Élet-Stílus

Terra Madre Giovani – Milánó, 2015. október 3-6.

Tavaly októberben néhány nap erejéig egy párhuzamos univerzumba csöppentem.

Az október 3-6-a között Milánóban megrendezett Terra Madre Giovani helyszínéül szolgáló konferenciaközpontban és vonzáskörzetében ugyanis gyakorlatilag bárhova léptem, ültem, fordultam, vagy egy biodinamikus toszkán borászat kedves vezetőjébe vagy egy 11. generációs dél-olasz sajtkészítő család elhivatott sarjába (“csupán” 1662 (!) óta örökítik leszármazóról leszármazóra a tudást) vagy egy isztambuli, kizárólag környékbeli beszállítókkal dolgozó étterem érdeklődő séfjébe ütköztem.

Mosolygott itt rám “fenntartható” kávéültetvénnyel foglalkozó kolumbiai leányzó, a tudatos táplálkozás témaköre iránt elhivatott szerb startupper srác, a magyar biopiac iránt érdeklődő holland kolbászkészítő, a vevőinek közvetlenül a farmról kiszállító, belevaló svájci zöldségtermelő is, de lelkesen mesélte tapasztalatait, terveit a családi agroturizmusban utazó német fiú vagy a Tatát (!) is “megjárt” calabriai olívaültetvényes. 

Nagyságrendileg 2500 fiatal érkezett Milánóba tavaly ősszel a világ mintegy 120 országából. Magyarországot mindössze ketten képviseltük. Remélem, hogy a legközelebbi hasonló jellegű rendezvényre a legtöbb országhoz hasonlóan hazánk is már egy komplett delegációval fog érkezni.

A négynapos konferencia főszervezője, a Slow Food Youth Network kiemelt feladatának tekintette, hogy – a Milánói Expo témájához kapcsolódóan – a világ legkülönbözőbb tájairól érkező, az élelmezés, élelmiszeripar, a tudatosabb táplálkozás és a fenntartható mezőgazdaság iránt érdeklődő és/vagy e területeken tevékenykedő fiatalokat egymással személyesen is összekösse.

 A Terra Madre Giovani – We Feed the Planet rendezvény további fontos célja volt, hogy az érdekesebbnél érdekesebb előadások, kerekasztal-beszélgetések, prezentációk, workshopok (vagy épp ételkóstolók) által olyan inspiratív környezetet teremtsen, amelyből hazatérve ki-ki a maga lakóhelyén kamatoztathatja a megismert innovatív eljárási módokat, megoldásokat, projekteket.
Szemináriumok
Szemináriumok a Terra Madre Giovanin, 2015 októbere, Milánó. Fotó: Kardamom

A FAO, az IFAD, az Oxfam, a Slow Food Foundation for Biodiversity és egyéb, a témában érintett szervezetek, illetve cégek illetékes képviselői, valamint egyetemi professzorok mellett felszólalt az olasz külügyminiszter és a mezőgazdasági miniszter is, továbbá Carlo Petrini, a Slow Food mozgalom alapító atyja. Előadást tartott például az „amerikai konyha anyjaként” emlegetett Alice Waters is, a tudatos táplálkozás mozgalmának egyik amerikai úttörője, a világhírű, organikus és helyi alapanyagokat felhasználó Chez Panisse étterem alapítója-tulajdonosa, valamint zöldség- és gyümölcstermesztésre, illetve egészséges táplálkozásra ösztönző kampányok, programok elindítója.

A “véletlen” úgy hozta, hogy a 71 éves legendával személyesen is lehetőségem adódott beszélgetni. A kisugárzása, nyitottsága, fellépése és lendülete a huszonévesekét meghazudtolja. Mondanom sem kell, nagyon inspiráló találkozás volt.

Alice Waters
Alice Waters-szel a Terra Madre Giovanin 2015-ben. Fotó: Kardamom

Az élelmiszerpazarlás vagy az élelmiszerdesign témakörétől kezdve az iskolai felvilágosító kampányokon, illetve a nők mezőgazdaságban betöltött szerepén át a „piszkos anyagiakig” és egyes élelmiszeripari politikákig bezárólag sok témát érintettek a rendezvény programelemei.

Számos további cég és ismert magánszemély is támogatta egyébként az eseményt és állt annak népszerűsítése érdekében kamera elé; így többek között René Redzepi, a híres NOMA étterem séfje, Gastón Acurio perui séf, Jake Gyllenhaal, Gilberto Gil, Claudio Marchisio buzdított arra, hogy minél több fiatal farmer, szakács, illetve a tudatosabb táplálkozás témaköre, valamint az élelmezés és a mezőgazdaság jövőbeli kihívásai, megoldásai iránt érdeklődő fiatal vegyen részt és “hallassa hangját” az olaszországi eseményen:

A milánói Expót már volt szerencsém bejárni korábban, ugyanakkor mivel a nettó 1,5 napos intenzív barangolás ellenére is maradtak ki akkor pavilonok (nem kisebbek, mint a japán, thai vagy a kínai), alig vártam, hogy az utolsó nap együtt látogassak ki a világkiállításra többiekkel.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik