Nem kell elővenni a farkad szexterápián

Mi történik szexterápián? Miről szól pontosan? Hány alkalommal kell menni? Mit kell ott csinálni? – akinek megfordul a fejében, hogy a gondjaira terapeuta segítségét kéri, általában ezekre a kérdésekre keresi a választ.

Ahhoz, hogy a párkapcsolat kiegyensúlyozottan működjön, négy dolognak kell rendben lennie: az érzelmi intimitásnak, a gazdasági együttműködésnek, a testiségnek és a barátságnak. A szex nem minden, de ha nem működik, ha akadozik, ha gondok vannak, ha bármelyik fél rendszeresen a másikat hibáztatja a szexben, vagy elvárásként van jelen, akkor kimondható, hogy ez csak tünet, valami más baj tünete.

A szexterápia egyet jelent a párterápiával, elvégre még a pornófüggő, korai magömléses zavarral küzdő, egyedülálló férfi is azért keres fel szakembert, mert partnerhelyzetben szeretne szégyenmentes szexuális életet élni.

A szexterápia célja tehát, hogy segítsen a boldog és egészséges szexuális életben. A terapeuták dolga, hogy segítsenek megérteni a különböző blokkokat a testben és a lélekben, hogy segítsenek megtanulni az örömteli szexualitást. Sok embernek nehezére esik beszélni a szexről, pláne idegenek előtt. A szexterapeuták feladata az is, hogy segítsenek megnyílni annyira, hogy a kliens nyugodt, biztonságos környezetben beszélhessen őszintén önmagáról – figyelembe véve, hogy a kliens talán életében először tárulkozik ki valaki előtt ilyen mélységben. A kliens diktál, azaz a terapeutának azt kell szem előtt tartania, mi a kliens egyéni célja a terápiával. Akkor is, ha békák potyognak az égből, ezt kell elsősorban figyelembe vennie. Tehát ha valaki meg szeretné tartani a párkapcsolatát, de a terapeuta úgy látja, hogy a kapcsolatnak semmi értelme, akkor sem avatkozhat bele. Egyszerűen nem etikus, ha a szakítás felé tereli a párt, ha teljesen más a cél. A közös cél eléréséért a kliens és a terapeuta is elkötelezi magát, ez befektetés, érzelmileg is, időt tekintve és az anyagiakat nézve is. De megéri a nehéz munka, hiszen az örömteli, harmonikus élet a cél.

A terápiás ülések általában mindenkinél három egymást követő alkalommal indulnak hetente, ezt hívják (szex)anamnézisnek. Ebben az időszakban a terapeuta megismeri a kliens életét, azt, hogy milyen motivációk hajtják, milyen az ő személyisége.

Hogy a kliens mit utál, mit szeret, hogyan ismerkedik másokkal, hogyan élte meg az első menstruációját, első magömlését, honnan, kitől tanult meg férfi/nő lenni, milyen élményekkel gazdagodott a szerelmi életében óvódáskora óta.

A terapeuta kérdezget, ezt úgy kell elképzelni, mint egy tartalmas beszélgetést – általában háromszor egy órát vesz igénybe. Az ismerkedési fázis után a terapeuta kész tervvel a fejében várja a klienst, és elkezdődik az érdemi munka: attól függően, hogy kinek milyen gondja van, jellemzően házi feladatokkal, folyamatos visszajelzésekkel és levelezésekkel telik a következő két-három hét. Ebben az időszakban akkor találkozik a kliens és a terapeuta, ha feltétlenül kell. A következő alkalmak is körülbelül 2-3 hetente esedékesek, attól függően, hogyan halad az egyén a feladatokkal, milyen változások indulnak el benne, mennyire nyitott arra, hogy változtasson a szokásain. A terápia teljes menete után van még egy találkozó, két-három hónappal vagy félévvel később ismét találkoznak, hogy megbeszéljék a történteket, a változásokat, ezzel végleg lezárják a terápiát. Természetesen a módszertan változhat, jellemzően ez a kognitív viselkedésterápia menete szexterápián.
Senkinek nem kell tehát levetkőznie a szexterapeuta előtt,

nem kell megmutatni a különböző elváltozásokat a nemi szerveken – előfordul, hogy a kliens magától szeretné bizonyítani a korábbi operációkból megmaradt sérülést, de ez nem jellemző. Bár bizonyos szakkönyvek előírják, de nem történik meg, hogy a szexterapeuta a vaginizmusban szenvedő nő hüvelyét gumikesztyűvel megvizsgálná, ez egyértelműen a nőgyógyászok feladata.

Az alábbi jelei vannak annak, ha rossz terapeutát választottunk:

• Ha a kliens személyiségét akarja megváltoztatni, ahelyett, hogy a kliens életét megnehezítő rögzült viselkedési mintákon változtatna.
• Önmagáról beszél, a saját magánéletét hozza fel példának.
• Ha nem figyel a kliensre, és olyan feladatot ad, amit gyűlöl a kliens csinálni, például, aki nem szeret csókolózni, annak nem szabad heti 1 órányi csókolózást házifeladatként előírni.
• Ha sokkal többször kell hozzá menni, mint ahogy indokolt lenne, például a merevedési zavarban küzdő férfi terápiája félévnél tovább, akár egy évig is tart a kognitív viselkedésterápia (kivéve, ha nincs erőszak vagy abúzus a háttérben, ami indokolttá tenné)
• Ha fel akarja szedni a klienst, flörtöl vele.
• Ha nem emlékszik a kliens nevére és annak gondjaira.
• 100%-os garanciát ígér: senki, egy terapeuta se ígérhet 100%-ot.
• Ha nem kérdez rá a testi egészségre, a hormonális változásokra, és azonnal lelki problémaként kezeli a gondot.

Csak úgy nem nevezheti magát valaki szexterapeutának, végzettség, diploma, bizonyítvány kell hozzá, így a kóklereket könnyű kiszűrni: aki a weboldalán nem tünteti fel pontosan, hol végzett, milyen tanulmányokat folytatott, az nagy valószínűséggel nem rendelkezik a megfelelő szaktudással. Amikor felmerül, hogy szexterapeuta segítségét kérje valaki, de bátortalan, célszerű emailben a felmerülő aggályokat tisztázni, és érdemes az anyagiakra is rákérdezni.