Újév előtt pár órával álszentség lenne mérsékelt alkoholfogyasztásra buzdítani még akkor is, ha hazánk az alkoholisták és nagyivók országa az ebből fakadó rettentő komoly egészségügyi és társadalmi problémákkal. De most szilveszter van, mindenki döntse el mennyit iszik, ám legyen is tisztában vele, mit művel saját magával.
Erről, az alkohol szervezetünkre gyakorolt hatásáról beszélgettünk Tarpay Ádám belgyógyásszal, gasztroenerológus szakorvossal.
Hiába küzd a máj, mi vagyunk az erősebbek
Az alkoholos italokban található etanol már a gyomorba kerülve elkezd felszívódni, de nagy része a vékonybél falán keresztül jut a véráramba. Kezdjük azzal, hogy szervezetünk ettől egyáltalán nem boldog, pánikba esik, ha alkohollal áztatjuk: a máj késlekedés nélkül elkezdi bontani, igyekszik tőle minél hamarabb megszabadulni.
Nyilván a legtöbb ember óránként ennek a többszörösét fogyasztja, ha már egyszer nekiült. Főleg szilveszterkor.
A máj tehát gyorsan lemarad, az alkohol a vérárammal az agyba jut, elkezdi kifejteni hatását: az illető egyre ittasabb lesz. A véralkohol szintjétől függően a részegségnek hat fázisát különböztetjük meg a jókedvtől az életveszélyes állapotig, ezek részleteiről itt olvashat.
Na mi van, berúgtál?
A lényeg, hogy az agy különböző receptorainak gátlásával az egyre több és több alkohol miatt lassul a beszéd, darabos lesz a mozgás, csökken a reakcióidő, megnő a fájdalomküszöb. És elkezdünk szédülni.
Nem könnyű két lábon járni, az egyensúly megtartásáért a belső fülben található három, egymásra merőlegesen elhelyezkedő kis szerv, a félkörös ívjáratok felelősek. Olyanok, mint az apró szarvacska tészták tele sűrű, zselés folyadékkal. Ha a fejünk mozdul, ez a zselés anyag is megmoccan. Mintha egy háromdimenziós koordinátarendszer jelezné az agynak az elmozdulás irányát és sebességét – magyarázza Tarpay Ádám.
A központ pedig értelmezi és azonnal beavatkozik ha kell: a végtagok a törzs megfelelő irányú mozgatásával megpróbálja elkerülni, hogy elessünk. Eddig nincs is semmi baj, így működik az ember.
Kívülről vicces
Csakhogy az alkohol bejut a félkörös ívjáratokba is, és felhígítja a bennük lévő zselés anyagot. Minél többet iszunk, annál hígabb lesz, és annál nagyobb mértékben képes elmozdulni. Kicsit eltúlozva: ha csak elfordítjuk a fejünket, már olyan információt továbbít, mintha józanul körhintára ülnénk.
Mi ezt szédülésként éljük meg, agyunk viszont teljesen összezavarodik. Pontosabban nem is zavarodik össze, mert ő továbbra is az ívjáratokban történt löttyenések függvényében korrigál, de esetünkben nagyon túlkorrigál. Kívülről így néz ki:
Ez az úr annak ellenére esik-kel, hogy agya épp ezt akarja elkerülni az eltúlzott mozdulatokkal. Rossz hír, miszerint szerveink közül a félkörös ívjáratok az utolsók közt van, ahonnan az alkohol távozik, ezért érezzük úgy lefekvéskor és sokszor egész másnap is, mintha a centrifugába zártak volna.
A másnap visszatarthat az alkoholizmustól
Ha már macskajaj, érdemes tudni, hogy a másnap az első korty elfogyasztásával kezdődik: az alkoholt egy alkohol dehidrogenáz nevű enzim azonnal a másnaposságért felelős acetaldehiddé kezdi bontani.
Egyéni adottságánál fogva minél több alkohol dehidrogenáz található egy ember szervezetében, annál jobban bírja a piát, ám annál borzasztóbb másnapra számíthat: minél többet iszik, annál több acetaldehiddel kell megbirkóznia. És itt van a nagy különbség a férfi és a női szervezet között is, utóbbi alapvetően jóval kevesebb alkoholbontó enzimmel rendelkezik.
De még az alkoholizmusra való hajlamot is képes befolyásolni – mondja a belgyógyász gasztroenterológus. Az ázsiai népesség egy hatalmas hányada kevés alkohol dehidrogenázt képes termelni, szervezetük lassan bontja az alkoholt, nagyon gyorsan berúgnak – akár még a gyengécske szakéval is hamar asztal alá isszák magukat. Viszont nincs sok gondjuk a másnappal, az ilyen típusú emberek hajlamosabbak az alkoholizmusra.
Hajlamosabbak, mint az ázsiaiak azon része, amely viszont bővelkedik e lényeges enzimben: nem lesznek hamar részegek, cserébe a macskajaj komolyan kezelésbe veszi őket. És ez óvja meg őket, köreikben ugyanis arányaiban jóval ritkább a függőség.
