A szexterápia tulajdonképpen párterápia, a legtöbben párban keresnek meg egy szexuálterapeutát, hogy az segítsen javítani a szexuális életükön. Igen ritka esetben van csak a szexszel a gond, a legtöbb esetben a párkapcsolat egyéb területei akadályozzák a kiteljesedést. Párterápiára jellemzően a hűtlenség, megcsalás miatt érkeznek a páciensek, a társaikkal együtt.
A szexuális élet minőségi és mennyiségi romlása a megcsalás utáni trauma miatt érthető, bár sok-sok házaspárnál kiderül a négyszemközti beszélgetéseknél, hogy már a kapcsolat elején is voltak gondok a szexszel. A pasik a mennyiség miatt, a csajok a minőség miatt elégedetlenkednek, de jellemzően alkut kötnek önmagukkal, és haladnak tovább az életükkel, már az első években.
A terápiás ülések az első alkalommal a párral közösen zajlanak, utána két-két alkalommal a partnereket külön is megkérdezik a terapeuták a saját életükről. Ha a párt alkalmasnak találja a terapeuta arra, hogy a párterápiát elkezdjék, akkor minden olajozottan haladhat. Ha kitartóak, akkor pár hónapon belül viselkedésterápiával sokat tehetnek azért, hogy a kapcsolatuk megújuljon. Ez azonban igen ritka, a legtöbb esetben a négyszemközti beszélgetésekből kiderül, más-más problémák is akadályozzák a párt, nemcsak a megcsalás ténye, hanem az odáig vezető út. Jellemzően a kellő önismeret hiánya, a túl korai házasság vagy gyerekvállalás olyan akadályokat görget a szerelem elé, amit igen nehezen lehet áthidalni, de nem lehetetlen.
Normális a nemi szervem?
A fiúk és a lányok egyaránt aggódnak a nemi szervük külleme miatt, sőt olyanok is akadnak, akik erre vezetik vissza a szexuális problémáikat. Pedig sem a visszamaradt egyik here, sem az egy here, sem a túl nagy farokméret, sem pedig a kisajak formája nem tehető felelőssé. Nem lehet elégszer elmondani, hogy nincs két egyforma nemi szerv a világon, hacsak nem plasztikai sebész kreálta,
A kulturált szerető egy szót se szól a genetikai adottságok miatt, örül a változatosságnak, rácsodálkozik az egyediség szépségére, dicséri, elfogadja olyannak a partnert, amilyen.
Szakítsak vagy maradjak?
Sok esetben már az első telefonbeszélgetésnél azt kérdezik a kliensek, szakítsanak-e, pedig még csak az időpontot akarják megbeszélni. A terápiás ülések közben is sokszor szó esik erről, mintha a válás lenne a könnyebb megoldás. Főleg ahol gyerekek is vannak, a válás a legnehezebb út; természetesen van olyan, hogy jó döntés lehet a szakítás, de ez ritka. A házasságért, hosszú távú intim kapcsolatokért tenni kell, és jó, ha időben megkeresnek valakit, aki tud segíteni a gondok megoldásában. A terapeuta nem dönthet mások helyett, hiába látja a gondokat, problémákat, kutya kötelessége abban a célban segíteni a párt, amiért a segítségét kérték.
Működik, tessék mondani?
A terápiás program a rögzült viselkedések helyett új viselkedésre vezet rá, ez sok-sok házi feladattal, randizgatásokkal jár együtt. A program ismertetése után az első kérdések egyike, hogy ez biztosan működik-e. A válasz az, ha csinálják, igen, ha nem, akkor nem működik. Az is előfordul, hogy a kétkedő kérdések a megúszásra játszanak: mi lesz, ha mégse csinálják, ha nem úgy csinálják, ahogyan azt a terapeuta kéri. Ebben az esetben a terapeutának legalább ötféle más megoldás van a fejében, de értelemszerűen azt a házi feladatot kellene megcsinálni, amit először kér. Ha valaki nem akarja, halogatja, az is fontos információ a terápián.
Itt kell csinálni előtted?
A szexuális viselkedés megváltoztatására irányuló feladatoknál gyakori, hogy a párok valamelyik tagja megkérdezi, helyben, a terapeuta előtt kell-e gyakorolni a konkrét testiséget. Sem a korai magömlésre irányuló feladatokat, sem a fájdalmas közösülés elkerülésére irányuló feladatokat nem a terapeuta előtt kell gyakorolni, hanem otthon, kettesben vagy egyedül, ahogy a feladat igényli. A terapeuták nem nyúlhatnak egy ujjal sem a páciensekhez, Magyarországon nincs olyan terápiás szolgáltatás, mint amit A kezelés című filmben látni, tehát nem fekszik be a terapeuta a páciens ágyába.
+1 A mások élete
Szinte kivétel nélkül mindenki megjegyzi, hogy mi a normális; és ha konkrétabban rákérdezek, elmondják, hogy a viszonyítási alap az, hogy mások mit csinálnak. Az ismerősöket megkérdezve derül ki ez vagy az, és elhangzik a terápiás ülésen, hogy ők ebben vagy abban nem „normálisak”, mert mások nem így csinálják.
Az, hogy mások mit csinálnak ténylegesen, és mit állítanak magukról, két külön dolog. Ami az Instagramon és a Facebookon tökéletesnek tűnik, még rohadhat belülről.
A terapeuták már csak tudják, elvégre ott előttük mondják meg a valóságot a párok.
Kiemelt kép: Thinkstock
