Az amerikai bányászati óriás, a Phelps Dodge 1979-ben Kanada legnyugatibb tartománya, Brit Columbia és Alaszka határán építette fel legújabb, bányászoknak és családjaiknak szánt városát, Kitsaultot, ahonnan azok pillanatok alatt elérhették a közelben nyitott molibdénbányát.

Néhány hónap leforgása alatt kilencvennégy családi ház, kétszáz további lakás, egy kórház, bevásárlóközpont, a Town & Country étteremlánc egyik tagja, mozi, sportcentrum, valamint egy méretes bankfiók nőtt ki a semmiből.

Másfél évvel később aztán beütött a krach: az acéliparban ötvözőanyagként széles körben használt molibdén ára hirtelen a padlóra zuhant, a bánya, illetve a város fenntartása pedig egy szempillantás alatt iszonyú veszteségessé vált.

Rövid idő alatt a vadonatúj város ezerkétszáz bányásza munkanélkülivé vált, és hagyta el a várost. A bányát 1983-ban bezárták, a kiköltözni nem kívánó lakókat pedig egyetlen éjszaka leforgása alatt egyszerűen kilakoltatták.

A házakat nem bontották le, és az áramot sem kapcsolták ki, sőt, a város minden egyes épületét kívül-belül rendben tartják, ettől pedig azok úgy tűnnek, mintha alig öt perccel korábban hagyták volna el őket.

A területre, illetve a házakba bejutó emberek a hetvenes-nyolcvanas évek fordulójának tökéletes állapotú bútorairól, pormentes könyvtári polcokról és makulátlan tisztaságú szobákról számolnak be, köszönhetően a város egyetlen lakójának, Indu Mathewnek, akit a 2004-ben egymilliárd forintnyi dollárért gazdát váltott város új tulajdonosa, a kanadai milliárdos, Krishnan Suthanthiran kért fel a város karbantartására.

Mathew komoly küldetésének tekinti a város eredeti állapotban való megőrzését, tisztán tartását, valamint a szükséges javítások haladéktalan elvégzését, de a tulajdonos mellett úgy tűnik, nem lesz könnyű dolga.

Suthanthiran eredetileg tudósok, művészek és mérnökök ideális pihenőhelyét akarta itt létrehozni, tudva, hogy a hely így egészen biztosan nem hajthat profitot, de nem is ez a lényeg, hiszen

“Kitsault nem a pénzcsinálásról szólna, hanem arról, hogy visszaadhassak valamit az embereknek.”

A Földi mennyország (Heaven On Earth) projekt elvileg 2011-ben nyitotta volna meg a kapuit, de ez több okból sem történt meg – ezek közül a legfontosabb egyértelműen a molibdén árának növekedése, így a milliárdos 2013-ban megalapítot a Kitsault Energy-t, mely épp Kitsault melletti gázlelőhelyeket használta volna ki, és szállította volna az energiát Brit Columbia városaiba, valamint az ázsiai piacra.

A gyártás megkezdéséhez szükséges harmincmilliárd dollárt az orvosi eszközökkel meggazdagodott milliárdos továbbra is befektetőktől reméli, hiszen ez magánvagyonának sokszorosa, így saját zsebből értelemszerűen nem tudja elindítani a cégét.

“Az infrastruktúra már megvan – ez lehet a dolog, ami Kitsaultot újra élettel tölti meg.” – mondta a projektről.

A város érintetlensége tehát veszélyben van, aminek nyilvánvalóan a karbantartó mellett még sokan nem örülnek. A fotós Chad Grahamnek 2010-ben lehetősége nyílt meglátogatni a várost, és megörökíteni azt úgy, ahogyan jó eséllyel már nem sokáig láthatjuk. Az ő képei következnek.