Beleszerettem a kollégámba, így kezdődött az egész. Öt évvel ezelőtt munkahelyet váltottam, olyan munkahelyem lett, ahol legalább háromszázan dolgoztak. Senkim sem volt, egyedül éltem, épp egy szakítás után nyaldostam a sebeim. Körbemutattak az új kollégáknak, és amikor kezet fogtunk B-vel, már akkor éreztem, hogy megmozgat bennem valamit. Sokáig nem foglalkoztam ezzel, de ahogy minden nő ilyenkor, én is szépen öltözködtem minden nap, igyekeztem arra jönni-menni amerre ő van, fel akartam hívni a figyelmét. Nem tudtam róla semmit. Ahogy teltek a hónapok, egyre többet beszélgettünk, amikor kávét főztem, valahogy ott volt a konyhai résznél, ha a menzán ettem, ő is épp ott volt. Céges bulikra is eljártam, ahogy ő is, valahogyan egy társaságba keveredtünk és végül csókban végződött az egyik este. Ott kezdődött minden. Rengeteg szerelmes emailt kaptam, levett a lábamról.
Már belehabarodtam, amikor kiderült, hogy a felesége terhes. Mondanom sem kell, azonnal szakítottam, de ugye minden nap találkoznunk kellett, nem tartott sokáig a szakítás. Minden bedobott, úgy udvarolt, ahogyan kevesen, elmondta, hogy nem szerelmes a feleségébe, hogy ő nem is akart gyereket, és mindaddig, amíg nem találkozott velem, fogalma sem volt arról, hogy mi az a szerelem. Akkor kaptam észbe, amikor egyik éjjel a telefonhívására keltünk egy óriási szeretkezés után: éppen szült a felesége. Ez volt a legnagyobb pofon, ami azt hiszem, észhez térített, végül felmondtam, és kiléptem a munkahelyről, nem tudtam volna tovább ezt csinálni. A munkahelyi kapcsolat és affér olyan élettapasztalatot adott nekem, amit nem cserélnék le semmire, az érzéseket nem bántam meg, de azt igen, hogy családos emberrel és egy várandós nővel tettem meg mindezt. Félek, hogy ezt még visszakapom az élettől, de azóta is távol tartom magam a kollégális viszonyoktól.
A levelet Réka nevű olvasónktól kaptuk, aki már túl van az egész afféron, mégis, érthetően megviselték a történtek.
Mit lehet tenni?
A szeretői státusz igen nehéz, és akkor a legnehezebb, ha kollégával történik mindez. Ahogyan a családtagokat, úgy a kollégáinkat sem tudjuk megválasztani, ezzel együtt kell élni. Vannak szerencsés emberek, akik olyan helyen dolgoznak, ahol előírás, hogy senki nem kezdhet ki senkivel. És vannak olyan szerencsés emberek, akik olyan helyen dolgoznak, ahol nincsenek tiltások és tabuk. A munkahely rendkívül jó közeg az ismerkedésre, elvégre nagy valószínűséggel hasonló érdeklődési körű, hasonló észjárású, hasonló képességekkel rendelkező emberek közé csöppenünk. Ha jó a társaság, és sokat járnak össze, óhatatlan, hogy valakik közt több is lesz.
Olvasónk olyan férfival találkozott, aki szóban ugyan elkötelezte magát, de lelkileg nem. Mivel a másik oldalt nem ismerjük, a leírtakból feltételezhető, hogy érzelmileg sivárabb, szexmentes kapcsolatban élhetett a férfi a házasságában. Sokan mindezek ellenére erős kapcsolatban élnek, és ellenállnak a kísértésnek, de vannak, akik az intimitásban jóval többre vágynak és be is zsebelik, ha találkoznak egy arra alkalmas személlyel.
Ha mindezek mellett is a szeretői státusz mellett voksolunk, akkor nincs más választás, mint a felelősségvállalás. Erre mondják azt a hétköznapokban, hogy csak az csinálja, akinek van ehhez gyomra. Éveken át el lehet húzni egy szeretői viszonyt, némelyik tartósabb, mint a házasságok.
A házasságok, hosszú távú párkapcsolatok akkor nem fognak elszürkülni, ha a hétköznapok nem unalmasak együtt, ha a közös társas élettel törekednek arra a párok, hogy változatosság legyen az életükben.
A szeretők, pláne, ha egyedülállóak, gyakran gondolhatnak arra, hogy többet is akarnak, mint árnyékban élni. Ez teljesen normális, azonban a körülmények értelemszerűen megakadályozzák a közös jövő tervezgetését. Van olyan helyzet, amikor a férfi elválik a szeretőért és új életet kezd, és van olyan is, amikor a feleséget választja. De honnan tudhatja azt a szerető, hogy reménykedhet? Csak abból, ha megfigyeli a férfi viselkedést, és elemzi: milyen mértékű a szeretet a házastárssal? Mennyire alkalmazkodnak egymáshoz? Egészséges-e a légkör, amiben gyereket nevelnek, ha van családja? Mennyire képes a félrelépő fél saját magát kifejezni a házasságban? Ha ezekre a szerető őszintén keresi a választ, tudni fogja, van-e értelme annak, hogy tovább folytassa a szeretősdit. Feltéve, ha többet akar, és nem elégszik meg annyival, amennyi neki jut.
