Nincs olyan, hogy egy étel egészséges

Legyen minden mentes! Nem kell a zsír, nem kell a szénhidrát! Nem kellenek az E-számos élelmiszerek! Amit együnk, az legyen egészséges! De tényleg egészséges az, amit eszünk? A kelkáposzta, az egészséges, a Big Mac sült krumplival nem az – ezt mondják az orvosok, a táplálkozási szakértők, a különböző sajtóorgánumok.

Pedig kevés veszélyesebb kifejezés létezik, mint hogy valami egészséges

– mondta Harry Balzer, a piackutató NPD Group elemzője a Washington Postnak. A cikk szerzője, Michael Ruhlman szerint is így van, amit egy példával mutat be. Egy kelkáposzta-saláta lehet finom, ha azt rendesen készítik elő, és ha maga a káposzta – még a földben – egészséges volt. De a tányéron a kelkáposzta már nem egészséges, viszont ennél van egy sokkal fontosabb tulajdonsága:

tápláló.

Van benne egy csomó olyan tápanyag, amire szüksége van a szervezetünknek. És ez nem, vagy hát nem csak szőrszálhasogatás, nem csak szakszavakkal való trükközés. Ha ugyanis az ember csak az „egészséges” kelkáposztát enné, akkor megbetegedne.

Az egészséges szó kiüresedett. Az ételeink nem egészségesek, mi vagyunk azok. Az ételeink táplálóak. A pontos kifejezés fontos, mert ez adja meg a kulcsot az embereknek, hogy kitalálhassák, mit egyenek. Mindenki össze van most zavarodva

– mondta Roxanne Sukol, megelőző orvostani specialista, a Wellness Enterprise orvosi igazgatója.

2015 márciusában az USA Élelmiszerbiztonsági és Gyógyszerészeti Hivatala, az FDA felszólította a magvas szeleteket készítő Kindot, hogy vegye le a csomagolásairól az egészséges szót, ugyanis a mandulában túl sok zsír van. Mire a Kind egy petíciót indított, hogy változtassa meg az FDA az egészséges kifejezésre vonatkozó szabályait.

Vagy: a proteinnel kapcsolatban általában pozitív jelentést párosítanak az emberek, elég csak az egyre népszerűbb  proteinszeletekre, proteinshake-ekre gondolunk. Itt van ezzel szemben a töpörtyű, amire nem úgy gondolunk, mint valamire, ami jót tenne velünk, hiszen rengeteg benne a zsír. Pedig a töpörtyű a zsír mellett állati bőr, ami meg szinte kizárólag protein. Ráadásul a zsír jelentős része a kisütéskor eltűnik, a bőr miatt lesz olyan ropogós.

Ha már zsír, kutatók több mint ezer nyers ételt vizsgáltak meg és állítottak sorrendbe aszerint, hogy melyik a legtáplálóbb (persze ez nem jelenti azt, hogy csak annak az evése elegendő lenne az egészségünkhöz). Ebben a nyolcadik helyen végzett a sertészsír, mert B-vitaminban és ásványi anyagokban gazdag, és több benne a telítetlen zsírsav, mit a marha- vagy bárányzsírban.

Ez az első tíz (egy hosszabb listát a BBC oldalán találnak):

1. mandula
2. csirimojó (egy gyümölcsfajta)
3. vörös álsügér
4. lepényhal
5. chiamag (azték zsálya)
6. tökmag
7. mángold
8. sertészsír
9. a cékla zöldje
10. csattogóhal

Arról nem is szólva, hogy ami valakinek „egészséges”, az másnak lehet, hogy nem. Egy 2015-ben megjelent tanulmány 800 embert vizsgált meg, arra voltak kíváncsiak, hogy egyes ételek hatására miként változik meg a vércukorszintjük. A Forbes írása szerint az eredményekben meghatározó volt a résztvevők testtömeg-indexe és kora, de például egy nőnek – akinek mindig is súlyproblémái voltak – a paradicsomtól szállt el teljesen a vércukorszintje, ami másoknál nem okozott problémát.

