Maugerisz leszármazottja lehetett Álmos nagyfejedelem

A magyarság korai történetével kapcsolatban olyan kínzó forráshiánnyal küzdünk, ami a legtöbb kérdés megválaszolását szinte lehetetlenné teszi. A Volga mentén folyó kutatások reményt keltőek, de ma még nem tudjuk, honnan indultunk, kik voltunk, egyáltalán mikor jelent meg a magyar etnikai tudat.

Bár már rég nem gáncs nélküli, de a finnugor eredet a legelfogadottabb, a Jézus leszármazottai vagy földön kívüli gyökerekkel dolgozó vad elméletek pedig mindig is lesznek. Érdekes a hun-magyar rokonság is, amelyet már első krónikásaink is tényként közöltek, de egész a legutóbbi századokig teljes körben elfogadott volt.

A magyar szó jelentése

Ide (is) tartozik a magyar népnév, ami vitán felül népünk önmagára használt elnevezése. A leggyakoribb magyarázat szerint a szó finnugor magy (ember) és a hasonló jelentésű ar összeolvadásából származik, de utóbbi rejtheti az er népnevet is. Mások a “mansi ember” szóösszetételből eredeztetik. A latin Hungarust pedig bármennyire is szeretnék sokan hunnak értelmezni, a legelfogadottabb történészi álláspont szerint az onogur népnév módosult alakja.

De elgondolkodtató a hun eredet is, amiről korábban Szabados György történésszel beszélgettünk, az elmélet levezetését itt olvashatja. Történeti források támasztják alá, hogy a Fekete-tenger környékén élő kutrigur hunok felett 528-ban egy Muagerisz nevű uralkodó vette át a főhatalmat. Többen gondolják úgy, e személynév válhatott a IX-X. századra népnévvé. Akárcsak az Oszmán birodalom a dinasztialapító I. Oszmán után.

Innentől hatalmas fehér folt virít az erős “Attila-tudattal” rendelkező Álmos színre lépéséig. Nem tudni azt sem, hogy a későbbi nagyfejedelem saját, Muagerisz után magyarnak nevezett nemzetségével, hadseregével kívülről hódította meg, vagy kíséretével belülről szervezte meg a Bizáncban erős szabirokként ismert konglomerátumot, a későbbi “magyarokat”. Továbbra is hangsúlyozzuk, Álmos létező történelmi személyén kívül minden más feltételezés. De erre is van analógia: a dunai bolgárok az általuk meghódított szláv lakossággal szerveztek államot. A bolgár-török nyelv idővel kikopott, a nép elnevezése viszont maradt bolgár.

Álmos az első magyar nagyfejedelem

Mindez persze egyáltalán nem jelenti a hun-magyar rokonságot, még azt sem tudjuk, Álmos egyáltalán ugyanazt a nyelvet beszélte-e, mint az erős szabiroknak nevezett népe. Eredetünkkel kapcsolatban egyetlen egyben lehetünk biztosak: magyarok vagyunk. Egy olyan közösség, ami így, ezzel a névvel már a IX. században megjelent az írott forrásokban, és egyetlen sztyeppei népként megőrizte függetlenségét, sikerrel betagozódott a keresztény Európába.

Rátérve tehát Álmosra, annak ellenére, hogy a mai Magyarország egyik alapítóját tisztelhetjük benne, igen kevés konkrétum maradt fenn róla. Anonymus szerint 819-ben született, nagyra hivatottságáról pedig a Turul-monda árulkodik. Talány, a Névtelen honnan vette az évszámot, de nagyságrendileg helyes lehet.

Mai tudásunk szerint ő volt az, akinek nagyfejedelemmé válásával megszületett a monarchikus magyar állam, és az ő vezetésével született meg történelmünk máig egyik legnagyobb jelentőségű döntése: a Magyar Nagyfejedelemség megkezdte súlypontjának áthelyezését a Kárpát-medencébe.

Álmos megválasztásáról Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár hagyott ránk egy több sebből vérző közlést, amivel itt foglalkoztunk bővebben. Anonymus változata hazai hagyományokra épít, ez a jól ismert vérszerződés:

A hét fejedelmi személy, akiket a mai napig hétmagyarnak hívnak, nem tűrte tovább a hely szűkét, tanácsot tartott, hogy szülőföldjüket elhagyva olyan területet foglaljanak el, amelyet benépesíthetnek… Akkor egyhangúan így szóltak Álmos fejedelemhez: >> A mai naptól fogva téged választunk meg fejedelmünkké és parancsolónkká. Ahova a sors elvezet téged, oda mi is követünk << Akkor az említett férfiúk megerősítették Álmos fejedelemnek tett esküjüket: pogány módra vérüket egy edénybe csorgatták. Bár pogányok voltak, közösen tett hűségesküjüket halálukig megtartották…

Miért épp ő? Rátermettsége utólag nem szorul magyarázatra, nyilvánvalóan kortársai is tehetségesnek tartották, de szemükben erős szempont lehetett Álmos és családjának Attila-hagyománya is.

Ő volt a “honfoglaló” fejedelem

Legnagyobb tette a magyar állam átköltöztetése volt a Kárpát-medencébe – nem menekülésképp, külső kényszerből, hanem saját, jól felfogott érdekből. A hegyek által közrefogott terület vízben, legelőben, termőföldben gazdag, kiváló környezeti adottságokkal bír, természetes védelmében pedig sokkal nagyobb esély nyílt a hosszú távú fennmaradásra, mint a síkságon. Álmos nyilvánvalóan tisztában volt azzal is, hogy a terület jórészt avar törzslakossága egyáltalán nem viseltetik ellenségesen a magyarokkal szemben.

Ami a köztudatban máig elterjedt besenyő támadást illeti, ha volt is fenyegetés, megsemmisítő vereségről, menekülésszerű “honfoglalásról” szó sem volt – itt elmagyarázzuk, miért.

Ugyancsak elterjedt nézet, miszerint Álmos műve betetőzése előtt szakrális gyilkosság áldozata lett, mert “nem léphetett Pannónia földjére”. Nem tudjuk, hogy miért ne léphetett volna, és nincs okunk azt hinni, hogy ne tette volna meg. Sőt, a források ritka egyöntetűséggel vallják, hogy a magyarokat Álmos, és nem Árpád vezette be a Kárpát-medencébe – Vereckén vagy Erdélyen át.

Álmos volt az első magyar uralkodó az új hazában is, itt érte őt a vég. Hogyan, miként, és mikor, azt nem tudjuk. Mindenesetre a magyar hagyomány mindenesetre egységes abban, hogy Árpád már a Kárpát-medencében vette át a hatalmat, a „honfoglaló” fejedelem pedig Álmos volt.