A kutatók szerint a barlang megközelítőleg ötmillió évvel ezelőtt, a Fekete-tenger szintjének süllyedésekor izolálódott, azóta pedig egy, a felszíni körülményektől teljesen független és elütő állatvilág jött itt létre. Eddig félszáz állatfajt fedeztek itt fel, melyek közül harminchárom egyedül itt él – köztük pókok, víziskorpiók, százlábúak, pszeudoskorpiók és piócák.
A mindössze háromszáz méteres, Dobrudzsában fekvő Movila természetesen még most sem teljesen felfedezett, hiszen megközelítése és az ott tartózkodás is igen veszélyes. A húsz méternyi, emberszélességű járaton való meredek csúszás után szűk mészkőalagutakon kell átfúrnia magát a kutatóknak, mielőtt elérnék a barlangot.
A román kormány nagyon szigorúan osztja az engedélyeket, így 1986 óta mindössze alig néhány tucatnyian láthatták a helyet. Ez persze így van jól, hiszen az emberek tömeges megjelenése hamar szétzilálhatná az igen törékeny ökológiai egyensúlyt.
A barlang levegőjében igen magas a szén-dioxid és kén-hidrogén aránya – az oxigéné ezzel szemben maximum tíz százalék –, így ez egy apró oxigénpalack nélkül halálos lenne az emberi szervezet számára.
Az élőlények jó része alkalmazkodott a teljes sötétséghez, így elvesztették színüket (depigmentálódtak), vagy épp látószerveiket, ellenben hosszabb lábakat, illetve tapintószerveket növesztettek a könnyebb haladáshoz és tájékozódáshoz.
A kisebb állatok egyedül a falakon, illetve a kénes víz felszínén úszó, a levegő szén-dioxidjával táplálkozó baktérium-, féreg, illetve csigaréteggel táplálkoznak (ez az egyetlen környezet a világon, ahol ilyet megfigyeltek), a nagyobbak pedig értelemszerűen a kisebbeket eszik.
A hely segít megérteni a kutatóknak, hogy milyen lehetett a fiatal Föld élővilága, hiszen a mostaninál magasabb hőmérséklet, a mérgező levegő, illetve a kevés fény mind-mind a föld több milliárd évvel ezelőtti állapotának jellemzői. Sőt, az sem kizárt, hogy épp ezek a baktériumok fognak segíteni a globális felmelegedés hatásainak csökkentésében, illetve a folyamat lassításában.
