A magyar építész, aki örökre megváltoztatta Sanghaj képét

A kezdetek

Az 1893-ban született Hugyecz (Hudec) László már gyermekkorától az építészet szerelmese volt: kilencéves korától kezdve minden nyarát apja, a tehetős besztercebányai építési vállalkozó, Hugyecz György építkezésein töltötte, akitől tizenhárom évesen megkapta első megbízatását egy szerződés megkötésére, sőt, gimnazistaként sikeres kőműves, kőfaragó és ácsszakvizsgákat is tett. Apja több ismert magyar építész, többek közt Wälder Gyula (többek közt a budapesti Madách téri bérház és a hozzá kapcsolódó Károly körúti vöröstéglás házak tervezője), és Sándy Gyula (A Széll Kálmán tér feletti Postapalota) néhány tervének megszületésén is dolgozott, a fiúra pedig minden bizonnyal ezek is hatással voltak.

hudec1 — Egy, az egyetemi tanulmányai során tervezett osszárium

Nem okozott tehát senkinek sem meglepetést, hogy László egyetemi tanulmányaihoz a budapesti Királyi Magyar József Műegyetemet választotta, ahol 1910-1914 közt a legjobbaktól – többek közt Hauszmann Alajostól (Budavári Palota), Schulek Frigyestől (Halászbástya), Pecz Samutól (Fővám téri Központi Vásárcsarnok), Hültl Dezsőtől és Tőry Emiltől – tanult.

Képernyőfotó 2015-10-21 - 15.31.11 — Diplomaterv, 1914: Városi vigadó és szálloda terve

Ragyogó karrier állt előtte: tanársegédnek hívták a Műegyetem ókori építészet tanszékére és Ybl Lajos építészirodájában kapott volna munkát, de hirtelen kitört az első világháború és megkapta katonai behívóját.

Az első világháború – fogságba esés és kalandos szökés

1914 őszén gyalogsági, lovassági és tüzérségi kiképzést kapott, majd az I. világháborús ágyús ezrednél marad önkéntesként.

Hogy vajon magyar vagy tót vagyok, én nem tudom, nem is keresem, magamat széjjel nem vághatom, mint szétvágták hazámat, mindig az maradok, ami voltam. Nem kérdezte senki tőlem a régi szentistváni Magyarországon, hogy vajon tót vagyok-e vagy magyar? Szerettem mindkettőt, hiszen anyám magyar, apám tót származású volt, és én is mind a kettő voltam.

1916 júniusában Lengyelországban egy meglepetésszerű kozák támadás során lábsérülést szenvedett, foglyul ejtették. Két évig tartó habarovszki fogsága során felismerték tehetségét, amely az orosz szakemberhiány idején épp kapóra jött, így az addigra már több személyiség- és nemzetiségcserén átesett, addigra már rengeteg nyelvet beszélő (angol, német, szlovák, magyar, lengyel, ukrán, francia) Hugyecz szakmájába vágó munkákban vehetett részt.

1917-ben tífuszt kap, másik lába is eltörik, így egy 1918 májusában induló, dán Vöröskereszt által indított hadirokkantvonatra kerül. A harcok miatt a szerelvény azonban hetekig vesztegel, így a már oroszul is beszélő Hugyecz néhány társával együtt elhagyja azt – egy hajtánnyal menekülnek Ésszakkelet-Mandzsúria fővárosa, Harbin felé. Hamis útlevelével Kínába vagy Japánba szóló menlevélhez jut, 1918. október 26-án pedig megérkezik választott úti céljához, Sanghajba.

Az első világháborúban

Fotó: Ideal Shanghai

Az új élet

Sanghaj a tízes években a kultúrák és építészeti stílusok olvasztótégelye volt, amely nem jelentett nagy meglepetést a századforduló Magyarországának építkezéseit testközelből végigkísért fiatal számára, így tudásának, valamint rátermettségének köszönhetően mindössze három nap alatt talál magának munkát egy amerikai építész, Rowland A. Curry irodájában.

Curry, kihasználva a fiatal férfi több építészeti stílusban való jártasságát, melyet tanulmányai során szerzett, párhuzamosan több feladattal is bízza meg.

Hugyecznek esze ágában sincs maradni, egyetlen célja elegendő pénzt gyűjteni a hazatéréshez, de családja 1920-ra elveszti házait, valamint vagyona jó részét, sőt, édesapja is meghal. A család Budapestre költözik.

1921-ben a férfi hazautazik, de az állapotokat látva hamar felismeri, hogy neki kell megteremtenie családja számára az anyagi biztonságot, így egy rövid európai tanulmányutat követően visszautazik a kínai nagyvárosba, és élete végéig támogatja rokonait.

Megismerkedik Gisela Meyerrel, egy német üzletember Sanghajban született lányával, a következő évben pedig össze is házasodnak.

