Élete egyik legszörnyűbb pillanataként mesélt egy anya arról, amikor rájött, hogy négyéves kisfia megölte a család kiskutyáját. A névtelenségét megőrző nő, a brit szülők a legnagyobb közösségi hálózatán, a Mumsnet.com-on kért segítséget.
Azt írta, hogy már abból tudta, hogy valami nagy baj történt, ahogy a kisfia odament hozzá. „Feljött a lépcsőn hozzám az emeletre, és kérlelt, hogy öleljem és pusziljam meg, mielőtt bevallotta, hogy bántotta a kutyát.”
A kisfiú csak játszani akart a kutyussal, a levegőbe dobálta, ahogy a plüssállatait szokta. Sajnos elejtette a kutyát: „azonnal eltört a gerince, amint földet ért. A fiam fogott egy játék mackót és egy idei azzal próbálta keltegetni” – írta a kétségbeesett anya. A többi szülőtől azért kért tanácsot, mert szerette volna tudni, hogy mindez azt jelenti-e, hogy a gyermeknek a lelke mélyén rejtőző problémái vannak, illetve lehetnek-e az esetnek negatív következményei.
Az anya bejegyzésére rengeteg válasz érkezett, de annyira heves alakult ki a téma érzékenysége miatt, hogy az oldal moderátorai kénytelenek voltak mindent törölni az oldalról. Az esetről beszámoló brit Metro a Psychology Today című szaklap egy korábbi cikkére hivatkozva azt írja, hogy a kisfiú anyjának nincs oka aggodalomra.
Hatéves korukig a gyerekek általában nem értik meg, hogy az állatok éreznek, ezért nem szabad velük úgy bánni, mintha játékok lennének. „Az állatok ellen irányuló agresszió, ebben a korban nem annak a jele, hogy mániákus gyilkos lesz valakiből, amikor felnő. A gyermekek energikussága és kíváncsisága néha negatív hatással van az őket körülvevő háziállatokra. Ha ilyen balesetek történnek, akkor mindig el kell magyarázni, a gyereknek, hogy mi történt, és azt, hogy hogyan kell bánni az állatokkal.”
(Borítóképünk illusztráció!)
