A Science Advances című tudományos folyóiratban közölt tanulmány egyebek mellett arra a következtetésre jutott, hogy a nők általában fél órával többet alszanak mint a férfiak, s ez a hátrány különösen jellemző 30 és 60 év közötti férfiakra.
A kutatók azt mondják, hogy eredményeik hasznosíthatóak lesznek a “globális alvásválság” kezelésében.
A felhalmozódott adatbázisból kiderült például, hogy Japánban és Szingapúrban az emberek átlag 7 óra 24 percet alszanak, míg Hollandiában 8 óra 12 percet. A briteknél közel 8 óra az átlag, alig kevesebb mint a franciáknál.
Egy-egy ország szokásai pedig meghatározóak az alvásra nézve – hangsúlyozzák. Minél tovább marad fenn éjszakánként egy ország, annál kevesebbet alszik. A felkelés szokásos időpontja viszont alig van hatással az alvás teljes időtartamára.
A kutatók egyike, Daniel Forger úgy értékelt, konfliktusban áll egymással az a két vágyunk, hogy minél tovább maradjunk fenn, illetve hogy minél korábban kezdjük a napot.
Forger a BBC News weblapjának nyilatkozva azt mondta:
a társadalom arra sarkall bennünket, hogy későig maradjunk ébren, a biológiai óránk viszont megpróbál korán felkelteni minket, s e kettő között áldozatul esik az alvásidő; szerintünk erre vezethető vissza a globális alváshiány.
A kutatók egy jótanáccsal felérő megfigyeléssel is szolgáltak: eszerint azok az emberek, akik több időt töltenek természetes napfényben, rendszerint korábban bújnak ágyba.
Az egyik kutató, Akhilesh Reddy a Cambridge Egyetemről rámutatott, hogy a Twitterről és az appok segítségével begyűjtött adatok révén olyan összefüggéseket sikerült kimutatniuk, amelyekhez sosem jutottak volna el, ha alváslaborokban vizsgálják az embereket.
Hozzátette ugyanakkor, hogy egyelőre nem tudják, hosszú távon milyen következményekkel jár a társadalmi elvárások és a biológiai óránk közötti konfliktus. Annyi azonban már régóta bizonyos – mondta -, hogy a több műszakban dolgozók felborult alvásrendje egészségügyi problémák egész sorát okozza, köztük a kettes típusú cukorbetegség kialakulását.
(MTI)
