A bejáratnál rögtön a terminátor fogad; bizonytalan ugyan, hogy melyik részből (ruha és sérülések alapján az első, arcra inkább a harmadik), de azért tekintélyt parancsoló műalkotás. Mögötte erős kontrasztként Marilyn Monroe a híres pózban, megkövült mosollyal várja, hogy szelfizzenek vele. Hátrébb a pizzaképű Freddy Kruger, egy egészen hiteles Jack Sparrow, odébb pedig Hugh Jackman mint Farkas – ő tényleg akár meg is mozdulhatna. Megnyitott az első hazai panoptikum a Gozsdu Udvarban, egyelőre nagyjából húsz versenyzővel, de a mezőny hamarosan bővül. A Madame Tussauds-frencsájzt ugyan nem szorongatja meg, de azért értek meglepetések.

Hatalmas meló van az egyébként nem túl nagy múzeumban: össze kellett gyűjteni a magyar és külföldi szakembereket és legyártatni a figurákat úgy, hogy ha valami nem stimmel, az csak a végén derül ki – mesélte az intézmény vezetője, Bökönyi Zsolt. Minden veszélybe került, amikor az árvizek idején beázott az egész, de végül megmenekült a panoptikum.

A bábuk gumi-szilikon ötvözetből készültek, ami nagyon hasonlít az emberi bőrre, még pórusai is vannak. Lehet sminkelni is, de ápolni is kell: rendszeresen tisztítani és újrasminkelni. Főleg filmesek dolgoztak rajtuk, például olyanok, akik protéziseket, maszkokat gyártanak a produkcióknak, tehát pontosan tudják, mi az illúzió titka. A nagy Vajna-forradalom óta pedig itthon is sok a jó szakember: a mesefigurák, a tényleg jól eltalált E.T. és maga Schwarzenegger is hazai gyártmány. Egy-egy bábu öt-tízmillió forintba kerül, mesélte Bökönyi, “nagyon sok múlik azon, mennyi látszik ki a ruha alól”. A gyűjtemény bővül, Schumacher teste már elkészült (igen, tudom, hogy ez a mondat nagyon csúnya, tekintve, hogy mi történt a versenyzővel, de ezt most lehetetlen megúszni), az arcán dolgoznak, és Dzsudzsákot is kiállítják majd.

Volt persze, amit vissza kellett dobni. “A kiöntött guimifigurán még nem látszik, hogy minden rendben lesz-e, meg kell várni, amíg rákerül a smink, a szőr, a haj, a ráncok. Volt, ami ránézésre nagyon jól sikerült, és csak akkor derült ki, hogy nem oké, amikor minden készen volt. Volt olyan, ami akár rosszul is elsülhetett volna, de a kidolgozott részletek csodát tettek”. Az nem elég, ha csak simán hasonlít: “El kell találni a karaktert, az arcot, a pózt, mindent.” A tervezők az interneten keresgéltek képeket, így próbálták meg elképzelni azokat az arcokat három dimenzióban, amelyeket élőben még sosem láttak.

Persze megnéztem mindet, nagyon (nagyon-nagyon) közel hajolva. Néhány észrevétel:

• Nehéz megmondani, hogy a kevésbé meggyőzőek (Clooney, De Niro) mitől nem működnek; az jutott eszembe, hogy biztosan rosszat álmodtam volna tőlük gyerekként. Jó, mondjuk én egy Bob Marley-lemezborítótól is rosszat álmodtam (mindig kicseréltem a Süsüre, de valaki aztán rendszeresen visszacserélte), szóval ez nem jelent semmit.
• Mindenki magasabb nálam :( Kivéve talán Ensteint és Robert De Nirót. Hugh Jackman és Harry herceg például kifejezetten óriási. Megkérdeztem: mindenki pontosan életnagyságú, szóval a művészi szabadság sem vigasztalhat.
• A királyi pár teljesen életszerű, de a kedvencem Hugh Jackman. Van ugyan benne egy adag fiatal Clint Eastwood is, de ettől valahogy még meggyőzőbb. Még a mellszőr is tökéletes, pedig azt simán eltakarhatták volna.

A hely egyébként rendezvényközpont is, szóval, ha ön főnök, szervezzen ide bátran céges összetartást, szeretni fogják. Csak az ingyenpiával vigyázzon, mert ha a tökrészeg marketinges úgy dönt, lefejeli a terminátort, vagy a HR-es lány feláll egy székre és elkezd Hugh Jackmannel smárolni, az lehet, hogy nagyon sokba kerül majd önnek. Persze családdal is érdemes eljönni, a fater nosztalgiázhat egyet a VHS-korszakon, lelki alkattól függően Freddy Kruger vagy E.T. segítségével, a kisebbik gyerek a minyonnal szelfizhet, a nagyobbik Schwarzeneggerrel, anyuka meg… hát, mondanám, hogy neki ott lesz George Clooney, de inkább nem mondom.

Íme a portrék, döntse el mindenki, melyik a legmenőbb: