A német fotós, François Klein Földalatti kalózok címet viselő képsorozatában egy igen ritkán látható világot mutat be: a francia főváros alatt húzódó katakombák lakóit, akiket a legtöbbször egyszerűen csak cataphile-ként emlegetnek.
Ezek az emberek természetesen nem egész életüket, illetve egész napjukat töltik itt, sőt, sokszor legközelebbi barátaik, vagy családjaik sem tudják, hogy a hétköznapokon bankigazgatóként, újságíróként, gyermeksebészként, vagy üzletemberként dolgozó férfiak és nők éjjel egy titkos világ részévé válnak, ahol folyosórendszerek, jó társaság, izgalmas helyzetek, saját könyvtárak, filmvetítések és falfestményekkel teli, az ide járók által az elmúlt évtizedekben kivájt termek várják őket.
A család nélküliek, vagy a családjukat más városban hagyott emberek közt nem ritka, hogy hosszabb időt is eltöltenek a járatokban, és magukat valamiféle, a nagyvárosok okozta stressz és a zajok elől önként elbújt remetéknek tartják, de számuk a mindennapi látogatókhoz képest igen elenyésző. A járatokat ismerők mind csak becenevüket használják, ezzel is elkerülve azt, hogy a másik világban betöltött helyük befolyásolhassa a többieket.
A földalatti, mindössze 60-80 fős keménymagból, illetve néhány tucat gyakran erre járó tagból álló minitársadalom működése természetesen teljesen illegális, sőt, a párizsiak jó része nem is tud róla, hogy lakása, vagy irodája alatt néhány méterrel mi is rejtőzik a földben.
Az alagútrendszer egy igen rövid része, a XVIII. században kialakított, csontokkal teli temető a turisták számára már hosszú évek óta bejárható, de a cataphile-ok több, mint háromszáz kilométernyi folyosón sétálgathatnak úgy, hogy kívülállóval egyáltalán nem találkoznak.
Új tagokat igen nehezen fogadnak be, hiszen féltik a saját világukat, így kalandvágyó, mindenhol tilosban járó turistaként sincs túl sok esélyünk arra, hogy az alább látható helyszínek bármelyikét is elérhessük. Ha meg is próbálkozunk vele, a cataphile-ok jó eséllyel elkergetnek majd, felhasználva a saját készítésű füstbombáikat, vagy egyszerűen csak határozottan felkérnek a távozásra.
A hely mindenki számára veszélyes – nem ritka, hogy az évek óta itt járók is eltévednek, de a néha leszakadó mennyezetdarabok, vagy az éles kövek is okozhatnak komoly sérüléseket.
Gyakran a bejáratok is változnak, ezekről mindig szóban értesítik egymást.
Klein a város közepén húzódó, 1934 óta használaton kívüli vasútvonal, a Petite Ceinture sokszor felszín alá hatoló vonalán találkozott egy, a vasúti alagutak egyikében élő férfival, akinek voltak a bejáratok egyikét ismerő barátai. Végül egyikük, az egyszerűen csak Mocskosként ismert férfi egy Párizs közepén álló csatornafedélen át vitte be a férfit a titkos világba.
