusom, homoszexuális lesz a gyerek, vagy valamilyen szexuális aberrációja lesz később. Ilyenkor sokszor az anyukák kezdeményezik, hogy valami történjen szexuális felvilágosítással, és tűzoltás legyen.
De egyébként tudja, hogy a gyereke pornót néz, viszont szerinte semmi köze a kettőnek egymáshoz.
Ilyenkor elfogadod a szülő akaratát?
Általában szerencsém van, mert az osztályfőnökön keresztül zajlik a megbeszélés, és ilyenkor ők megmondják, hogy álljunk meg, orvosolni akarjuk a problémát. A hetedik osztályra, amikor a hormonális változásokkal jön egy nagy hevület, valahogy ezek a konfliktusok elcsitulnak.
A középiskolában is folytatod a szexuális nevelést?
Mindenki azt gondolja, hogy a nemi élet megkezdése előtt kell ezekről beszélni, de szerintem nem arról szól, hogy előtte mindent tudunk, aztán majd lesz valami. Tizedikben megtörténnek az első együttlétek, utána megnyílnak, nyitottabbak lesznek. Akkor érzik azt, hogy nem olyan egyszerű a dolog, és nem csak a levadászás a cél. Tartok nekik „Menjek vagy maradjak?” órát is, ami a lezárásról szól. Nagyon érdekes nekik a ráismerés, hogy van egy pont, amikor szakítani kell.
Ezután van még pár alkalom, ami szól a másságról, nemcsak a homoszexualitásról, hogy annak milyen genetikai vagy nevelési gyökerei vannak, hanem mindenféle másról is. Az óra végén, amikor már az egészen extrém példákat is megtanulják, fellélegeznek, hogy ez nem is olyan nagy dolog. Az emberi játszmákról is van még egy óra, illetve tartok egy „Légy önmagad terapeutája!” órát.
Ezek évente pontosan hány alkalmat jelentenek?
A hetedikesekhez tízszer megyek, ez az ideális állapot, majd a következő évben visszamegyek kétszer két órában. Középiskolában is ez lenne az ideális, először tízszer, és utána még kétszer két órában. Általában azt kérik tőlem, hogy négy alkalom legyen és utána még ugyanennyi. Ilyenkor variálok, hogy hogyan legyen, de alkalmazkodom, újratervezem. Ha tetszik nekik, akkor lesz hat alkalom vagy nyolc, és az is előfordul, hogy szólnak, menjek vissza szeptemberben és folytassuk.
A szülőktől mindig kérsz beleegyezést? Vagy külön szülői értekezleten egyeztetsz velük?
Ez változó, ahol eddig voltam, ott mint pedagógus is jelen voltam, de az új iskolákban mindenkitől szülői beleegyezést, nyilatkozatot kérek. Van, hogy szülői értekezletet kérnek előtte, ez érdekes helyzet, mert a szülőktől érkeznek a különböző nézetek. Van, aki azt mondja, hogy ő nem szeretné, hogy legyen szó nemi betegségről, van aki liberális irányt szeretne, a harmadik azt szeretné, ha tényszerű lenne az egész. Ezek nem az én nézeteimet tükrözik. Számomra furcsa, ha valaki nagyon nem akarja, hogy az ő hetedikes gyereke egyáltalán bármilyen nemi betegségről halljon.
Miket kérdeznek a gyerekek ezeken az órákon?
A randi témája nagyon izgatja őket, például az, hogy ki fizessen, fele-fele legyen-e a fizetés. Az is érdekli őket, hogyan szakítsanak, mikortól lépjenek tovább. A fiúkat általában 17-18 éves kortól a korai magömlés problémája érdekli.
Milyen tudással érkeznek hozzád, mennyire kell az alapoktól kezdeni?
A szülőknek ma nagyon nehéz dolguk van, mert a kamaszok nem velük szeretnék megbeszélni ezt a témát, és ezzel egyet is értek. Azt a szakmai ismeretet, hogy milyen szűrést kérjen a nőgyógyászati vizsgálaton, vagy hogy milyen hatása van a sürgősségi fogamzásgátló tablettáknak, tényleg nem tudják a szülők sem. Honnan tudnák? Nem végzett szakember, ahogy én sem vagyok történelemtanár, és nem értek hozzá. Szerintem a szülőknek jó, ha hozzáértő tanítja meg a gyerekeket erre.
