A legendás, egyik lábára béna Szénási Imre ötven éve ezt is megcsinálta, világrekordot állítva fel folyami úszásban.
A magyar filmhíradókat bemutató rövid cikkeinkben láthattak már pesti bérházban megbúvó, páratlan művészeti gyűjteményt, a főváros utolsó lámpagyújtóit, tortát habzsoló állatkerti medvéket, vagy épp száz évvel ezelőtti matyó esküvőt, de az operatőrök nem ritkán különböző sporteseményeken, vagy komoly emberi teljesítmények megszületésekor is jelen voltak – így például a legendás hosszútávúszó, Szénási Imre (1932-1994) egyik leglehengerlőbb világrekordjánál, melynek során az akkor harmincöt éves férfi Pozsonytól egészen Budapestig úszott.
Az 1967. szeptember elsején, éjfélkor induló Szénási meglepően gyorsan, mintegy 41 óra 45 perc alatt tudta le a kétszázharminc kilométeres távot.
A Csőke József és Drahos Kálmán által készített másfél perces rövidfilm ezt a páratlan teljesíményt mutatja be, sőt, az is kiderül belőle, hogy az úszó két és fél kiló csokit, valamint a tizenöt liter teát döntött magába az út alatt.
A Guinness Rekordok könyve egyébként a horvát Veljko Rogošić (1941-2012) 2006-os teljesítményét tartja nyilván a leghosszabb nyílt vízi úszásként – a férfi az Adria-tenger partján fekvő két olasz város, Grado és Riccione közti, 225 kilométeres távot 50 óra 10 perc alatt tette meg, de őt nem segítették csónakból.
Az 1994-ben elhunyt Szénási Imre volt az első, aki a Balatont hosszában (és egyedül) úszta át – a Balatonkenesétől Keszthelyig tartó távot 36 óra 39 perc alatt abszolválta, míg 1976-ban első magyarként, 9 óra 20 perc alatt úszta át a La Manche-csatornát.
