Az aranyérbetegség fájdalmas és gyakori, az emberek fele 50 éves korára valamilyen formában szembesül vele. A végbélnyílás fölötti, nyálkahártyába ágyazott érköteget nevezzük aranyérnek. Fájdalommal kényelmetlen érzéssel, vérzéssel járó aranyérbetegségről akkor beszélünk, ha ezek az erek kitágulnak, vagy az érpárnát rögzítő kötőszövet meglazulása miatt akár ki is fordulnak a végbélnyíláson.
Az aranyeresség kialakulásában szerepet játszik a helytelen életmód, azaz a sok ülés, a kevés mozgás, az elhízás, a rostban szegény táplálkozás, mégsem nevezhetjük kizárólag napjaink betegségének. Eleink körében is gyakran előfordult, ezért is találkozhatunk számos hiedelemmel és népi gyógymóddal az aranyérről.
Utóbbi kapcsán nem könnyű elválasztani a kuruzslást a valóban hatásos módszerektől. Mielőtt tehát varangyhájat, denevérszárnyat és döglött macskát dobálnánk az üstbe, emeljünk ki egyetlen dolgot, ami tényleg hasznunkra lehet: az ülőfürdőt. Az aranyérbetegség sok évszázados gyógymódja, ráadásul a modern orvoslás is hatékonynak tartja.
Ülőfürdő, só és gyógynövények
Elkészíthetjük alaposan kifertőtlenített kádban, lavórban, a lényeg, hogy ellepje az érintett területet: ehhez 8-10 centis „vízmélység” elég, de egyéni ízlés szerint lehet több is. A hőfoka viszont fontos: ne legyen forró, mert úgy szükségtelenül irritálhatja a gyulladt részt. Kellemesen meleg vízre van szükség, az ülőfürdőt naponta több alkalommal ismételhetjük, egyszerre 15-20 perc elég.
Maga a meleg víz is áldásos enyhülést hoz, de sóval és bizonyos gyógynövényekkel fokozhatjuk a hatást:
- A só – akár az egyszerű konyhasó is – nyugtatja a gyulladt, irritált részt.
- A kamillavirágzat gyulladáscsökkentő és fertőtlenítő hatású.
- A tölgyfakéregből készült főzet összehúzza az ereket, fertőtlenítő és gyulladáscsökkentő hatású.
- A diófa leveléből készült forrázat külsőleg alkalmazva gyógyítja a sebeket.
Aranyér helyi kezelésére használható még például a vadgesztenye és a körömvirág. Mielőtt azonban bárki a népi gyógymódokhoz fordulna, kérje ki orvosa véleményét, hiszen ezek az aranyér nem minden megjelenési formájában és stádiumában javasoltak. És ugye az is egyértelmű, hogy ne próbáljunk ki szakember véleménye nélkül mindent, ami csak szembejön csak azért, mert állítólag ismerősünk dédije esküszik a módszerre.
Igaz, vagy hamis?
Érdemes néhány, máig elterjedt hiedelemmel is foglalkozni az aranyeresség kapcsán: ha az ember tisztán lát, könnyebben kerüli el a bajt és a gyógyulás is egyszerűbb.
Az egyik tévhit, hogy hideg felületen ücsörögve aranyeret kaphatunk. Valóban nem tanácsos – főleg felhevült testtel – hideg kőre, padra ülni, de nem az aranyér miatt: annak kialakulását ugyanis nem a felület hőmérséklete, hanem a gyakori, hosszas ülés segítheti elő.
Nem igaz az sem, hogy a probléma csak az idősebb korosztályt érinti, mert bizonyos hajlamosító körülmények fennállása esetén fiataloknál is megjelenthet. Ha megtörténik, nem kell pánikba esni, hogy testünk egyik legféltettebb, legérzékenyebb területe netán sebészkés áldozatává válik. Az aranyérnek több stádiuma van, gyógyítására is számos módszer áll rendelkezésre, műtétre nem minden esetben van szükség.
Terhesség idején valóban megnő az aranyeresség esélye, hiszen a növekvő méh és magzat növeli a hasüregi nyomást, és a környező vénákra nehezedő terhelés is megnő. Az viszont nem igaz, hogy akinek aranyere van, kerülje a mozgást. Súlyemelgetés, hasprés, és más, a hasűri nyomást növelő tevékenységek persze kerülendők, de a rendszeres, könnyed testmozgásnak a megelőzésben és a gyógyulásban is fontos szerepe van.
