Július elején történelmet írtak a Testnevelési Egyetemen: az intézmény fennállása során először diplomázott látássérült hallgató nappali tagozaton. Ám a 24 éves Fóris Norbert diplomaosztója nem csak emiatt volt különleges: a fiatalember egyetemi tanulmányai idején végig vele volt vakvezető kutyája, Luna, akit az egyetem szintén oklevéllel jutalmazott.
Norbert azt mondja, azért a Testnevelési Egyetem sportszervező szakát választotta, mert világéletében sportolt, és szerette volna megismerni a sportnak a másik oldalát, a hátterét is. Ha lehetősége nyílna rá, nagyon szívesen tenne valamit a magyar parasportért, szívesen dolgozna a paralimpiai bizottságban.
Mivel ő volt az egyetem első nappali tagozatos látássérült hallgatója, eleinte nagyon nehéz volt számára beilleszkedni, de idővel mindenki belerázódott a helyzetbe, így már ő is jól érezte magát az egyetemen.
Elmondása szerint az oktatók vegyesen viszonyultak hozzá: volt, aki nagyon nyitott volt, de azért olyanokkal is találkozott, akik eleinte féltek tőle, igaz, később ők is megnyíltak. A hallgatótársaival jó kapcsolatot ápolt, azt mondja, örömmel fogadták kutyáját, aki ott volt vele a tanórákon és a vizsgákon egyaránt.
Norbert egyetemi követelményei annyiban különböztek társaiétól, hogy néhány gyakorlati tárgyát adaptálták, ami annyit jelentett, hogy például tornából nem kellett a gyűrűn vagy korláton olyan magas szinten teljesítenie a gyakorlatot, mint társainak, hanem ehelyett talajtornát írtak elő neki.
A 24 éves fiúnak minden tárgyból szóban kellett vizsgáznia, de a követelmények ugyanazok voltak, mint a többi hallgatónak. Eleinte azért sokszor érezte azt, hogy nehéz fába vágta a fejszéjét, de vett minden akadályt. Mi több, indult az Országos Tudományos Diákköri Konferencián is, amelyen harmadik helyezést ért el, dolgozata a sport fiatal felnőtt látássérültek életminőségére gyakorolt hatásával foglalkozott.
Norbert nem is áll meg egy diplománál, szeptemberben folytatja tanulmányait. Igaz, nem minden úgy alakult, ahogy szerette volna, mivel Győrbe és Pécsre is beadta a jelentkezését sportmenedzser és közösségi és civil tanulmányok mesterszakra, de mivel egyik sem indult el, így a Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyik alapszakán tanul majd szeptembertől.
Így is csak én járhatok
– mondja nevetve Norbert, aki egyébként kiváló minősítésű diplomát szerzett a Testnevelési Egyetemen, így a pontok alapján könnyedén bekerült volna bármelyik intézménybe.
És ez még nem is minden, hiszen egy OKJ-s gyógymasszőrképzésre is beadta jelentkezését, így unatkozni biztosan nem fog. A masszőrszakma mindig is érdekelte, és most nyílt lehetősége a látássérülteknek arra, hogy egy ingyenes képzésen, akadálymentes tananyag segítségével sajátíthassák el a szakmát.
Tanulmányai mellett Norbert mindig igyekszik időt szakítani a sportra is, rendszeresen dzsúdózik, fut és túrázik. Általános iskolás kora óta része az életének a sport, rengeteg dolgot kipróbált a jégkorcsolyától a sakkig. Kilenc hónappal ezelőtt 26 nap alatt 720 kilométert gyalogolt az El Camino zarándokúton, egy hete pedig a magyarországi El Caminót is teljesítette, Budapesttől Lébényig 8 nap alatt tette meg a 200 kilométeres túrát.
A magyar túra könnyebb volt, én imádtam.
Az El Caminóra kilenc hónappal ezelőtt egy férfi kísérte el, aki a Suhanj Alapítványt kereste meg azzal, hogy szeretné egy látássérült oldalán megcsinálni a túrát, mert zárkózott embernek tartja magát, és úgy gondolja, hogy azáltal, hogy látássérültnek segítene, nyitottabbá válna.
A segítőm aztán azt mondta, nélkülem az egész túrának nem is lett volna értelme.
A magyar útra pedig egy 70 fős zarándokcsoporttal indult el, azt mondja, a kihívás motiválta, és persze mindig szeret közösségben lenni, új embereket megismerni. Már kétszer lefutotta a félmaratont, szeptemberben tervezi a harmadik próbát. Ha nem tud rá jól felkészülni, akkor váltóban indul, de az biztos, hogy ott lesz a rajtvonalnál az ősszel.
Norbert kicsit bánja, hogy nem kezdett el komolyabban foglalkozni a sporttal, de úgy van vele, ki tudja, mit hoz a jövő, még akár parasportoló is lehet belőle. Mivel azt hitte, Győrbe vagy Pécsre költözik majd a tanulmányai miatt, mostanában ott keresett sportolási lehetőséget, de így, hogy nem indultak el a választott szakok, nem tudja, merre folytatja majd.
Jó lesz ez, mindig az adott helyzetből kell kihozni a legjobbat.
Norbert már elkezdett nézelődni az állások között, úgy látta, nem lenne könnyű dolga látássérültként munkát találni. Azért úgy érzi, hogy 24 évesen még bőven van ideje tanulni, így nem aggódik. Közben korábbi vakvezető kutyáját, Lunát “nyugdíjazták”, így már Gyömbér segíti a mindennapokban.
Persze, hogy hiányzik, nagyon nehéz volt őt elengedni.
A látássérült fiú már közel öt éve közlekedik kutyával, elmondása szerint sokkal könnyebb így, hiszen nem kell támpontokat keresnie, gyorsabban is halad, illetve tudja mondani segítőkutyájának, hogy éppen lépcsőt vagy járdát kell keresnie.
A 24 éves fiú egyébként szabadidejében standupos fellépéseket is tart, igaz, mostanában kevesebbszer áll színpadra, körülbelül két-három havonta lép fel. Ez a hobbija, a vele történt eseményeket próbálja ironikusan tálalni a közösségnek.
Ha nem olyan poénnal nyitok, ami a látássérüléssel kapcsolatos, akkor nem is mernek rajtam nevetni.
Ezért a műsor elején egy könnyű poénnal oldja fel a közönséget, ami után a publikum már nevetni is mer. Utálja, ha sajnálják, őt nem zavarja, hogy nem lát, így fogadta el magát.
Kiskoromban mindig azt mondta anyukám, hogy én a szépet látom, ők meg a csúnyát. Így próbálta meg velem elfogadtatni a helyzetemet. Sikerült neki.