Gyakori az élelmiszerrel foglalkozó cégeknél, hogy úgy próbálják beállítani, hogy egy termékük „egészséges”, hogy lightnak, csökkentett szénhidrát-, zsírtartalmúnak, esetleg E-mentesnek nevezik, vagy azzal próbálják meg magukhoz vonzani a vásárlókat, hogy hozzáadott vitamint, ásványi anyagot tartalmaz.

A cikk elején említett Washington Post-cikk kezdi azzal, hogy egyszer egy nő egy karton zsírszegény Half-and-Halfot (alapvetően a tej és a tejszín közötti zsírtartalmú tejterméket) rakott a szalagra a szupermarketben. A cikk szerzője, aki ezt látta, megkérdezte, miért ezt vásárolta, mire az volt a válasz: mert zsírszegény.

De azt is tudja, hogy mivel helyettesítik benne a zsírt?

– kérdezte Ruhlman, a nő azonban nem tudta, hogy – mint kiderült – kukoricasziruppal, egy nem éppen a jótékony hatásáról híres összetevővel. De a nő ennek ellenére megvásárolta, mert úgy volt vele, hogy a zsír egészségtelen, amit feltétlenül kerülni kell.

Egy másik trükk, hogy egy terméknél fennhangon hirdetik, hogy például hozzáadott ásványi anyagokat, vitamint tartalmaz. Igen ám, de ezek nagy részénél van mit ezzel elfedni. Így – tegyük fel – finomított lisztet tartalmaz, ezzel elveszítve az értékes részét, a csírát és a korpát, amik a teljes kiőrlésű gabonában benne maradnak.

Magyarországon is nagyot mennek az olyan péksütemények, amiket alacsony szénhidráttartalmukkal reklámoznak. Ami igaz, de ettől még rengeteg bennük az energia, nem kis részben attól, hogy a szénhidrát lehet, hogy jóval kevesebb bennük, mint más átlagos kenyérben, zsömlében, de a zsírtartalma sokszorosa azokhoz képest. Az olyan termékekről nem is szólva, amiket úgy hirdetnek valamilyen mentesek, hogy természetszerűleg nem is kéne benne lennie olyan anyagnak. Például egy májasban gluténnek.

Hasonló az E-mentesség körüli hercehurca. Az E-számokat sokan az ördög termékeinek gondolják, pedig nem azokon múlik, hogy valami egészséges, vagy egészségtelen. Szinte mindennek van E-száma, az oxigéntől kezdve a vitaminokon át az aranyig, de a tartósítószereknek, színezőanyagoknak is. Az E-számok mögött olyan dolgok vannak, amik általában önállóan nem élelmiszerek, de attól például könnyebben eltarthatóak, szebbek, jobb ízűek lesznek, és ide tartoznak azok a vitaminok is, amiket előbb reklámcélúnak neveztünk, bár ettől még jót tesznek nekünk, ha az egész termék nem is.

Az sem igaz, hogy ez minden esetben mesterséges adalékanyagok lennének. Három kategóriát különböztet meg ebből a szempontból a Nébih (aminek az oldalán bővebben is lehet ezekről olvasni):

• az élelmiszer nyersanyagokból kivont természetes adalékanyagok,
• a szintén természetes anyagokból kivont természetes eredetű adalékanyagok,
• és a harmadik, a csak a mesterséges alapanyagok, amik nem találhatók meg a természetes élelmiszerekben, hanem művi úton állítják elő.

Ami még fontos az E-számokkal kapcsolatban: nem feltétlen kell őket feltüntetni a csomagolásokon, elég, ha a nevüket kiírják. Ezzel nem azt mondjuk, hogy tömjük magunkat E-számmal teli élelmiszerekkel, sőt érdemes kerülni, főleg azokat, amiken túl sok van feltüntetve, de nem igaz, hogy alapvetően baj lenne velük, vagy legalábbis nem az összessel.

Szóval az ételeink táplálóak lehetnek, mi pedig ettől egészségesek lehetünk. Csak – ha még nem is a szervezetünknek a legmegfelelőbb ételeket esszük – tudjuk, mit viszünk a szervezetünkbe, és ezzel kapcsolatban fontos a megfelelő információkat és szavakat ismernünk, használnunk.

Kiemelt kép: iStock