A napokban belefutottam egy cikkbe, ami arról szólt, hogy influenszereket készítenek fel szexuális felvilágosítást tartani, olyan fiatalokat, akik alig pár évvel idősebbek azoknál, akiknek tartják az órákat. Te mit gondolsz erről, mennyire kell ehhez képzett szakembernek lenni, és mennyire lehet az influenszeres megoldás hatékony?
A védőnőnek is kötelező egy-két órában megtartani a szexuális felvilágosítást, de ennél azért tovább kellene lépni. A felvilágosító óráknak önmagukban véve csak kissé van értelmük, mert jó, ha hall a betegségekről és odafigyel magára a gyerek, de ennél azért egy kicsit tágabban lenne jó beszélni erről, mert úgy lesz hatékony. Nem annyira hiszek az online visszaigazolásban, de a gyerekek szeretik, hogy ott vannak lélekben. Azt kapom visszajelzésként, hogy ha azt, aki tartja a szexuális nevelést, maguk a gyerekek felkészültnek tartják, akkor elfogadják az ismereteket. Egy fiatal, aki náluk pár évvel idősebb, nem biztos, hogy lehet ennyire felkészült.
Új dolgokat mondott és okosakat. Tudott mindent, felkészült, ért ahhoz, amit csinál — ezt kapom vissza, és ez nem azért fontos, hogy magamat fényezzen, hanem mert nekik ez a fontos.
Volt olyan kérdés a gyerekek részéről, amitől zavarba jöttél, vagy amin elgondolkodtál, hogyan is válaszolj?
Egyszer megkérdezték, hasznosnak tartom-e, amit csinálok, használtam-e valaha az életemben. Igennel válaszoltam. Nekem annak idején nehéz volt a randizás és minden ilyen ismeret. Amikor megtanultam és megtanultam továbbadni, a saját életem sokkal könnyebb lett. Van olyan ember, aki helyből tud randizni, hihetetlenül jól kommunikál, de vannak azok, akiknek szükségük van arra, hogy megtanulják, hogyan kell csinálni.
Édesanya is van egyben, te otthon hogyan intézed a felvilágosítást a gyerekeiddel?
Hat és nyolc éves gyerekeim vannak, az egyik nagycsoportos, a másik már iskolás. Rájöttem, hogy magam is zavarba tudok jönni a témában, ha a saját gyerekem kérdezi. Néha a kisebbik fiam megkérdezi a nap végén, hogy mit tanítottam, és amikor elmondom, hogy szexuális nevelés órám volt, akkor az a válasza, hogy azt már unja.
Megkérdezte tőlem, hogy az oviban tartok-e előadást, mondtam, hogy igen, arról, hogy hogy megy be a kisbaba és hogy jön ki. Rám nézett és csodálkozott, hogy ők ezt nem tudják. Amikor elkezdtek önállóan fürdeni, az nehéz dolog volt. A szülő azt látja, hogy de jó, már egyedül fürdik a gyerek. Az ember ilyenkor bekiabál a fürdőbe, hogy megvolt-e a kukiellenőrzés, hátrahúzta-e, megnézte-e a golyókat, amire az a válasz, hogy hát persze. Most már nem ellenőrzöm ezt, csak arra törekszem, hogy legyen meg a rituáléja. Később majd lesznek más korszakok, szerelem dolgok, de még ehhez kicsik.
Hol képzeled el magad tíz év múlva?
Remélhetőleg ezt a programot pedagógia vagy pszichológia karon tartom. Ha nyernék a lottón, csinálnék egy hatalmas szexedukációs helyet,szép kastélyszerűt képzelek el egy hatalmas teremben. Lenne terápiás szoba, és egy másik szobában táncot tanítanék, ami szintén a szívemhez közeli.
Kiemelt kép: Ivándi-Szabó Balázs / 24.hu
