A heteróknak vannak biszexuális fantáziáik
A szexualitás nem fekete vagy fehér, és még csak nem is a szürke ötven árnyalata jellemzi, ezt már az ötvenes években megállapította Alfred Kinsey szexológus, akinek munkássága óriási port kavart annak idején. Ma már a cikkek címeit látva fel sem emeljük a fejünket a pánszexuális vagy a poliamor kifejezéseken, mondhatni kinyílt a világ kívülről nézve, bár természetesen sokaknak most sincs lehetőségük megélni a saját szexualitásukat úgy, ahogyan szeretnék.
Kinsey A szexuális viselkedés című könyveiben azt állapította meg, hogy mind a nők, mind a férfiak, akár házasok, akár nem, széles skálán mozognak a szexuális irányultságukban. A többség szexuális irányultságát egy grafikonon mutatta meg, a 0-tól 6-ig lévő skála bizonyítja, hogy az emberek többsége valahol középen helyezkedik el: igen kevés olyan heteroszexuális van (a skálán ez az 1), aki nem fantáziált azonos neművel, nem volt egyszer valamilyen homoerotikus kalandja akár. A homoszexuálisok (ez pedig a 6) közt is kevés olyan ember van, akiknek sohasem volt semmilyen érdeklődése az ellenkező nem felé, sem fantázia szinten, sem tényleges cselekvésben.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a nagyobb halmazba tartozó emberek mind biszexuálisok, egyszerűen csak azt bizonyítja a skála, hogy az emberi szexualitás igen színes és sokrétű, bárki felett ítélkezni pedig hülyeség. Hogy mennyire balgaság címkézni, az is jól példázza, hogy sok embernél gyakran ellentmondás van a szexuális viselkedés és a szexuális irányultság között, gondoljunk csak azokra a lányokra, akik performansz jelleggel azért tapogatják és csókolgatják egymást a diszkóban, hogy felhívják magukra a figyelmet, vagy azokra a családos férjekre, akik fiú szeretőket tartanak titokban.
Van különség aközött, hogy valaki heteroszexuális nőként poliamor kapcsolatban él, és a férje mellett leszbikus szeretője is van, és van különbség aközött, aki nőként heteroszexuális, monogám kapcsolatban él, és néha-néha leszbikusokról szóló pornófilmekre önkielégít érzelmi vonzódás nélkül. Az előbbit úgy nevezhetjük, biszexuális, utóbbi inkább csak kíváncsi. A pszichoszexuális fejlődésünkben valójában mindannyiunknál előfordulnak biszexuális élmények, amik teljesen természetesek.
Egyszer az életében szinte mindenki volt biszexuális
Kisgyerekkorban, amikor a pszichoszexuális fejlődés elkezdődik, körülbelül 3-6 évesen, előfordul, hogy a gyerek időszakonként mindkét szülőjébe egy kicsit szerelmes a maga módján, de jellemzően ebben a korban az ellenkező nemű szülő az érdeklődésük tárgya. A kamaszkor kezdetén, 11-13 éves korban, amikor a hormonális változások elindulnak a felnőttkor felé, megjelenik a szexuális vágy. Ebben a korban lehetnek biszexuális fantáziák, élmények, és ekkor már nagyon fontos a szülők hozzáállása, hiszen ha egy gyereket tiltanak, és nem élheti meg a természetszerű vágyait, megrekedhet a fejlődésében, ami már befolyásolhatja az identitását: az is lehet, hogy nem lesz képes később eldönteni a saját szexuális orientációját.
A kamaszkor végére vagy erre, vagy arra eldől valaki szexuális irányultsága, tehát lezárul a folyamat, akár úgy, hogy az ellenkező nemet választja, de a homoerotikus vágy rejtetten jelen lesz. Megtörténik, hogy valami megakadályozza a lezárást, és a serdülőkor biszexuális hajlama megmarad a felnőttkorban is.
Előfordulhat, hogy valakit gátol a biszexualitása abban, hogy teljes értékű életet éljen. Ha problémát, konfliktusokat okoz a párkapcsolatban (akár heteroszexuális, akár homoszexuális kapcsolatról legyen szó), akkor terápiára is szükség lehet a kiegyensúlyozott élethez. Megtörténhet, hogy a biszexuális ember nem érzi magát teljesnek egyik oldalon sem, és szüksége van arra, hogy a tartós kapcsolata mellett időnként megélje a vágyait: ők azok, akik harmadik fél bevonásával akár szeretőként, akár szvingerező párként megélik a vágyaikat. Ilyenkor természetesen nincs szükség terápiára, hiszen a partner beleegyezésével történik, nem pedig hűtlenség áll fent.
A társadalom többsége fel sem ismeri a biszexuálisokat, és nem is tartanak tőlük. A biszexuális emberek nem alkotnak olyan kisebbségi csoportot, mint a homoszexuálisok – annak ellenére, hogy az LGBTQ mozaikszó B betűje rájuk utal. A heteroszexuális emberek nem szólogatnak be rájuk, nem félnek tőlük, maximum a filmekben találkoznak a kifejezéssel vagy egy-egy színésznőről írt bulvárcikken keresztül. Talán emiatt is van, hogy a biszexualitás mint kifejezés valahogyan ki is marad a többség szótárából, néha meglepő, hogy mennyire gyorsan címkézünk, és ragasztjuk rá valakire a meleg, leszbi jelzőket, nem gondolva arra, hogy létezik más is e kettőn kívül.
