Teleki Pál, a nemzetközileg ismert és elismert földrajztudós fiatalon elkezdett politikával foglalkozni, mindössze 26 éves volt, amikor 1905-ben országgyűlési képviselővé választották. A trianoni békekonferenciára ő készítette el a híres “vörös térképet”, amely a Magyari Királyság nemzetiségi eloszlását ábrázolta az 1910-es népszámlálás adatai alapján. Tudósként a Földrajzi Társaság főtitkára volt, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, egyetemi tanár, a Műegyetem elődjének rektora.
Próbált kimaradni a háborúból
Országgyűlési képviselő volt, az első világháborúban önkéntesként szolgált, majd az őszirózsás forradalom idején visszavonult, a tanácsköztársaság idején Svájcba emigrált, innen hazatérve nevezte ki Horthy kormányfővé. Szűk egy évet maradhatott hivatalában, mert IV. Károly első visszatérési kísérletekor kompromittálta magát: Szombathelyen találkozott a királlyal.
Első miniszterelnökségéhez fűződött a zsidóság ellen irányuló numerus clausus törvény, amely a magyarországi nemzetiségek arányában osztotta el a felsőoktatási helyeket.
Szerepe lehetett a francia gazdaság romba döntését célzó frankhamisítási botrányban, de egészen 1938-ig nem tért vissza nyíltan a politikába. Ekkor az Imrédy-kormányban volt kultuszminiszter, majd 1939 tavaszától haláláig ismét kormányfőként dolgozott. E két évben fogadták el a második zsidótörvényt, tért vissza Észak-Erdély, és történt meg a bevonulás Kárpátaljára. Legfőbb célja az ország semlegességének, erőforrásainak megőrzése volt:
- igyekezett jó kapcsolatot ápolni az angolszász hatalmakkal;
- megtagadta Hitler kérését, hogy a németek Magyarországon keresztül szállítsák katonáikat Lengyelország ellen;
- számtalan lengyel menekültet fogadott be az országba.
Megoldhatatlan helyzetbe került
Mozgástere nagyon szűk volt, 1940. november 20-án Magyarország is csatlakozott a Japán, Olaszország és Németország között létrejött, kölcsönös politikai, gazdasági és katonai segítséget garantáló háromhatalmi egyezményhez. Ez nyilvánvalóan nagy feketepont volt a nyugati szövetségesek szemében, így “ellensúlyként” Teleki 1940. december 12-én örök barátsági szerződést kötött Jugoszláviával.
Nem tartott sokáig. A következő év tavaszán déli szomszédunknál egy németellenes katonatiszti csoport vette át a hatalmat, amit Hitler nem nézett tétlenül, a délszláv állam megszállásához pedig magyar katonai segítséget és az országon való átvonulás engedélyezését kérte. Teleki kilátástalan helyzetbe került. A honvédség vezérkarán keresztül hatalmas volt a nyomás, a németek ráadásul a Délvidék egy részének visszacsatolását ígérték. A másik oldalon viszont Nagy-Britannia világossá tette: a Jugoszlávia elleni katonai akció hadüzenetet von maga után.
Két levél
A miniszterelnök nem bírta el a terhet, 1941. április 3-án főbe lőtte magát a Sándor-palotában lévő lakosztályában. Két levelet hagyott a kormányzónak:
Főméltóságú Úr!
Szószegők lettünk – gyávaságból – a mohácsi beszéden alapuló örökbéke szerződéssel szemben. A nemzet érzi, és mi odadobtuk becsületét.
A gazemberek oldalára álltunk – mert a mondvacsinált atrocitásokból egy szó sem igaz! Sem a magyarok ellen, de még a németek ellen sem! Hullarablók leszünk! a legpocsékabb nemzet.
Nem tartottalak vissza.
Bűnös vagyok.
Teleki Pál
1941. ápr. 3.
Főméltóságú Úr!
Ha cselekedetem nem is sikerülne teljesen, és még élnék, ezennel lemondok.
Mély tisztelettel
Teleki Pál
1941. ápr. 3.
Az angolszász közvélemény kétségbeesett németellenes megnyilvánulásként értékelte Teleki lépését, a londoni parlament a háború végéig üres széket tartott fenn számára. Horthy Bárdossy Lászlót nevezte ki kormányfőnek, a Magyar Honvédség pedig április 11-től csatlakozott a Jugoszláviát megszálló erőkhöz.
Öngyilkosság
A magyar közvélemény megdöbbenéssel értesült a miniszterelnök öngyilkosságáról, sokan el sem akarták hinni. Nyári Gábor a Rubicon történelmi magazin egy korábbi számában idézi a kortársakat:
- Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: “Belesápadtam, és nem jutottam lélegzethez, az volt az első gondolatom, hogy végünk van. Aztán pár percre rá iszonyú repülőgépbúgás, és óriási sebességgel rajokban összevissza, nagy hasas német repülőgépek zúgtak el felettünk. […] Könnyekkel volt tele a torkom. Mi van itt? Ezért kellett meghalnia. Merénylet vagy öngyilkosság?”
- Apor Vilmos győri püspök: “Szinte nem tudom elhinni. Ez a higgadt, józan, kiegyensúlyozott és vallásos ember, hogy jutott ilyen lelki krízisbe?”
- Habsburg Ottó: “Tudom, hogy Hitler parancsára ölték meg.”
A találgatások ma is folynak, Teleki halála körül még most is sok a kérdés. A történettudomány hivatalos álláspontja az, hogy a miniszterelnököt nem ölték meg, hanem öngyilkos lett. A “dilemmákat és hiedelmeket” itt közölte Ablonczy Balázs történész egy lényegre törő cikkben.
