A napokban került boltokba a Chio legújabb, kifejezetten a magyar piacra alkotott terméke, a lángosízű chips. Noha a gyártó streetfood-sorozatából ismerhetjük már a cevapcicis, giroszos, sajtburgeres és pizzás chipset is, az új párosításon így is sokan elámultak, Ceglédi Zoltán politikai elemző például egyenesen élelmiszeripari anarchiát kiáltott.
Megkerestük hát a chipseket gyártó Intersnack Magyarország piackutatási vezetőjét, hogy megismerjük a lángosos chips és társai keletkezéstörténetét, illetve a chipspiac mozgatórugóit.
„Körülbelül három éve kezdtünk foglalkozni a gondolattal, hogy elindítsunk egy utcai eledeleket felelevenítő termékcsaládot, majd 2015-ben jelentek meg az első családtagok” – mondja Szabó Gábor, aki egyben a Hazai Snackgyártók Érdekegyeztető Fórumának főtitkára is.
Elsősorban az adott országban ismert és kedvelt ételekben gondolkodnak, emellett pedig egy több mint ezerfős online kutatással is megpróbálták kifürkészni, hogy a magyar fogyasztók mit gondolnak egy-egy ötletről. Ebből derült ki például, hogy a giroszos és a pizzás ízesítésre kíváncsiak a magyarok, a lacipecsenyés chips gondolata viszont csúnyán elhasalt a teszten.
A magyaroknak nem kell az ungarisch
Az ilyen felmérésekre már csak azért is szükség van, mert országonként jelentősen eltér, hogy milyen chipseket preferálnak a vásárlók.
„A skandinávoknál például nagyon mennek a kapros termékek, míg a brit piacon az ecetes a második legkedveltebb ízesítés. Ezt a terméket az évek során itthon is többször leteszteltük, de soha nem ért el kielégítő eredményt a fogyasztók körében. Azonban a korábban Angliában élt és onnan hazatért vagy hazalátogató magyarok évek óta rendszeresen írnak nekünk, hogy vezessük be ezt az ízt. Néhány éve beadtuk a derekunkat, mert azt gondoltuk, hogy bár kevés ember szereti az ecetes chipset, de bizonyára gyakran vásárolná. Azonban néhány hónap után kiderült, hogy a (volt) angliai magyarok nincsenek elegen ahhoz, hogy a kínálatunkban maradjon.
De fordítva sem mindig működik a dolog: Németországban a rólunk elnevezett – bors, fokhagyma, édes paprika, vöröshagymapor alapú – ungarisch ízesítés az abszolút kedvenc, ehhez képest, amikor itthon teszteltük nem nagyon lelkesedtek érte a fogyasztók.”
A chipsfogyasztás kétharmados törvénye
Alapvetően szinte minden országban két-három ízirány teszi ki a megvásárolt chipsek kétharmadát, a maradék egyharmadot pedig a kísérletező kedvű fogyasztóknak szánják, viszonylag gyorsan változó termékpalettával. A legtöbb országban még mindig az egyszerű sós chips a favorit, a magyarok azonban eltérnek az átlagtól.
A merészebb ízesítések tehát eleve egy szűkebb kör igényeit próbálják kiszolgálni, de Szabó Gábor szerint még így is számos félreértés övezi ezeket. „Sokan írták nekünk, hogy nem is ilyen egy girosz vagy egy sajtburger. Mi azonban ízkompozíciókat, ízvilágokat kínálunk. Olyan összetevők, mint egy zsömle vagy egy húspogácsa nyilván másként adnak át egy fűszerezést, nekünk viszont csak egy vivőanyagunk van, a burgonyaszelet, azon keresztül kell mintegy villanásszerűen felidéznünk ezeket az ételeteket.”
A chips sem bír el mindent
És hogy miképp lesz egy krumpliszelet pizza- vagy sajtburgerízű?
„Nincs ebben semmi boszorkányság, megnézzük, melyek azok a jellegzetes fűszerek, amelyek megadják az ételek a karakterét, és ezeket összekeverjük. Előfordul, hogy a fűszerek olajait, kivonatait használjuk, mert gyorsabban és koncentráltabban hatnak a nyelv ízlelőbimbóira.”
De ez a módszer sem működik minden esetben, a majonézes chips például megvalósíthatatlan álomnak bizonyult.
Egy kollégával egy németországi fejlesztőlaborban két napon át próbáltunk megtalálni a megfelelő összetevőket. Aztán rá kellett jönnünk, nincs olyan, hogy majonézíz. Az egy állag. Pusztán fűszerekkel nem lehet létrehozni.
Gondban vannak a magyar konyhával
A cégnél – más gyártókhoz hasonlóan – világszerte igyekeznek az adott nemzetekre jellemző, hagyományos ételeket megidézni a chipseken, ennek ékes példája a lángosízű változat. Más magyaros ízeket is rendszeresen tesztelnek, ám nincs könnyű dolguk. „A magyar konyha ugyanis meglehetősen húsalapú, a húsos dolgok pedig nem mindig hitelesek egy chipsen. A pizza jellegzetes fűszerezését vissza lehet adni sajt- és oregánóporral, a lángosét fokhagyma- és tejfölporral, de az nem működik, hogy ledarálom a marhapörit, kiszárítom és rászórom.”
Amikor aztán sikerül dűlőre jutni abban, hogy milyen ételt lehet jól visszaadni egy chipsen, következik az arányok aprólékos kikísérletezése. „Bár tapasztalt szakemberek fejlesztik a termékeket, az első változat alapesetben ritkán jön be, mondjuk nem elég sós, vagy túlteng benne a szerecsendió. Ilyenkor aztán legyártunk az eredeti ízprofiltól olykor teljesen elütő ízesítéseket is. A giroszos chipsben például körülbelül tízféle fűszer van, rengeteget csiszolgatták a kollégák, mire előhozták a másodikként, majd harmadikként megjelenő ízárnyalatait. Büszkék is vagyunk rá, és a vásárlók is szeretik.”
A termékmintákat ebben a fázisban is több száz ember részvételével tesztelik, az egyetlen kritérium, hogy a tesztelők ne legyenek alapvetően elutasítók a chipsekkel szemben, illetve havonta legalább egyszer vásároljanak is valamilyen chipset. Az intenzív fűszerezés miatt nem érdemes egymás után többféle chipset megkóstolni, mert úgyis az első változatot fogjuk a legdominánsabbnak érezni, ezért a gyártó inkább házhoz visz egy-egy zacskóval kérdőívek kíséretében, ez a látogatás pedig rendszerint három-négy mintával megismétlődik, mielőtt egy terméket végül gyártásra küldenek.
A lecsós chips tanulsága
Amikor a lángosos chipsről beszámoltunk, megkérdeztük a 24.hu olvasóit, ők milyen magyaros ízesítésű chipset fogyasztanának szívesen? A szavazásban jelenleg – több mint 2700 voks után – fej fej mellett vezet a lecsós és a töltött káposztás chips. Megkérdeztük Intersnacknél 19 éve dolgozó piackutatót, fontolóra vették-e már valamelyik bevezetését, ám mint kiderült, nyitott kapukat döngettünk.
„Volt lecsós chipsünk, valamikor 2003 körül, kifejezetten szezonális terméknek szántuk. Elképesztően finom lecsó íze volt, a maximumot mégsem sikerült kihozni belőle, ugyanis ez a könnyű, zöldséges íz jobban érvényesült volna egy vékony krumpiszeleten, mi viszont vastag chipsre szórtuk, amely az erőteljes sült krumpli aromájával kicsit zavarta a paprika-paradicsom ízkombót” – szűrte le a tanulságot Szabó Gábor, akitől azt is megtudtuk, hogy ugyan töltött káposztással nem, de székelykáposztás chipsszel már szintén jelentkeztek 2005 őszén.