A városban dolgozó építészeket nem igazán tartja jó szakembereknek, hiányolja az eredeti ötleteket:

Az itteni szakembereknek oly felfogásuk van az építészetről, hogy nálunk a piripócsi kőmívesnek több műveltsége van.

Az egyetemet végzett építészeknek fogalmuk sincs, hogy mi az a barokk, hogy lehet tehát a festői stílusról beszélni velük.

Jó, egy tehetségnek nem kell tudni műtörténetet, ő maga csinálja a műtörténetet, igen, de ezek tehetségek a kopírozásban, de úgy hogy még véletlenül se találják el a jó arányokat. Van egy-két jó családi ház itt, de azok tervei angol építészektől valók, és Angliából jöttek ki,

de a városban épp divatos klasszikus stílusért sincs annyira oda. Így ír erről:

csak hagyományos stílusban lehet tervezni, nem lehet modernet, mert az német és az öngyilkosság lenne.

Karrier

Képzettsége, valamint tapasztalata miatt hamarosan irodavezetővé, majd tulajdonostárssá lép elő, de ő ennél is többre vágyik, így 1925 januárjában megnyitja saját irodáját, amely a következő másfél évtized során a kormánytól, gazdag kínai üzletemberektől, valamint a különböző nemzetek kolóniáitól is bőven kap megrendeléseket. Stílusa az ekletikától és a neoklasszicizmustól egészen a modern art decoig fejlődött, de ismerjük többek közt Tudor-, amerikai gyarmati és mór stílusú épületeit is, amelyekkel a város több mint húsz (!) nemzetisége által diktált igényeket elégítette ki.

Alkalmazása igen biztonságos és ideális volt a kínai és nyugati befektetők számára is, hiszen Hugyecz csehszlovák (később magyar) állampolgársága miatt nem tartozott egy nagyhatalomhoz sem, nem élvezett semmiféle előnyt vagy hátrányt, sőt, bármilyen, általa okozott hibáért tisztán kínai bíróság előtt kellett volna felelnie.

1928-ban megpróbálja leadni csehszlovák állampolgárságát, és felvenni a magyart, de az apja elleni hagyatéki eljárást a csehszlovákoknak nyolc év alatt sem sikerül lezárni, így még további tizenhárom évet tölt Sanghajban, melyet több európai és amerikai tanulmányúttal szakít meg. Járatja a legnagyobb magyar művészeti és építészeti lapokat, magyar nyelvű regényeket rendel és olvas, kedvence Móra és Mikszáth, és figyeli a magyarországi történéseket.

A negyvenes években egyre ritkábbá válnak a megrendelései, így művészettörténeti tanulmányokba kezd, olaszul tanul, a Szent Péter bazilika és Róma történetével foglalkozik.

1941 januárjában magyar állampolgárságot és útlevelet kap, Szirák mellett húga számára több, mint 278 hektár földet vásárol, melyet 1949-ben államosítanak. 1943-ban megnyitja a sanghaji konzulátust, melynek az 1944 októberi nyilas hatalomátvétel után történő bezárásáig vezetője.

Menekülés Kínából

1945-ben elindul a kínai polgárháború végső szakasza, melynek részeként 1947 elején a Mao ce-tung vezette Felszabadítási Hadsereg átveszi az ellenőrzést Sanghaj jó része felett. Az építész korábbi magyar konzuli pozíciója és az előző vezetés leggazdagabbjaitól érkező megrendelések kielégítése miatt ellenséggé válik, így azonnal házi őrizetbe kerül. Hamarosan azonban az őrök lefizetésével távozhat, és 1948 januárjában az SS President Polk fedélzetén családjával együtt elindul Európa felé. A svájci Lugano-ban telepednek le, de a családfő a munkával nem hagy fel, hiszen nemsokára már Rómában, a Szent Péter bazilika alatt találjuk, ahol a névadó sírját kereső régészekből, történészekből és kutatókból álló csoport tagjaként dolgozik.

Svájcba visszatérve visszavonul az építészettől, és az 1948-ban elfogadott amerikai politikai menekülttörvényt kihasználva családjával együtt amerikai állampolgárságért folyamodik.

Mr. Hudec a Távol-Kelet egyik, hanem a legkiemelkedőbb építésze.

A Bevándorlási Hivatal és a CIA közös jelentéséből, 1948

1948-ban a kaliforniai Berkeley-ben telepszenek le, majd elkezd tanítani a California Egyetemen.

Hugyecz László Ede tíz évvel később, 1958. október 26-án, hatvanöt évesen egy kisebb földrengés során, szívrohamban hunyt el.

Fotó: Cez okno

Hamvai 1970 óta szülővárosában, Besztercebányán nyugszanak. Életéről több dokumentumfilm készült, a legtalálóbb talán Pigniczy Réka 2011-es alkotása, amely a Sanghaj magyar építésze címet viseli, és Hugyecz hazaküldött leveleiből idéz, ezzel kivételes betekintést nyújtva életébe. A teljes, 26 perces film a képre kattintva tekinthető meg:

Az építész főbb művei: